Alapjogokért Központ

VILÁGFIGYELŐ XXXIII.

„A mi individualista nyugatunk”

„Jelentős és jól dokumentált különbségek vannak a nyugati és a nem nyugati kultúrák között” – állítja Casey Chalk a The American Conservative weboldalán megjelent cikkében. Elsősorban Lawrence Meade new yorki professzor „Burdens of freedom: Cultural differences and American Power” című könyvére alapozva vizsgálja a kultúrák közötti különbségeket, különösen annak tekintetében, hogy mennyire számíthatunk a nagy számú, keletről érkező bevándorló sikeres beilleszkedésére a nyugati társadalmakba. Felhívja a figyelmet arra a téves megközelítésre, ami rasszizmust lát minden olyan esetben, amikor felmerül a nyugat és kelet között húzódó különbségek vizsgálata. Ha valós, lényeges különbségek vannak (és márpedig vannak), akkor pont az az álláspont tűnik felületesnek, sőt bigottnak, amely ragaszkodik ahhoz, hogy a nem nyugati kultúrák pont olyanok, mint a nyugat.

  • A nyugati ember alapvetően individualista, saját magára pedig céljait követő cselekvőként tekint. Ezzel szemben a keleti ember kollektivista, aki számára a cselekvés a környezetével közös fellépést jelenti, összhangban másokkal.
  • A nyugati ember hisz egy egyetemes erkölcsben, melyhez saját tetteit méri. Számára a helytelen viselkedés pszichológiai büntetése a lelkiismeret-furdalás. A keleti ember számára a jó és a rossz fogalmát a környezete határozza meg, a közösség elvárásainak igyekszik megfelelni. Számára a pszichológiai bűnhődést a szégyenérzet jelenti.
  • A nyugati kultúra meghatározó eleme az elmélkedés és az absztrakt gondolkodás, a nyugati ember elméletek kialakítása útján igyekszik megérteni a világot. A kelet ennél gyakorlatiasabb: a világot túlságosan bonyolultnak és végső soron egészében megérthetetlennek tartja. Gyanús számára bármilyen abszolút magyarázat. A nyugati ember uralkodni akar az értelem által, a keleti a harmóniát keresi.
  • Chalk felhívja a figyelmet arra, hogy ha valós szakadék húzódik a nyugati és nem nyugati kultúrák között, akkor a nyitott ajtókra alapuló bevándorláspolitika veszélyt jelent a nemzeti kohézióra. Ugyanis nem várhatjuk el a nem nyugati bevándorlóktól, hogy az évszázadok alatt kialakult hozzáállásukat a világhoz pár év alatt levetkőzzék, vagy a nyugati gondolkodáshoz igazítsák.