Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/10

Hűséges olvasóink jól tudják már, hogy az autó, mint olyan, eredendően hímsoviniszta közlekedési eszköz. Azonban e rettenetes környezetpusztító járművek közül is kiemelkedik a Volvo. A svéd márkának ugyanis a férfiasság szimbóluma a „lógója”. Mi lehetne ennél kirekesztőbb? Vagyis, egy nőnek valójában a „férfi sovinizmussal kell szembesülnie”, valahányszor egy ilyen autót lát. Ennek ellenére a vállalat egyáltalán nem hajlandó jelképet megváltoztatni – és bocsánatot kérni –, és van képe azt állítani, hogy a soviniszta jel valójában Mars istenre, a vasra és a kiváló minőségű svéd acélra utal. Szégyen, hogy a svéd – egyébként kínai tulajdonban lévő – cég ennyivel elintézte a jogos kritikát, hogy haladóbb szellemiségű logót kellene találnia. Csak remélni merjük, hogy lekonyulnak a jövőben az eladási mutatóik.

A kevéssé haladó svéd multival szemben a Coca Colában ismét nem kellett csalódnunk. A cég ugyanis bejelentette, hogy a jövőben csak és kizárólag olyan ügyvédi irodákkal hajlandó szerződni, melyek megfelelően diverzek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jogászok minimum harminc százalékának színes bőrűnek kell lennie. A probléma természetesen megint a rendszerrel van: az USA-ban ugyanis a fekete jogászok aránya alig öt százalékot tesz ki, ráadásul az Államokban illegális bármilyen olyan munkáltatói döntés, melynek alapja a rasszhoz való tartozás. Tehát az USA törvényei eleve tiltják, hogy a feketék felemelkedhessenek sanyarú sorsukból. Nem lepődtünk meg.

Az NBA, vagyis az amerikai Nemzeti Kosárlabda Szövetség is rasszista. Azt hihetnénk, hogy egy olyan szövetséget, mely sportágban a játékosok háromnegyede fekete, nem érheti ez a vád. Azonban aki ezt gondolta, az bizony jókorát tévedett! A fekete játékosok ugyanis korábban fejezik be a pályafutásukat az NBA-ben, mint a fehérek, továbbá a kispadozó játékosok 65 százaléka is fehér. Nem csoda tehát, hogy összességében tovább bírják a strapát. A lusta fehérek a padon pihennek, amíg a feketék dolgoznak. Láttunk már ilyet, vészterhes idők voltak.

Végre lelepleződtek a magukat feministának hazudó férfiak. A Slate magazinhoz olvasói levélben forduló férfi ugyanis azzal a problémával fordult az oldalhoz, hogy felesége a szülés után nem akar visszamenni dolgozni, ez pedig számára problémát jelent, mert így neki kell megkeresni a család teljes bevételét. Ráadásul az összes autóját sem tarthatja meg és nyaralni sem juthat el már akárhová. Önzőségét pedig feminista érvrendszerrel próbálta palástolni, hogy ő egy „ambiciózus nőbe szeretett bele”. Volt pofája továbbá még azzal is megvádolni társát, hogy szülés utáni depressziója van. Gusztustalan férfiak, holmi anyagi javak érdekében robotoltatják a nőket. Ezeknek semmi sem szent.

El kéne végre felejteni, hogy pedofilként hivatkozzunk a pedofilokra- erre hívta fel a figyelmet egy szexuális bűncselekményekkel foglalkozó civil szervezet, az ausztrál ABC pedig iránymutatásaikat továbbította is riporterei számára. Az elkövetőket ugyanis megrémíti ez a szó, holott egyáltalán nem biztos, hogy mindenki pedofil, aki ilyenfajta cselekményt követ el. Jó lenne végre kicsit érzékenyebben viszonyulni az ilyen kérdésekhez. Érthetetlen, miért lett botrány az ügyből, és végül a csatorna miért visszakozott. Elvégre a pedofilok csak türelmetlenek emberek.

Heti gyűjtésünkben arról is olvashatnak, hogy hogyan halad tovább Kalifornia a liberális úton, továbbá arról is, hogy a Brit Award nem bizonyult elég befogadónak, valamint arról is, hogy miért túlságosan egyszínű az angol zeneipar.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Mint tudjuk, a liberálisoknak ősellensége az autóipar, aminek ellehetetlenítésével Európában már egész jól haladnak. Egy svéd feminista blogger, Petra Rees most újabb frontot nyitott ebben a háborúban, aki szerint a Volvo – szintén svéd és jobboldalisággal aligha vádolható autómárka – emblémája a férfi elnyomás szimbóluma. Evidens, hogy emiatt a nőknek a „férfi sovinizmussal kell szembenézniük”, amikor egy ilyen autót látnak. Erre ő maga is akkor jött rá, amikor édesanyja Volvoját vezette. Rees persze jól reagált a helyzetre, és gyorsan megoldást is kínált egy új, gendersemleges logó megrajzolásával az autógyártónak. Ezek után mi sem lett volna természetesebb, mint hogy a vállalat sűrű bocsánatkérések közepette, csak az ő kedvéért meg is változtatja az 1927-ben alapított márka jelvényét. Azonban meg kellett tapasztalnia, hogy még nem mindenki táncol úgy, ahogy egy feminista blogger fütyül. A Volvo kínai anyavállalata csupán egy online közleményt adott ki a haladó felhajtásra, amiben azt írták: a Volvo márkajele nem a férfiakat szimbolizálja, hanem az alkimisták által a vas anyagra használt szimbólum. Ez pedig a Volvo autókban használt svéd acél kiváló minőségére utal. Elképesztő magyarázkodás ez.

A Metro magazin újságírója, Natalie Morris arról közöl cikket, hogy a brit zeneipar még mindig nem eléggé színes. Habár jócskán akadnak már fekete zenészek, egy felmérés szerint 2021-ben is még túlságosan egyszínű a zeneipar. A színfalak mögött tombol a rasszizmus, a felmérés eredményei pedig azt mutatják, hogy elenyészően kevés az idős előadók között a feketék aránya. A felmérés szerint a négyszáz megkérdezett 78 százaléka tapasztalt már rasszizmust a munkája közben, de azt nem tudjuk meg, hogy ezek az érzések min alapultak. A cikkben megszólal Ben Wynter is, aki egy, a zenében egyenlőségért küzdő szervezet vezetője. Állítása szerint azért uralkodik rasszizmus a zeneiparban, mert lehet, hogy a színpadon vannak fekete előadók, de a háttérben még mindig nagyrészt fehérek dolgoznak. Ahogy fogalmaz a fehérekről: „Ők diktálják, hogyan közvetítsék a feketeségüket a világnak”. Szerinte a „szolidaritás nagyszerű dolog, de már tettekre van szükség”. Egyetértünk! Sokkal jobb lenne, ha a fehérek lemondanának igen jól fizető állásaikról a feketék javára.  

A szabadelvűség hirdetésében mindig élenjáró Coca Cola újabb haladó lépést tesz annak érdekében, hogy igazán elfogadó vállalat legyen. A Breitbart cikke szerint a Coca Cola jogi osztálya bejelentette, hogy ezentúl kizárólag olyan ügyvédi irodákkal hajlandóak együttműködni, ahol megfelelően sokszínűek a jogászok. A gyakorlatban ez azt jelenti majd, hogy az adott cégeknél a jogászok minimum harminc százalékának színesbőrűnek kell lennie. Bradley Gayton, a vállalat alelnöke a döntés kapcsán úgy fogalmazott: „Eljött az idő, hogy ezentúl ne csak a jó szándékot támogassuk, ehelyett a tetteket kell jutalmaznunk. Egyszerűen ez most az elvárás.” Azt még nem tudjuk, hogy a Coca Cola hogyan fogja a gyakorlatban is megvalósítani ötletét, hiszen az Egyesült Államok polgárjogi törvényének hetedik cikke kimondja, hogy illegális bármilyen munkáltatói döntés, amelynek alapja a rasszhoz való tartozás. No de sebaj, ne vesszünk el a részletekben. A lényeg az egyenlőség! Mindenesetre bízunk benne, hogy az egyenlőség jegyében a Coca Cola afrikai vállalatai hamarosan fehér kvótákhoz fogják majd kötni az együttműködést az ügyvédi irodákkal a rasszizmus elkerülése érdekében. Vagy mégsem?

A Slate legújabb családi tanácsadó rovatában egy, magát csak „kenyérkeresőnek” nevező férj azzal a problémával fordul az oldalhoz, hogy felesége a szülés után már nem akar visszamenni dolgozni, ez pedig benne rendkívül komoly ellenérzéseket vált ki, mivel így a család elesne attól a jövedelemtől, amit a feleség hoz haza. Úgy véli, nem tarthatnák meg mindegyik autójukat, és az „olyan extrákat is vissza kellene vágnunk, amik élvezhetőbbé teszik az életet”. Teljesen érthető az aggodalom, mi lesz így az egzotikus helyekre való utazásokkal, ahonnan aztán töménytelen mennyiségű képet posztolhatnának az Instagramra? A levélben a férfi kifejti, hogy ő „abba az ambiciózus és kitartó nőbe szeretett bele, akit megismert a munkahelyen”. És mi lett a vége? Az anyuka most kitalálta, hogy szereti a lányukat és minden energiáját az ő nevelésébe akarja fektetni. Mérgező ez a konzervativizmus, nem is ajánljuk senkinek.

Az Egyesült Államok legliberálisabb állama, Kalifornia újabb példát szolgáltat arra, hogy milyen is egy tökéletes társadalom. A The Hill című újság számol be arról, hogy az állami törvényhozás elé új tervezet került. Eszerint a több mint ötszáz főt foglalkoztató áruházak 2024. január elseje után kötelesek lennének gendersemleges gyerekosztályokat kialakítani. Maguknak a termékeknek még nem lenne kötelező gendersemlegesnek lenniük, de az áruházakban tilos lesz fiú vagy lány kategóriák szerint szétválasztani a termékeket a polcokon. A törvényjavaslat benyújtója a demokrata párti Evan Low, aki szerint: „Gondoskodnunk kell az ilyen jellegű stigmák és megbélyegzések eltávolításáról, amiket még mindig láthatunk a mai korban.” Az új tervezetet a helyi LGBTQ+ közösségi központ vezetője is üdvözölte. Szerinte „végre a szülők nem ezekben a kategóriákban fognak gondolkodni, amikor a gyerekük megkérdezi valamiről, hogy miért nem kaphatja meg”, mert a gyereknevelés általában ekkor szokott elromolni. Kaliforniában végre teljesen megvalósulhat a régi SZDSZ-es viccből ismert világ, ahol a gyerek, amikor akarja, eldönti majd, hogy milyen nemű.

Két doktorandusz hallgató új kutatásában bizonyítja, hogy az NBA, vagyis a Nemzeti Kosárlabda Szövetség rasszista. Igen, annak a sportágnak a szövetségéről van szó, amelyikben a játékosok háromnegyede fekete. Ezt abból szűrte le Corey Moss-Pech és Davon Norris, hogy a fekete játékosok ugyan nem sokkal, mégis korábban fejezik be a pályafutásukat az NBA-ben, mint a fehérek. Az is kitűnt a kutatásokból, hogy azoknak a játékosoknak, akik a meccsek jelentős részét a kispadon töltik és kevesebbet játszanak, 65 százaléka fehér. Adná magát a magyarázat, hogy azok a – kevésbé jó – fehér játékosok, akik kevesebbet játszanak, nem fáradnak el annyira, és kisebb mértékben terhelődnek az ízületeik az évek során. Ez lehetne a magyarázata annak, hogy ők hosszabb időt tudnak tölteni a profi ligában, szemben tehetségesebb fekete társaiknál, akiket jobban igénybe vesz a több, pályán töltött idő. Hűséges olvasóink azonban már jól tudják, hogy a valódi ok nem más, mint a rasszizmus. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy a fehér játékosokat jobban szeretik a csapattársaik, mint a feketéket. Az új kutatás tanulsága tehát, hogy az intézményi rasszizmus ellen további lépéseket kell tenni. Alig várjuk!

A The Guardian számolt be a legújabb botrányról, ami alapjaiban rázta meg a Brit Awards nevű angol zenei díjátadót. Történt ugyanis, hogy Sam Smith, aki 2019 óta nem binárisként határozza meg magát, nem kapott egyetlen jelölést sem. A díj kategóriái között ugyanis csak férfi, illetve női díjazottak vannak, Smith pedig egyik kategóriába sem tartozik. Nem is habozott felhívni erre az égető problémára a figyelmet: „Várom azt az időt, amikor a díjátadások tükrözni fogják a társadalmat, amiben élünk. Amikor ünnepelni fogunk mindenkit, nemtől, fajtól, kortól, képességtől, szexualitástól és osztálytól függetlenül.” Felmerül persze a kérdés, hogy amennyiben nem a képességek fognak számítani egy díjátadón, akkor mégis mi? Arra gondolni sem merünk, mi van akkor, ha a „zenész” ahelyett, hogy hallgatható zenéket készítene, inkább újdonsült identitásából szeretne megélni és díjakat bezsebelni. Elképzelhetetlen.

Gőzerővel halad a brit történelem liberális ízlés szerinti újraírása. Ennek a projektnek újabb lépése jelent meg a Yahoo News portálon, ahol Lilly Wakefield cikkében azt találgatja, vajon Anna királynő leszbikus volt-e? A királynőről 2018-ban már egy Oscar-díjas film is készült, amely ennek megfelelően festi le a királynő és két udvarhölgye között meglévő viszonyát. Lilly cikkében röviden bemutatja a királynő és legjobb barátja, egyben első udvarhölgyének kapcsolatát, amely még gyerekkorukban kezdődött. Idéz az akkori leveleikből, amelyből valóban szoros érzelmi viszony tárul elénk. Azonban nincs szerencséje a liberális újságírónak, ugyanis valódi bizonyíték nincs arra, hogy barátságnál bármi több lett volna a hölgyek között. Ezt már Elaine Chalus történész mondja, aki így írja le Anna királynőt: „Korának megfelelő nője volt, nagyon vallásos, naponta többször is imádkozott. Házassága monogám volt, amennyire a bizonyítékok alátámasztják és szinte folyamatosan terhes volt, de nagyon prűd is.” És valóban, Anna királynőnek 17 gyermeke született. De ahogy egyre többször találkozunk a briteknek új múltat író sorozatokban vagy filmekben fekete és ázsiai nemesekkel, valószínűleg a szexuális kisebbségek is hamar megfognak jelenni.

Már nem múlik el úgy egy hét, hogy ne találkozzunk valamilyen haladó hírrel a videójátékok témakörében. Most a Gayming Magazine oldalon Aimee Hart mutatja be a Dontnod stúdió legújabb játékát, a „Tell Me Why?”-t. A játék története szerint a főszereplő ikerpár egyik tagja egy transznő, vagyis egy olyan férfi, aki nőnek képzeli magát. Azért, hogy minél autentikusabb legyen a játékélmény, a karakter szinkronhangja is egy transznő hangja lett. Az erőfeszítés nem is maradt jutalom nélkül, a játék ugyanis két díjat is nyert a Gayming Awardson. A stúdió jól érzi, hogy az ilyen húzásokkal tud hírnevet szerezni magának, és próbálja azzal felhívni magára a figyelmet, hogy „egészséges adag LGBT+ ábrázolást” ad hozzá a játékai történetéhez. Korábban már megtették ezt a Life Is Strange második részével, ami azonban nem nyerte el a játékosok tetszését. Mi már arra vagyunk nagyon kíváncsiak, vajon lesz-e Euro Transz Szimulátor is?

Ahogy egyre nagyobb a szexuális kisebbségek kimeríthetetlen listája, úgy egyre többször találkozhatunk a pedofilok iránti érzékenyítéssel is. A Daily Mail is egy ilyen hírt osztott meg legutóbb olvasóival. A hír szerint Ausztráliában egy szexuális bűncselekményekkel foglalkozó szervezet szerint nem lenne szabad pedofilként hivatkozni a pedofilokra. Az említett szervezet véleménye szerint a pedofilokat megrémíti az, ha a médiában a kiskorúakkal fajtalankodó elkövetőkre használják a szót. Álláspontjuk szerint nem biztos, hogy mindenki pedofil, aki ilyet elkövet. Ezért a szervezet azt javasolja, hogy a médiában csak akkor használják ezt a kifejezést, ha már diagnosztizálták az elkövetőt pedofiliával. A szervezet nyomására az ABC csatorna riportereinek például azt tanácsolták, hogy ezentúl az ilyen bűncselekményeket elkövetőket hívják ragadozóknak. A levélből végül akkora botrány lett, hogy az ABC-nek hivatalos közleményben kellett tisztáznia, hogy ezentúl is fogja használni a pedofil kifejezést. Na de mi lesz a nagymacskák jogaival, kérdezzük mi?