Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/07

Hűséges olvasóink jól tudják már, hogy a rasszizmus olyan, mint az időjárás: kiszámíthatatlan. De nem csak hogy olyan, hanem egyenesen az időjárás maga is kiválthatja a rasszizmust. Történt ugyanis, hogy Texasra pusztító tél csapott le az elmúlt hetekben: -18 °C foknál hidegebb volt az állam egyes területein, mely olyan kihívások elé állította a közüzemi szolgáltatókat, amivel az képtelen volt megbirkózni. Sokmillió háztartásban ment el az áram, a gázvezetékrendszer pedig feladta a küzdelmet a hirtelen megnövekedett fogyasztói kereslet miatt. A katasztrofális helyzetet pedig tovább tetézte, hogy a vízvezetékek megfelelő szigetelés hiányában megrepedtek és eltörtek. A fekete és hispán negyedek mindezt nyilvánvalóan jobban megszenvedték, mert rosszabb minőségű ingatlanokban élnek. Persze már megint kik jártak jól? A fehérek. Jellemző.

De természetesen nem csak a hideg, hanem a meleg időjárás is lehet rasszista. Erre SZA hívta fel a figyelmünket, aki nem csak hogy kiváló énekes, de a „környezeti rasszizmus” elleni harc egyik vezéralakja is egyben. Ugyanis nem csak a hideg tél, hanem a klímaváltozás okozta forró nyár is lényegesen jobban sújtja a színes bőrű emberek által lakott környékeket. A nem fehér lakosságú területek „2,5-10 °C melegebbek, mint a fehérek által lakott zónák”. Ráadásul a fehéreknek van képük rendezettebben élni, több fát ültetni és a kutyáik után felszedni az ürüléket. Épp ideje lenne, hogy Grétán kívül végre valaki tegyen is valamit, de sürgősen. Például el kéne venni a fehérek tulajdonát. Ez persze csak egy ötlet.

Miután az amerikai hadseregben szolgáló transzneműek kiemelten fontos és égető problémáját a jóságos Biden elnök első döntéseiben elrendezte, újabb probléma ütötte fel a fejét az amerikai hadseregben: ez pedig nem más, mint a „fehér felsőbbrendűségben hívő politikai szélsőségesek” ügye, akik úgy látszik, hogy a hadseregbe is beették magukat. Éppen ezért épp ideje volt, hogy Biden hadügyminisztere elrendelje, hogy mindenki tegye le a fegyvert és az FBI nyomja szépen bele az olvasólámpát minden lehetséges náci arcába. A nemzetközi helyzet fokozódik! Éberség!

Szívszorító történetet közöl a brit Metro. A napilap publicistájának kisebbségi barátját ugyanis inzultus érte egy angol kocsmában. Ráadásul nem is egy, hanem több kocsmában is szúrós szemmel néztek rá a brit sörivók. Az összefüggés pedig a napnál is világosabb: szegény színes bőrű fiúra csak és kizárólag azokon a helyeken pillantgattak csúnyán, melyeken kint volt a brit-angol zászló, vagy a falon lógott valamely nemzeti jelkép. Az Egyesült Királyság zászlója „sokakban az angol nacionalizmust és a szélsőjobboldali mozgalmakat idézi fel”. Ideje lenne betiltani ezeket az idejét múlt szimbólumokat, és lecserélni őket szép szivárványos színűekre. Elvégre már 2021 van!

Hősünk a héten Tyree Moorehead, aki egyszerűen zseniális, mit zseniális, egyenesen fantasztikus új bűnmegelőzési taktikával rukkolt elő. Moorehead – aki maga is elítélt gyilkos – azzal hozakodott elő, hogy ha a város pénzt adna a lehetséges bűnelkövetőknek, azzal elvenné a kedvüket az emberöléstől. Nem is értjük, hogy ez eddig hogy nem jutott eszébe senkinek?! Pláne Baltimore-ban! Az aktivista egyébként már több, mint kétszáz „No Shoot Zone”-t vagyis, lövöldözés mentes övezetet graffitizett fel városszerte. Ezekben pedig egycsapásra megszűnt bűn. Ő tehát kivette a részét a jócselekedetekből, most a városon lenne a sor. Moorehead természetesen azt is tudja, hogy hogyan: pénzt kéne adni az embereknek és akkor nem bűnöznének és gyilkolnának. Micsoda zseni! Több hozzá hasonló szakemberre lenne szükség!

Heti gyűjtésünkben arról is olvashatnak, hogy Bill Gates szerint hogyan kellene fellépni a globális felmelegedés ellen, továbbá arról is, hogy vajon milyen okok állhatnak a San Francisco-i bűncselekmények drasztikus növekedésének hátterében, valamint arról is, hogy újabb népmesék estek áldozatul a progressziónak.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

A világhírű milliárdos klimatológus, Bill Gates könyvet írt a klímaváltozás megállításának szükségességéről. Szerinte a klímakatasztrófa elkerülése sokkal nehezebb feladat, mint a COVID-19 világjárvány leküzdése. Ennek megfelelően az adófizetők pénzéből legalább annyit kell zöld célokra szánni, mint közegészségügyre. Gates szerint a klímaváltozás veszélyei egy világháború következményeivel vetekszenek. Ahhoz, hogy fellépjünk ez ellen, többek között alaposan meg kellene adóztatni a szén-dioxidot és kizárólag vegán burgereket kellene ennünk. Továbbá a világ összes nemzetének, kormányának, és multinacionális vállalatának össze kellene fognia és óriási áldozatokat kellene hoznia a klímaváltozás megállításának érdekében. Gates már 2 milliárd dollárt be is fektetett zöld technológiákba, azonban ennek bizonyára semmi köze sincs ahhoz, hogy közben hatalmas állami befektetéseket szorgalmaz az iparágba. Vannak persze kivételek, a magángép-flottája például maradhat, hiszen ő bizonyára bioüzemanyagot tölt repülőgépeibe. Egyelőre kedvenc ötletét, mely szerint minden ember bőre alá komputerchipet kéne ültetni, nem szőtte bele klímaügyi terveibe, de elképzelhető, hogy úgy gondolja, hogy ez még a „könnyű” koronavírus elleni harc során megtörténik.

Üdítő színfoltja e heti szemlénknek a San Francisco Chronicle cikke, melyben megdöbbentő tárgyilagosságról tesznek tanúbizonyságot. Eme szakmai mértékletességre igen jó okuk van a firkászoknak. A szóban forgó cikk a város rendőrsége által rögzített bűnözési statisztikákat közli, és a számok – enyhén szólva – nem illeszkednek a liberális napilap narratívájába. A 2020-as Black Lives Matter-tüntetések egyik legnagyobb támogatója éppen Kalifornia és San Francisco ultrabaloldali demokrata vezetése volt. Ennek megfelelően tisztesen kivették a részüket a rendőrség forráselvonásából és leszereléséből is, majd várták az eredményt, amely most meg is érkezett. A rendőrség közlése szerint San Francisco egyik kerületében tavaly február 7-ig 23 betörés történt, míg idén ez a szám 108. Egy gyors fejszámolást követően megkaphatjuk, hogy ez közel 470 százalékos növekedés. Ennél is megdöbbentőbbek azonban a betörési kísérletek számának megugrásai, itt 2500 százalékos az emelkedés. A cikk a szokásostól eltérő módon, minden kommentár nélkül közli a számokat és nem keres magyarázatot a bűnözési adatok katasztrofális romlására. A lap munkatársainak eszébe sem jutott firtatni, mi lehet az elszabaduló anarchia oka. Hát igen, a SZAKMA.


Rendszeres olvasóink tudják, hogy a fekete kulturális jellegzetességekkel tréfálni halálos vétek. Ennél fogva valóságos emberiség elleni bűn, ha farsangkor vagy Halloweenkor egy gyermek feketének öltözik, vagy egy fehér ember raszta hajat hord. Azt, hogy egy népcsoport kultúrája miért éppen a hajviseletben csúcsosodik ki, most inkább ne boncolgassuk. A heti fedett pályás kettősmérce verseny győztese címet azonban biztosan elvitte Trish Cook brit szerző, aki három klasszikus „fehér” tündérmesét írt át oly módon, hogy annak főszereplője fekete kisgyerek legyen. Az áldozatok: az „Aranyhaj”, a „Pinokkió” és „Az égig érő paszuly” meséi lettek. Külön érdekesség, hogy a szerzőnek mindhárom esetben furcsa rögeszméje van a karakterek hajviseletét illetően. Aranyhajnak az afrofrizuráját kell leengednie a toronyból, szegény Pinokkió tök kopasz, Jack pedig a paszuly helyett a haján csúszkál. A fekete mázzal leöntött meséket – stílszerűen – a Woke Babies nevű kiadó forgalmazza, melynek célja, hogy a brit könyvpiacon több olyan gyerekkönyv legyen, melynek főszereplője etnikai kisebbséghez, vagy más marginalizált csoporthoz tartozik. Ez persze mind szép és jó, de felmerül a kérdés, hogy ha a fekete kultúra ilyen fontos, akkor a kedves szerző miért nem eredeti, fekete meséket ad ki ahelyett, hogy többszáz éves európai, fehér történeteket költ át?

A Guardian hasábjain jelent meg a Gilded Ones (A bearanyozottak) című könyv ajánlója, személyesen az író, Namina Forna tollából. Forna beavatja az érdeklődőket a könyv születésének történetébe, mely nem meglepő módon az alkotó gyerekkorától indul. Mint írja, már kislányként rajongott az olyan klasszikus fantasy irodalomért, mint a Narnia Krónikái, a Harry Potter vagy a Gyűrűk Ura. Forna Sierra Leonéban nőtt fel – elmondása szerint – kifejezetten jó körülmények között. Családjának egész könyvtárra való irodalomgyűjteménye volt, teraszuk az óceánra nyílt, ahonnan gyakran nézte a bálnákat is. Azonban amikor az elnyomó Egyesült Államokba költözött, rájött, hogy az ottani irodalomban a feketék mind drogdílerek, bűnözők, leányanyák és börtöntöltelékek. Ezért elhatározta, hogy papírra veti azokat a történeteket, melyeket szüleitől hallott a csodálatos afrikai, fekete birodalmak aranykoráról, mielőtt azokat megrontották volna a rasszista fehérek. Elmondása szerint az volt a célja, hogy egy Gyűrűk Ura szintű művet írjon, melyben prominens szerephez jutnak a feketék, kiváltképp pedig a fekete nők. Ez tehát egy valódi feminista írás, mely reményt ad a fekete olvasóknak. „Azt hiszem a Gilded Ones-zal ez végre sikerült.” Szurkolunk az írónőnek, hogy hasonló példányszámban fogyjon írása, mint a fent említett művek.


Elképzelhető, hogy elkerülte a Kedves Olvasók figyelmét, de február immár nem csak a fekete történelem, hanem az LGBTQPXYZ$+ hónapja is. Ennek megfelelően a homoszexuális újságírás zászlóshajója, a Pinknews a kultúra minden területén nagyítóval keresi a heteronormativitástól eltérő alkotásokat. Legutóbb épp a számítógépes játékipart vették górcső alá. Nyolc olyan játékot szedtek csokorba az elmúlt évekből, mely szerintük nagy sikert aratott a játékrajongók között, és queer karaktereket szerepeltet – tehát olyanokat, akik nem tudják magukról, hogy fiúk-e vagy lányok. Azon három játék, melyről talán olvasóink is hallottak a Sims sorozat, a Dragon Age: Inquisition és a The Last of Us 2. Különösebb figyelemre ezek közül a Last of Us-t illeti, melynek főhőse egy leszbikus szereplő. A játék fogadtatása nagyon hasonlít az erőltetetten haladó filmek megítélésére: a kritikusok az egekbe magasztalták, a játékosok viszont undorral fordultak el tőle. Ezt tükrözték az eladási statisztikák is. A népszerűség tekintetében tehát a Pinknews élt a költői szabadság eszközével. A nyolcas toplista öt tagjáról egyébként biztosra vesszük, hogy – a legelvetemültebb játékrajongók kivételével – soha senki sem hallott róluk. A játékokban megjelenített queer szálak egyébként jelentős felháborodást váltottak ki a gamer társadalomból, a queer karakterek pedig rendszerint közutálatnak örvendenek netes körökben.



Mint azt Kedves Olvasóink valószínűleg hallották, kegyetlen hideg csapott le Texasra. A déli fekvésű állam számára nem teljesen ismeretlen jelenség a tél, évtizedenként egyszer-kétszer esik a hó a térségben, de a -18 °C foknál hideg olyan kihívásokkal állította szembe az állam energetikai infrastruktúráját, amivel az képtelen volt megbirkózni. Sokmillió háztartásban ment el az áram, a gázvezetékrendszer feladta a küzdelmet a hirtelen megnövekedett kereslet miatt. A katasztrofális helyzetet pedig tovább tetézte, hogy a vízvezetékek megfelelő szigetelés hiányában megrepedtek és eltörtek. Olyan katasztrófa következet be, mely során milliók fagyoskodtak és több tucat ember vesztette életét. A liberális sajtó zászlóshajója, a New York Times azonban úgy döntött, hogy ezt a tragédiát is a faji indulatok szítására fogja használni és cikkében azt elemezgeti „szakértőkre”, környezetvédő csoportokra és „jogvédőkre” hivatkozva, hogy a fekete és hispán negyedek mennyivel rosszabbul jártak, mint a fehérek. Eljutottunk tehát az őrületnek arra a pontjára, ahol az amerikai baloldal szerint már az időjárás is rasszista. A NY Times cikke alapján azt hihetnénk, hogy a fehéreket a hirtelen jött tél teljesen megkímélte. Nem így történt persze. Fekete, fehér és hispán együtt diderget és küzdött az életéért a texasi télben. Ez az élmény akár össze is kovácsolhatta volna a közösséget, amennyiben a liberálisok hagynák. De nem hagyják.

Tetszettek már hallani a kiváló zenészről, SZA-ról? Valószínűleg a Huffington Post újságírója sem, aki interjút kért a hölgytől. Persze nem is a zenei munkássága miatt került a progresszív hírportál címlapjára, hanem azért, mert SZA a „környezeti rasszizmus” elleni harc vezéralakja is egyben. Ami bizony roppant fontos, ugyanis ismét kiderült, hogy a klíma hátrányos megkülönböztetésben részesíti a színes bőrű emberek által lakott környékeket, mivel a hölgy szerint a nem fehér lakosú területek „5-20 Fahrenheit fokkal (2,5-10 °C) melegebbek, mint a színes bőrüek által lakott zónák”. SZA egyáltalán nem érti, hogy a vagyonosabb emberek által lakott városi negyedekben miért van több fa, kevesebb szemét az utcákon és miért nincs az a kutyaürülékszag, mely az ő orrát is facsarja saját környékén. Mindez azért is furcsa, mert látszólag tisztában van azzal, hogy ezek a területek több adóbevételt generálnak. Lehetséges, hogy a művésznő nem tudja feldolgozni, hogy a kerületeknek pénzbe kerül a parkosítás és a köztisztaság. Esetleg jól képzett marxistaként úgy véli, hogy a vagyonosabb környékek adóbevételeit el kell venni és a szegényebb kerületek csinosítására kell költeni. Csak akkor hol van itt a rasszizmus?

Miután az amerikai hadseregben szolgáló transzneműek kiemelten fontos problémáját már sikerült rendezni, a következő megoldásra váró kérdés az úgynevezett „fehér felsőbbrendűségben hívő politikai szélsőségesek” ügye. Mint az köztudott, a sajtó szerint Amerikában borzasztóan elburjánzott e jelenség, és a liberális politikusok szerint ezek a mitikus gonosztevők a hadseregbe is beférkőztek, vagy legalábbi be akarnak férkőzni. Ezen személyek kiszűrésére Joe Biden hadügyminisztere elrendelte, hogy minden fegyvernem azonnal hagyja abba, bármit is csinál, és tartson 60 napos önvizsgálatot, mert ilyen körülmények között lehetetlen demokráciát exportálni és szabadságbombákat szórni. Az álnok „fehér felsőbbrendűségben hívő politikai szélsőségesek” beszivárgását megakadályozandó, egy kaliforniai képviselő törvényjavaslatot nyújtott be, mely kötelezné a fegyveres erőket, hogy más óvintézkedések mellett, az FBI-jal szoros együttműködésben, alaposan vizsgálják át a jelentkezőket, nem találnak-e rajtuk gyanúsan fehér felsőbbrendűséget képviselő tetoválásokat; kérdezzék ki a legények (vagy aminek éppen érzik magukat) szomszédjait, tapasztalták-e rajtuk a fehér felsőbbrendűség jeleit; és – mi sem természetesebb – alaposan vizsgálják át a hazájukat szolgálni vágyó fiatal férfiak, nők és transzneműek közösségimédia-profiljait. A hab a tortán, hogy a „fehér felsőbbrendűségben hívő politikai szélsőséges” tényleg egy mitikus lény, ugyanis ez a kategória sehol nincs definiálva, így a liberális erkölcscsőszök nyugodtan hagyatkozhatnak az üggyel kapcsolatos érzéseikre, amikor azt kell eldönteni, ki a belső ellenség és ki nem.

Zseniális új bűnmegelőzési taktikával rukkolt elő egy Baltimore-i aktivista – számolt be a Fox News. Tyree Moorehead – aki maga is elítélt gyilkos – azzal hozakodott elő, hogy ha a város pénzt adna a lehetséges elkövetőknek, azzal elvenné a kedvüket az emberöléstől. Moorehead-et még tizenöt éves korában ültették le és tíz évet töltött börtönben. Szabadulása óta aktivistaként tevékenykedik. Tevékenysége alatt már több mint kétszáz „No Shoot Zone”-t vagyis, lövöldözés mentes övezetet graffitizett fel városszerte. „Én beszéltem ezekkel az emberekkel, tudom, kik a lövöldözők.” -mondja. Szerinte a bűnözők legfőbb problémája, hogy szegények, ezért veszik el az emberek értékeit és ölnek meg másokat. Tehát ha a város megfizetné őket, akkor nem „kellene” gyilkolniuk. Valóban forradalmian új megközelítése ez a bűnmegelőzésnek, azonban Moorehead elsiklott egy apró részlet felett: egy normálisan működő jogállamban az emberölés a legsúlyosabb bűncselekmények között van számontartva. Elkövetéséért akár életfogytiglani szabadságvesztés, de az Egyesült Államokban halálbüntetés is kiszabható. Egy normális államban büntetés jár a bűnért és nem pénzjutalom.

Azt hihetnénk, hogy a mélységesen felvilágosult Egyesült Királyságban a rasszizmusnak már írmagja sem maradt, de Faima Bakar, a Metro publicistája új frontot nyitott. Cikke forrása: egy neve megváltoztatását kérő, kisebbséghez tartozó barátja, és annak személyes élményei. Az újságírónőnknek szívszorító történetet mesél „Kevin”, akire évekkel ezelőtt a gonosz fehér alkoholisták csúnyán néztek egy angol kocsmában. Vegyük észre: ellenőrizhetetlen a személy, a hely és az időpont. „Kevin” szerint azokban a kocsmákban néznek kifejezetten szúrós szemmel a „feketékre és barnákra”, melyeken kint van a brit vagy az angol zászló. A számon kérhetőséget megelőzendő, a szerző itt gyorsan megjegyzi, hogy nyilván nem minden hely rasszista, ahol ezek a nemzeti jelképek kint vannak, azonban erős kapcsolatot vél felfedezni a színes bőrű vendégek utálata és a lobogók között. Mint mondja, az Egyesült Királyság zászlója „sokakban az angol nacionalizmust és a szélsőjobboldali mozgalmakat idézi fel”. Tehát nem meglepő, hogy a színes bőrű emberek nem szívesen mennek olyan helyekre, ahol ezek, akár csak dekorációs jelleggel is, megjelennek. Ha ezt liberálisról magyarra fordítjuk, azt kapjuk, hogy a nemzeti zászló nem csupán kirekesztő, de aki kiteszi, az minden feketét ismét rabszolgasorba taszítana, ezért minden pubból el kell tüntetni azokat.