Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/03

Hűséges olvasóink jól tudják már, hogy semmi sem lehet fontosabb, mint az elnyomott társadalmi csoportok jogainak védelme. Nem véletlen, hogy Joe Biden első elnöki rendeletei között volt, hogy visszavonja a Trump által bevezetett, sötét középkorba illő, transzfób gyakorlatot, miszerint a sanyargatott sorsú transz emberek nem jelentkezhetnek az amerikai fegyveres testületekbe. A hadsereg egészségbiztosítása ráadásul a jövőben újra fedezni fogja az esetleges műtét és hormonkezelés költségeit, amennyiben egy katona szolgálati ideje alatt szeretne nemet váltani – mint ahogy ez Obama elnöksége alatt is volt. Végre újra hasznosan lesz elköltve az amerikai adófizetők pénze.

„Donald Trump négyéves elnöki mandátuma alatt egyetlen egy új háborút sem indított el az Amerikai Egyesült Államok, mégis ő az egyik legnagyobb háborús elnök”írja a salon.com. Trumpnak tehát volt képe elterjeszteni magáról, hogy pacifista, továbbá azt, hogy Amerika kivonul a háborúkból és nem indít helyettük újakat. Ez természetesen hazugság, sőt Trump igazából csak taposóaknákat élesített veresége után a Biden-adminisztráció számára. Például meggyilkoltatta a köztiszteletben álló iráni filantrópot, Kászem Szolejmánit is. Továbbá „démonizálta a bevándorlókat és uszított a kisebbségek ellen.” Olyan károkat okozva ezzel a nemzetnek, mely sebek ki tudja, hogy beforradnak-e valaha.

Épp itt lenne az ideje, hogy az USA komolyabban vegye az amerikai szélsőséges mozgalmakat. Persze nem az anarchista Antifát, vagy a Black Lives Mattert, hanem a Trump-párti őrült fanatikusokat. E célból létre kellene hozni egy speciális ügynökséget, mely csak ezen csoportok felszámolásával foglalkozna. A trumpisták ugyanis veszélyesebbek, mint az al-Kaida, hiszen még az iszlamista szélsőségeseknek sem sikerült betörni a Capitoliumba, csaknem lerombolva azt. A Capitolium-i események csak 9/11-gyel említhetőek egy lapon és teljesen egyedülállóak az USA történelmében. Na de szerencsére a rémálomnak vége.

A „tudatalatti előítéletre” való hivatkozás nem mentség a rasszizmusra. „Mindannyiuknak vannak előítéletei, amelyeket egy hibás hiedelemrendszer alapján embercsoportokról teszünk”. Ezekből lesznek a diszkriminatív megállapítások és a rasszizmus. A tudattalan előítélet fogalma csak egy kényelmes módszer az emberek számára, hogy elkerüljék a rasszizmus elismerését. Ez pedig azért is baj, mert bár a faji diszkrimináció esetszáma csökken, az implicit rasszizmus nem. Az implicit rasszizmus pedig nem elszámoltatható, nem róható fel, ezért mindennél veszélyesebb. Éberség!

Hőseink a héten azok Youtube-cenzorok, akik közel 16 ezer „nem tetszik” reakciót távolítottak el Joe Biden elnök videói alól. Sajtómegkeresésre a Google videós platformja azt válaszolta, hogy rutinszerűen távolítanak el „tetszik” és „nem tetszik” kattintásokat abban az esetben, ha okuk van azt feltételezni, hogy spammel van dolguk, mert csak az „organikus” reakciókat kívánják láthatóvá tenni. Ez történt Joe Biden videói esetében is, nyilvánvaló. Nincs itt semmi látnivaló. Nem arról van tehát szó, hogy népszerűtlenek voltak minden idők legjobb elnökének videói. Lehet tovább haladni.  

Heti gyűjtésünkben arról is olvashatnak, hogy a hímsoviniszta férfiak miért nem húzzák az orrukra a maszkot, továbbá arról is, hogy miért rasszista a szépségipar, valamint arról is, hogy mikor oké és mikor nem oké a levélben történő szavazás.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

A Google tulajdonában lévő legnagyobb videómegosztó legalább 16.000 „nem tetszik” reakciót távolított el Joe Biden elnök YouTube-videói alól. Pechükre ezt több felhasználó is észrevette, és előtte/utána képernyőfotókkal hozták kellemetlen helyzetbe a YouTube cenzorait, olyannyira, hogy ez az amerikai konzervatív sajtónak is feltűnt. Az Epoch Times megkeresésére a YouTube azt válaszolta, hogy rutinszerűen távolítanak el „tetszik” és „nem tetszik” kattintásokat abban az esetben, ha okuk van azt feltételezni, hogy spammel van dolguk, mert csak az „organikus” reakciókat kívánják láthatóvá tenni. Szerintük a módszer tervszerűen működött Joe Biden videói esetében. Efelől nincs is kétségünk, csak tartunk tőle, hogy a terv nem az „organikus” reakciók, hanem sokkal inkább a liberális politikus védelme.


Az amerikai liberális sajtó zászlóshajója, a The New York Times egyik – jegyezzük meg: férfi – újságírójának Biden beiktatása kapcsán feltűnt, hogy több ott megjelenő prominens férfi, így a volt, elnök Bill Clinton orra is kikandikált a maszk alól. Progresszív élharcosunk ezen aztán jól felháborodott és tényfeltáró oknyomozásba kezdett, mely során rájött, hogy a kilógó orr jelensége ugyan pártpreferenciától független, de csak bizonyos férfiakra jellemző. Egész pontosan a férfiak mely csoportjára? Azokra a férfiakra, akik széles terpeszben ülnek metrón! Ők pedig, mint azt korábbi „kutatásokból” biztosra vehetjük: begyöpösödött hímsoviniszták. A cikkhez végzett kutatómunka során a – nem győzzük hangsúlyozni: férfi – újságíró alaposan végignézett néhány TV felvételt, és sasszemmel figyelte kedvence bevásárlóközpontjának vásárlóit. Páratlan alaposság. Mi már csak egy kérdést tennénk fel neki, ha már Bill Clinton orra indította el a tényfeltárás útján: mikor ült utoljára az exelnök metrón, amin terpeszthetett volna?

A Jeff Bezos tulajdonában álló, szélsőségesen liberális, gigantikus példányszámú Washington Post az egész tavalyi évben azt harsogta, hogy Amerikában a levélszavazás tökéletesen biztonságos és a koronavírus-járvány közepette elengedhetetlen eszköze a demokratikus véleménynyilvánításnak. Szerintük mindenki, aki azt állítja, hogy a levélszavazás komoly és rendszerszintű visszaélésekre ad esélyt – ideértve az USA akkori elnökét is – összeesküvéseket szövöget és alá akarja ásni a demokráciát. Már ha arról van szó, hogy Joe Bident kell megválasztani. Ha azonban az a kérdés, hogy Jeff Bezos Amazon nevű óriáscégének az alkalmazottai esetleg egy szakszervezet létrehozásáról szavaznának, akkor a liberális milliárdos már sokkal kevésbé szereti a levélszavazatokat. Amikor az ügyben az USA illetékes békéltető testületéhez fordult azzal a kéréssel, hogy halasszák el a szavazást, nem fogják elhinni: az Amazon menedzsmentje azzal érvelt, hogy „a levélszavazás komoly és rendszerszintű visszaélésekre ad esélyt”. Nahát, nahát.

Az ultraprogresszív Slate magazin nevelési tanácsadással foglalkozó rovata (mert persze, hogy van nekik) aggasztó szülői levelet kapott. Történt ugyanis, hogy egy 18 hónapos fehér kisgyermek egy fekete babát választott magának, akit nagyon megszeretett, és elnevezett „Éjjelnek”. A kislány anyukája, miután az első ijedtségen átesett, azonnal a Slate-hez fordult segítségért. Ahol aztán meg is kapta annak rendje és módja szerint, hogy a baba nevén azonnal változtatnia kell, mert az rasszista, és lassan itt az ideje, hogy az aggódó anyuka elkezdje részletesen elmesélni a másfél éves lányának, hogy Amerikában rendszerszintű fekete-ellenes rasszizmus van. Ha bárki azt merné állítani, hogy 3-4 éves kor alatt még korai ilyesmiről beszélni a gyerekekkel, azt valószínűleg nem is zavarja a feketék elnyomása, így a tanácsukat figyelmen kívül kell hagyni. Világos, ugye? Aki azt találja mondani, hogy a progresszív ideológiát nem szabad totyogó gyerekekre erőltetni, az rasszista és fogja be a száját.  

Joe Biden elnöki rendeletének köszönhetően a transzneműek ismét szolgálhatnak az amerikai fegyveres erőknél. Rettegjenek a demokrácia ellenségei: az Amerikát és érdekeit védelmezni vágyó marcona homoszexuális harcosok tucatnyi nemi identitás közül választhatnak immár. Vége a Trump által bevezetett, sötét középkorba illő, transzfób gyakorlatnak, mely szerint, aki nem tudja magáról, hogy fiú-e vagy lány, annak semmi keresnivalója egy tankban vagy rakéták vezérlőpultja mellett. Sőt, mivel Biden úgy fogalmazott, hogy visszaállítja az eredeti rendszert, ez azt jelenti, hogy a hadsereg egészségbiztosítása fedezni fogja az esetleges műtét és hormonkezelés költségeit, amennyiben egy katonának szolgálati ideje alatt jut eszébe nemet váltani – mint ahogy ez bevett volt Obama elnöksége alatt. Örülhetnek tehát az adófizetők is – jó ügyet támogatnak ismét a pénzükkel. Ha akarják, ha nem. 

„Donald Trump négyéves elnöki mandátuma alatt egyetlen egy új háborút sem indított el az Amerikai Egyesült Államok, mégis ő az egyik legnagyobb háborús elnök” – kezdi írását a salon.com-on Digby Parton. Szerinte ez azért lehetséges, mert Trump számos mítoszt épített fel magáról, többek között azáltal, hogy édesapja „legnagyobb” örökségével a családi nevével visszaélt. De Donald Trump jó marketingesként nemcsak apja örökségét, hanem más emberek által létrehozott politikai szlogeneket is sikerrel másolt le szerinte. Ezek közül a legfontosabb a „Make America Great Again”, amely szlogent Ronald Reagan kampánycsapata használta elsőként 1980-ban. A szerző hozzáteszi, hogy Trumpból azt sem nézi ki, hogy tisztában lenne azzal, hogy a jelmondatot, amit használt, negyven évvel korábban már alkalmazták. Digby Parton szerint Trump népszerűségét nagyban növelte a „következetlen politikájának” az az aspektusa, mely szerint Amerika kivonul a háborúkból és nem indít helyettük újakat. Szerinte ez hazugság, sőt: Trump igazából csak taposóaknákat élesített veresége után a Biden-adminisztráció számára. Ennek megnyilvánulása volt szerinte Kászem Szolejmáni meggyilkolása is, amelyet az elnök legprovokatívabb lépései között tart számon. „Lehet, hogy Trump nem indított új háborút a tengerentúlon, de az USA-ban egészen biztosan folytat egy propagandaharcot, megállás nélkül. Démonizálta a bevándorlókat és uszított a kisebbségek ellen.” – zárja sorait a Trump-pártisággal egészen biztosan meg nem vádolható szerző.

Jeff Stein a thedailybeast.com-on megjelent cikkében javaslatot tesz arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokban is hozzanak létre egy olyan speciális ügynökséget, amely a hazai szélsőséges csoportok ellen lépne fel. Szerinte erre azért van szükség, mert a „Trump-párti fanatikusoknak majdnem sikerült mindaz, ami még az al-Kaidának sem: betörtek a Capitoliumba és csaknem lerombolták azt”. Szerinte a fehér, felfegyverzett nacionalisták miatt egy „titkos rendőrség” megszervezésére van szükség. Érdekes módon a BLM-mozgalom erőszakosságtól cseppet sem mentes cselekedetei kapcsán nem merült fel Jeff Steinben, hogy hasonló ötletekkel álljon elő. A január 6-i eseményeket 9/11-gyel összehasonlítva többször is arra a megállapításra jut, hogy „a jelenlegi hírszerzés nem képes a belső fenyegetést a helyén kezelni”. Ebből is jól látható, hogy a fehér, nacionalista, fegyveres „erőket” terroristaként próbálják meg bemutatni az USA-ban, erősítve a velük szembeni fellépés igényét: „éveken át képtelen volt az FBI és a helyi rendőrség beazonosítani a szélsőséges retorikát használó, erősen felfegyverzett fehér férfiakat, mint potenciális terroristákat” – zárja cikkét Jeff Stein.

Natalie Morris szerint sokan a „tudatalatti előítéletre” történő hivatkozással csak azt próbálják elérni, hogy a rasszizmus bármely megnyilvánulási formáját ezzel a kényelmes módszerrel semlegesítsék. Szerinte „mindannyiuknak vannak elfogultságai, amelyeket egy hibás hiedelemrendszer alapján embercsoportokról teszünk”. Ezekből lesznek a diszkriminatív megállapítások. Natalie Morris úgy véli, hogy a „tudatalatti előítélet” – amelyet gyakran használnak olyan helyzetekben, mint amikor egy fehér főnök kevésbé hajlamos előléptetni egy fekete alkalmazottat – igazából csak egy kényelmes kifogás az intézményi diszkrimináció kimagyarázására. „A tudattalan előítélet fogalma csak egy kényelmes módszer az emberek számára, hogy elkerüljék a rasszizmus elismerését” – véli a szerző. Ez azért baj a haladó gondolkodásúak szerint, mert míg a faji diszkrimináció esetszáma csökkent, addig az implicit rasszizmus nem. Az implicit rasszizmussal pedig az a baj, hogy nem elszámoltatható, nem róható fel az egyénnel szemben, ezért ez ellen tenni kell. Elsőkörben azzal, hogy képzéseken keresztül felhívják az egyén figyelmét arra, hogy tudta ellenére rasszista.

„Lehet-e szembesíteni a szépségipart a sokszínűséggel?” – teszi fel a kérdést Kristopher Fraser cikkében. Szerinte a tavalyi év bebizonyította, hogy a szépségipar is képes a megújulásra, a diverzifikációra. Úgy véli ugyanis, hogy korábban egyszínű, emiatt pedig diszkriminatív volt ez az iparág: úgy a modellek és arcok castingja, mint működése szempontjából. A Georg Floyd halála okozta rasszizmusellenességre azonban reagált a szakma. Bár globálisan nézve a szépségipar a mai napig hajlamos arra, hogy a világosabb bőrű embereket reklámozza, mert a bőrvilágosító termékek továbbra is keresettek sok kultúrában, mivel a tisztességesebb, fehérebb bőrt szebbnek és elfogadhatóbbnak tartják. Magyarul erről is mi tehetünk kedves olvasók, nekünk köszönhetően rasszista és szelektív a szépségipar a cikk szerzője szerint. A Black Lives Matter-mozgalmak óta azonban megfigyelhető, hogy a kozmetikai cégek a faji igazságosságra való törekvés jegyében több sötétebb bőrű modellt mutattak be, mint előtte. A következő lépés a bőrfehérítő termékek felszámolása lesz. 2019 novemberében az Amazon már eltávolította az indiai székhelyű Fair & Lovely kozmetikai cég bőrfehérítő reklámját, sőt, elérték azt is, hogy a cég nevet változtasson. Hasonló történt a L’Oréal céggel is, amely a BLM-mozgalom hatására minden termékleírásából eltávolította az olyan szavakat, amelyek a bőr árnyalatának megváltoztatására vonatkoznak…

Az Eufória egy 2019-ben bemutatott amerikai tinidráma, amelynek két különkiadása is készült az elmúlt időszakban, és amelyek átvezető részekként igyekeznek a járványhelyzet miatt megcsúszott második évadot összekötni az elsővel. Ennek a különkiadásnak a második részében Hunter Schafer – aki a sorozatban Jules-t alakítja, és úgy annak epizódjaiban, mint a magánéletében vállaltan transznemű – példáján keresztül mutatják be egy tinédzser vélt küzdelmét saját nemi identitásával. Schafer és sorozatbeli karaktere is transznemű, a forgatókönyvírók ugyanis egy minden tinédzsert érintő problémaként írják le a biológiai nem szerinti identitás megkérdőjelezését, amire az Eufória is reflektál. A sorozat második különkiadása valóban arról szól, hogy meghaladja és bebizonyítsa azt az általuk tévesnek tartott felfogást, miszerint csak férfiakra és nőkre lehet osztani a nemeket. Erről maga Schafer beszélt a Times-nak adott interjúban: „A nem és az önkifejezés hihetetlenül változó és meghatározhatatlan”.