Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/09

Hűséges olvasóink jól tudják már, hogy egy ártatlannak tűnő mesefiguráról is pillanatok leforgása alatt bebizonyosodhat, hogy egy hímsoviniszta állat. Nehéz napok köszöntöttek tehát a Warnerre, mivel a Pepe Lö Pew nevű borzról olyan kisfilmek kerültek elő, melyeken az látható, hogy a „nemi erőszak kultúráját” erősítik, továbbá gúnyt űznek a franciákból, ami pedig rasszizmus. Mai világunkban ugyanis nincs helye az eféle borzalkodásnak! Pepe Lö Pew ráadásul csak nőstény macskát (melyet borznak hisz) abuzál, ami önmagában is kirekesztő a hímekkel szemben. Borzalom! Nem csoda, hogy a Space Jam 2-ből is kivágták karakterét. Csak remélni merjük, hogy ez a büdös görény nem borzolja tovább a kedélyeket.

Elképesztő felháborodást okozott a transzneműek körében a Futurama című sorozat. A széria egyik epizódja szerint 3004-ben Bender, a robot úgy dönt, hogy elindul az olimpián. Úgy érzi azonban, hogy a többi hímnemű olimpikon – akik egyébként szintén robotok –, túlságosan erős, ezért inkább úgy dönt, hogy a női mezőnyben nevez. Persze a nem kellően érzékeny olvasóinkban felmerülhetne a kérdés, hogy egy 1999 és 2009 között futó fikciós rajzfilmsorozaton miért is kell számonkérni a transzjogokat. De megnyugodhatunk, a Disney biztosan nem fog ilyesfajta gondolatbűnt elkövetni és szépen törli az egész részt, ahogy kell. Ez ugyanis a helyes döntés!

Iszonyatos dolgok mennek az Egyesült Királyság sötét erdeinek legmélyén. Több feketére ugyanis ráhívták a rendőrt a hitvány fehérek, miközben szegény párák csak madárlesen voltak. A Brit Ornitológusok Szövetségének elnöke szerint ráadásul a madármegfigyelők között jellemzőek a színes bőrűekkel szembeni mikroagressziók, és a rasszista sértések is. Ebből kifolyólag nem csoda, ha a fekete bőrű szárnyaskukkolók egy csoportja elindította saját programját, mely a Flock Together névre hallgat. Ennek köszönhetően immáron rasszista fehérek nélkül élvezhetik a szabadban töltött időt a feketék. Felkészülnek a madárnevek: azért az mégsem járja, hogy a fehér holló ritkább és értékesebb, nem? Ugye hogy!

Továbbra is áll a bál az USA-ban az oltási terv miatt. Ezúttal egy a kövérek jogaiért küzdő aktivista, Emily Duke kifogásolja azt, hogy miért a „kövér” kifejezést használják az oltás beadása előtti, egészségi állapotra vonatkozó kérdőívben. Ez ugyanis őt rendkívül megviseli lelkileg.  Az „elhízott” ezzel szemben az a kifejezés, amit használnia kellene a társadalomnak a túlsúlyos emberek megnevezésére. A testsúly ugyanis nem különbözik más tulajdonságainktól, mint például a hajunk és a szemünk színe. A telt karcsúság csak egy identitás, melyet a társadalomnak el kell fogadnia és tolerálnia illik. Továbbá arról se feledkezzünk el, hogy a kövérségnek és az egészségnek semmi köze sincs egymáshoz az ég egyadta világon!

A fasiszta-jobboldali brit kormány ígéretével ellentétben egyáltalán nem akarja lecsökkenteni a női börtönökben lévő férőhelyek számát. Sőt mi több, még újakat is létre akar hozni. Szerencsére a Guardian ezúttal is résen volt és felhívta a figyelmet arra, hogy a nők csak a patriarchális társadalom áldozatai, és különben sem kellene őket börtönbe zárni kisebb bűncselekmények miatt. A gyengébbik nem ugyanis valójában mind egy szálig a férfiak áldozata!

Heti gyűjtésünkben arról is olvashatnak, hogy miért csak a liberálisokkal érdemes randizni, továbbá arról is, hogy a gyerekek helye miért lenne jobb helyen a napközikben a családoknál, valamint arról is, hogy újabb mesekönyveket írtak át a liberálisok a haladó kor szellemében.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

A The Guardian feminista újságírója, Sonia Sodha legújabb cikkében a női börtönök létszámbővítése ellen szólal fel. A brit kormány ugyanis, korábbi ígéretével ellentétben nem csökkenteni kívánja a női börtönök férőhelyeit, hanem ötszáz újat hozna létre. A cikk szellemiségét áthatja a jól ismert liberális büntetőpolitikát jellemző ideológia, amely szerint az elkövető nem tehető felelőssé a tetteiért. Persze csak abban az esetben, ha nő! Amennyiben férfiről van szó, nem is juthat eszünkbe, hogy esetleg az elkövetőt külső körülmények befolyásolták. Ez nem véletlen, a férfiak ugyanis erőszakosak és még a nők bűncselekményeiért is ők, illetve a patriarchális társadalom a felelősek. Az újságíró érvelését azzal támasztja alá, hogy a nők nagyobb arányban követnek el kevésbé súlyos kihágásokat, mint súlyos bűncselekményeket. Valószínűleg a férfiak esetében is ez a helyzet, de ez természetesen nem érdekli a szerzőt. Szerinte a nőket nem kéne börtönbe zárni a kisebb szabálysértésekért és egyéb cselekményekért. Arra persze nem derül fény, hogy ki és mi alapján húzná meg a határokat a kérdésben, ahogy két esetet leszámítva nem fogalmazza meg azt sem, hogy mit ért kisebb kihágások alatt. A szerző emellett elmulasztja megvizsgálni a férfiak helyzetét, de cserébe felhívja a figyelmet arra, hogy kétszer annyi női elitélt van börtönben ma, mint harminc évvel korábban. Mi ebből a tanulság? Nyilvánvalóan az, hogy a gyengébbik nem valójában mind egy szálig az elnyomó, férfiak által uralt társadalom áldozata.


A cancel culture nem ismer határokat. Most egy, a Disney által alkotott műsor bukott el a haladók elvárásaival szemben. A Pink News híroldal szúrta ki, hogy nagy felháborodást okozott a transzneműek körében a Futurama című – egyébként évek óta befejezett – sorozat egyik epizódja. Röviden összefoglalva: az epizód szerint 3004-ben a sorozat egyik karaktere – aki egyébként egy robot – úgy dönt, hogy indul az olimpián. Úgy érzi azonban, hogy a többi férfi olimpikon, akik szintén robotok, túlságosan erősek, így a női mezőnyben indul. Na ez az, ami kiverte a biztosítékot. Hol vannak itt a transzjogok? Több kommentelő persze hiába próbálta józanabb belátásra bírni a transzjogokért aggódókat. Nincs kivétel, még a szatírák esetében sem. De nem kell aggódnunk, a  Disney minden bizonnyal gyorsan letörli majd az említett epizódot az online kínálatából, így bizonyítva hűségét a liberális dogmák iránt. Hiszen ha valami, akkor a Walt Disney mindig is híresen PC volt. Vagy mégsem?

A Metro News írta meg, hogy az Egyesült Királyságban szörnyű dolgok történnek a sötét erdők mélyén. Több fekete is arról számolt be ugyanis, hogy miközben madárlesen voltak, kinézték őket a társaságból. A helyiek rosszallóan néznek rájuk, sőt olyan is előfordult, hogy rendőröket hívtak, mert gyanúsnak találták a viselkedésüket. Érvük szerencsére hamar tudományos alátámasztást nyert, hiszen a Brit Ornitológusok Szövetségének elnöke is nyilatkozott a kérdésben. Szerinte a madármegfigyelők között jellemző a mikroagresszió, és sok a rasszista sértés a színes bőrűekkel szemben – bár minderre semmilyen bizonyítékot nem hozott fel. A megoldás azonban máris megszületett: azért, hogy ellensúlyozzák a kirekesztést, feketék egy csoportja el is indította saját kisebbséghez tartozóknak szóló madárles programját, a Flock Together-t. Ennek köszönhetően már rasszista fehérek nélkül élvezhetik a szabadban töltött időt a feketék. Csak mi érzünk ebben ellentmondást? A legfontosabb, hogy újabb nagy lépést tettek a haladók annak elérése érdekében, hogy végleg leszámoljanak a rasszizmussal mindenhol. Már csak az a kérdés, vajon melyik hobbi lesz kikiáltva rasszistának legközelebb?

A Deseret News nevű hírportál számolt be a soron következő digitális lincselési kísérletről, amelynek áldozata az „Acél Ember” és az „U.N.C.L.E. Embere” című filmek sztárja, Henry Cavill. A színész évekkel korábban ugyanis randizott Gina Caranoval, a Hollywoodban mára már konzervatív véleménye miatt kitaszítottá vált színésznővel. „Sikerült elintézniük Gina Carano-t, most azt hiszik mindenkit elintézhetnek (…)” – írta egy kommentelő az ügy kapcsán, ennél pontosabban pedig mi sem tudtuk volna megfogalmazni a haladók fejében uralkodó jakobinus hozzáállást. Eddig Henry Cavill is tökéletesen beleillett Hollywood liberális világába, de most megtapasztalhatja, milyen, ha kiesik a „támogatott kategóriából”. Nem tudni, hogy vajon lesz-e bármilyen következménye az esetnek, de egy dolog biztos: ez is egy újabb figyelmeztető jel, hogy akármennyire is megfelel valaki a liberálisok elvárásainak, bármikor ellene fordulhatnak, ha éppen úgy tartja kedvük. Ezt a „bezzeg konzervatívok” figyelmébe is ajánljuk!


A múlt héten már beszámoltunk arról, hogy az Egyesült Államokban a demokraták kritizálták az oltási tervet, rasszistának bélyegezve azt. Ezen a héten újabb bírálat érte a vakcinák beadásának körülményeit, ezúttal egy, a kövérek jogaiért küzdő aktivista talált kifogásolni valót. Emily Duke azon háborodott fel, hogy a kövér kifejezést használják az oltás beadása előtti az egészségi állapotra vonatkozó kérdőívben. Nincs ez így rendben, ugye? Az aktivista szerint sem, aki úgy véli, az „elhízott” az a kifejezés, amit használnia kellene a társadalomnak a túlsúlyos emberek megnevezésére. Álláspontja, hogy a kövér kifejezéshez negatív vélemények párosulnak, ezzel szemben az elhízott semlegesebb megfogalmazás. Duke-tól megtudhatjuk azt is, hogy a testsúly sem különbözik más tulajdonságoktól, úgy mint a hajunk vagy a szemünk színe. Az aktivista saját példáján keresztül bizonyítja, hogy a túlsúlyosság egy identitás, amit neki is el kellett fogadnia. Ő ugyanis bár többször lefogyott, olyankor is úgy érezte, hogy ki akar törni a benne élő kövér ember. „Most vagyok életemben a legnehezebb, és most vagyok a legegészségesebb” – fogalmazott. Eddig csak vicceltünk olyan kifejezésekkel, mint a transzkövér vagy éppen a transzsovány, de ha így haladnak a liberálisok, nemsokára ezekkel a szavakkal is meg kell barátkoznia olvasóinknak. Készüljünk fel, súlyos lesz!

A Romper magazin újságírója, Kathryn Jezer-Morton szerint csak társadalmi konstrukció, hogy a gyermek az anyjánál van a legjobb helyen. Azt tanácsolja, hogy: „Hallgattasd el azt a patriarcha hangot a fejedben, hogy a gyerekeket otthon szeretik a legjobban, legfőképpen az anyjuk által.” Szerinte a legjobb helyen a gyerekek akkor vannak, ha szüleik beadják őket a napközibe. Ha nem így cselekeszenek, akkor az anyukákra két út vár: vagy válságba kerülnek, vagy ahogy fogalmaz: „neoliberális Stockholm-szindrómát fognak megtapasztalni.” Fontos lenne végre felismerni, hogy a nők a mai helyzetben nem tudnak egyszerre megfelelni minden elvárásnak, hiszen túl sok együtt a gyereknevelés és a munkavégzés számukra. Kathryn azzal érvel, hogy mennyivel jobb hely lenne a világ, ha mindenki rábízná a gyereknevelést a napközikre. Ott a gyerekek sok másik társukkal találkoznak és befogadóbbá válnak, ezáltal pedig a társadalom is sokkal jobbá válna a jövőben. Az anyukák fellélegezhetnek!

Újabb alapvető tantárgy esik áldozatul a haladók mániáinak. Miután a matematikáról bebizonyították, hogy rasszista, a következő áldozat a helyesírás lett. Legalábbis erről tanúskodik egy új, majdnem négyszáz oldalas könyv, amit a Daily Wire mutatott be. A könyv írója Asao Inoue, az Arizonai Állami Egyetem dékánja, aki egy újfajta eljárást mutat be, a munkaalapú osztályozási rendszert. Ez az eljárás nem a szöveg helyessége alapján osztályozza a tanulók helyesírását, hanem a befektetett munka alapján. Vegyünk egy példát.: ha egy diák rosszul ír, de közben nagyon próbálkozik, akkor jobb jegyet kap, mint egy olyan diák, aki helyesen ír, de könnyebben – kevesebb ráfordítással – megoldja a feladatot. A könyv szerzőjétől megtudhatjuk, hogy a kritikai rassz teóriának megfelelően alakította ki gondolatait, ugyanis úgy véli, hogy a tanulók osztályozási rendszere és az oktatási intézmények is mind a fehér felsőbbrendűség fenntartásának eszközei. Tehát micsodák? Rasszisták, úgy bizony. A szerző személyes példával is szolgál: elmeséli, hogy ő gyermekként angol nyelvtanból csak négyeseket kapott, más nyelvekből, például franciából viszont ötösöket. Érdekes. A francia nyelvet nem a fehér franciák alakították ki?

Ezen a héten sem lassít a liberális videójátékipar. Egy újabb jól ismert történet kap rózsaszínes körítést. A legújabb Harry Potter videójáték végre engedélyezni fogja a transznemű karaktereket – írja a Bloomberg. A játékosok ezentúl szabadon választhatják meg a karakterük hangtípusát, testfelépítését és persze a nemét is. Ezek egymástól függetlenül lesznek kombinálhatók, vagyis lehet női hangja a férfi karakternek, és fordítva. Azért mégsem tökéletes a kép, hiszen még mindig csak kettő nem közül választhatnak a játékosok. Vajon mikor fogunk eljutni oda, hogy valóban több száz nemi identitás közül választhassanak azok, akik szeretnének? A liberális öröm azonban nem lehet felhőtlen, mert a játék fejlesztését több botrány is beárnyékolta a múlt hónapban. Az egyik szoftverfejlesztő cég produceréről kiderült, hogy több YouTube-videóban is elmondta negatív véleményét a „feminizmusról” és a „társadalmi igazságosságról”. A liberális gamer közösség persze azonnal bojkottra hívott fel, amivel mi csak mélységesen egyetérteni tudunk.

Ez alkalommal sem maradnak olvasóink haladó könyvbemutató nélkül. Március negyedikén volt a nemzetközi könyvnap, ami idén sem múlhatott el igazán liberális művek nélkül. Jonny Yates rögtön tizennégy LGBT+ kompatibilis gyerekkönyvet mutatott be olvasóinak, amelyekből néhányat mi is kiválasztottunk. Elsőként „And Tango Makes Three”, magyarul a „Tangoval együtt hárman” című könyvet emeljük ki, amely két hím állatkerti pingvinről szól, akik megkapják a lehetőséget egy gondozójuktól, hogy felnevelhessenek egy bébi pingvint. A következő mű, a „Prince & Knight”, magyarul „Herceg és a lovag” című könyv történetét hűséges olvasóink valószínűleg már kitalálták. A könyv a klasszikus tündérmeséket idézi, azzal a csavarral, hogy amikor a herceg a szüleivel elindul hercegnőt keresni, valami igazán mást talál meg. Bizony, egy lovagot, fényes páncéllal és karddal. A cikk írója szerint a mű annyira jól sikerült, hogy filmvászonra kéne vetíteni. Végre, a Disney korábbi baklövései után most a haladók kedvében járhat! A harmadik pedig, az „It Feels Good to be Yourself”, vagyis „Jó önmagadnak lenni” Yates szerint sem annyira mesekönyv, mint inkább oktató mű: „A könyv célja, hogy a gyerekeket a nemek minden formájáról megtanítsa, segítve őket önmaguk és mások teljesebb megértésében.”. Mi megvennénk!  


Nemcsak a Disney-nek vannak nehéz napjai korábbi animációs sorozatai miatt. A Warner Bros. ismert, Pepe Lö Pew nevű borza került a haladók támadásának középpontjába. A kisfilmek 1945-1962 között készültek el, így nem meglepő, hogy nem felelnek meg a mai nagyon haladó sztenderdeknek. A szóban forgó epizód negyvenöt másodperces jelenetében a főhős el akarja csábítani a kiszemeltjét. A New York Times újságírójánál ez verte ki a biztosítékot, és meg is osztotta közösségi oldalán, hogy ez a jelenet a „nemi erőszak kultúráját” erősíti. Az érveit így sorolta fel: „1. Megfogja / megcsókolja a lányt / idegent, többször, beleegyezés nélkül és akarata ellenére. 2. A lány küzd, hogy eltávolodjon tőle, de fiú nem engedi el. 3. Betesz egy ajtót, hogy megakadályozza a lány elszökését.” Meg is lepődtünk, hogy azt figyelmen kívül hagyta, hogy fiú-lány pár van a jelenetben. Sőt, azt is szóvá tehette volna, hogy már a karakter maga is rasszista, mivel a „francia hevességet” figurázza ki. Ami még felháborítóbb, hogy vannak a Twitteren jobboldaliak is, akik humorosan próbáltak meg reagálni a súlyos vádra. Brigitte Gabriel így reagált az újságíró posztjára: „Éppen most írtad körül Joe Bident.” Ez felháborító. Letiltani!