Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/12

Hűséges olvasóink jól tudják már, hogy a Star Wars univerzuma színes, azonban sosem lehet eléggé színes. Amióta a Disney rátette a kezét George Lucas örökségére, egyre érdekesebb és haladóbb karakterekkel találkozhatunk a sci-fiben. Most azonban itt az újabb nagy dobás: a legújabb Csillagok Háborúja képregényben ugyanis a legendás csempész, Lando Calrissian karaktere pánszexuális lesz. Persze a törvényen kívüliség határán egyensúlyozó Lando eddig is olyan figurának tűnt, aki bárkit és bármit magáévá tesz, ez azonban mostantól hivatalosan is így lesz. Csak remélni merjük, hogy a képregényt később megfilmesítik, a rendezői változatban pedig nem fognak finomkodni.

Természetesen nem csak karaktereket lehet átírni, hanem magát a történelmet is. Elindult ugyanis egy olyan podcast-sorozat, melyben a szürkeállomány igazi képviselői, valamint transznemű aktivisták tárják elénk, hogy a transzemberek milyen fontos és kiemelkedő szerepeket töltöttek be a történelem alakulása során. A transzneműség ugyanis nem egy újkeletű dolog, csak korábban nem pontosan így nevezték őket. Alig várjuk, hogy megjelenjen az első transz-történelem könyv. Kezdhetnék akár Erdéllyel és az lehetne a címe, hogy Transz-szilvánia.

Brit tudósok végre felfedezték, hogy a kottaolvasás is a fehér felsőbbrendűség melegágya. A régi zeneműveket ugyanis szinte mind fehér férfiak alkották meg. Elég csak Lisztre gondolni, akinek már a nevéből is a fehérségre következtethetünk. Szerencsére a Black Lives Matter megint résen volt, semmi sem kerülheti el a figyelmüket. Éberség!

Az USA-ban egyre több település ad egyszeri segélyt a rászorulóknak. Legutóbb a kaliforniai Oakland jelentette be, hogy 500 dollár adomány jár mindenkinek, aki szűkölködik. Na persze azért mégsem mindenkinek, a fehérek ugyanis nem kapnak egy centet sem. Ez teljesen érthető, hisz a fehérek között sokkal kevesebb a szegény, arról már nem is beszélve, hogy hány és hány évszázadig zsákmányolták ki szerencsétlen színes bőrű polgártársaikat. Lett volna idejük tehát megszedni magukat, most meg még nekiállnak kunyerálni. Azért a pofátlanságnak is van határa.

Zseniális könyv mutatja be, hogy a feministák teljesen félrevitték ügyüket. A nőjogi aktivisták ugyanis egyre fenyegetőbbé tették a feminizmust – és kiszolgáltatták magukat az államnak – azzal, hogy egyre szigorúbb büntetőjogi szabályokat szorgalmaztak a nők védelme érdekében. Ezzel szemben a Kalifornia Egyetem professzora azzal a megfontolásra érdemes javaslattal állt elő, hogy a nemi erőszakot és hasonló bűncselekményeket nem kellene büntetni, és persze a börtönöket is meg kellene szüntetni. A feministáknak ugyanis nem az állami erőszakszervezetek a természetes szövetségeseik, hanem a szociális munkások. Újszerű elgondolás. Még kicsit ízlelgetjük.

Heti gyűjtésünkben arról is olvashatnak, hogy a hogyan gondolják újra a liberálisok a Hamupipőkét, valamint arról is, hogy miért Trump tehet az egyre növekvő bevándorlásról az USA-ban, továbbá arról is, hogy miért a fiúk felelősek minden emberiség ellen elkövetett bűntettért.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

A New York Post számol be arról, hogy ezúttal a Hamupipőke nem happy enddel ért véget. Egy minnesotai színház ugyanis levette az ikonikus mesét az előadásainak listájáról, mivel túl fehérnek találta a színdarab szereposztását. A Chanhassen Dinner Theatre rendezője úgy gondolta, hogy a 98 százalékban fehér színészek részvételével előadott darabot nem lehet mostantól a XXI. századi közönség előtt bemutatni. Persze szigorúan csak művészeti szempontok alapján. A színház a színészek bőrszíne által jelentett problémát megoldandó fel is bérelt egy sokszínűségi tanácsadót, akinek az lett a feladata, hogy LMBTQI+- konformmá tegye a színdarabot előadó stábot. A céljuk ezzel az volt, hogy egy még inkább antirasszista színházat tudjanak működtetni. A társulat azt szeretné, hogy a lehető legtöbb színes bőrű színész csatlakozzon hozzájuk, olyan színdarabok eljátszásához, amelyek bővelkednek a színes bőrű karakterekben. Ugyanakkor Canhassen lakosságában még a latinok is háromszor annyian vannak, mint a feketék. Tudjuk, hogy a liberálisok szerint csak a fekete számít színnek, a többi nem. Biztosan nagysikerű évad elé néz az említett színház, hiszen olyan remekműveket tűznek műsorra, mint egy „tánc-centrikus” musical, amiben valószínűleg fenékig letolt nadrágban breaktáncoló feketék mutatják meg színészi „tehetségüket”. Ha végül nem sikerül elég fekete színészt toborozni majd, biztosan az egész színházat be fogják tiltani. Végre!

Az Egyesült Államokban is érezteti a járvány a negatív gazdasági hatásait. Ennek csökkentése érdekében a demokraták egyre-másra jelentik be, hogy ingyen pénzosztással próbálnak úrrá lenni a válságon. Kérdéses, hogy ez vajon mennyire lesz sikeres, de emellett más problémák is felmerülnek a „gazdaságstimuláló csekknek” elnevezett pénzosztással kapcsolatban. Legutóbb a kaliforniai Oakland jelentette be, hogy a rászorulóknak egyszeri, 500 dolláros segélyt kíván nyújtani. Azt azonban már ők mondják meg, hogy ki az igazi rászoruló. A programban résztvevőknek több paraméternek is meg kell felelniük. Többek között igazolniuk kell, hogy valóban rászorulók és nélkülöznek mindennapi életük során. Eddig nem is lenne probléma a dologgal, de a városi tanács egy további feltételt is támaszt a segély folyósításához: ez a plusz feltétel a bőrszín, mivel a fehéreket automatikusan kizárták a programból. Amennyiben valaki fehér, biztosan nem lehet rászoruló, maximum hazug. Amennyiben nem tartoznak egy kisebbséghez a jelentkezők, úgy nem is kaphatnak pénzt. A bőrszín alapján történő szegregációt persze azzal akarják alátámasztani, hogy „a fekete és a fehér háztartások között óriási szakadék van.” A fehérek szépen maradjanak csöndben, hiszen évszázadokig elnyomták szegény feketéket.  




Kedves olvasóink emlékezhetnek arra, hogy az elmúlt hetekben hírt adtunk róla, mely tantárgyak azok, amelyek a liberálisok szerint rasszisták. Eddig a listában a matematika és a helyesírás foglalt el előkelő helyet, amelyekhez most csatlakozik az énekóra, illetve a kottaolvasás és írás gyakorlata is. A kották rendkívül rasszisták az Oxford Egyetem szerint, ugyanis a régi zeneműveket fehérek alkották meg, így a kotta ismerete és használata is a fehér felsőbbrendűség melegágya lehet. Ennyi épp elég is volt az Oxfordi Egyetemnek, hogy elgondolkodjon arról, milyen módon is száműzze a kottákat az oktatásból. Persze nem tudni, ezentúl hogyan kívánnak zenét oktatni, de bízzunk a liberálisok kreativitásában: biztosan kitalálnak valami haladó alternatívát. Esetleg kézzel-lábbal mutogatják a hangokat, és a freeSZFE is biztosan segít nekik gólyalábak kölcsönadásával is akár. Tanácsoljuk, hogy legközelebb az ABC-t töröljék el az irodalom oktatásból!


A feministák vajon nem fogják többet a hívni a rendőrséget? – teszi fel a fogós kérdést a Reason című magazin. A kérdésfeltevés apropója egy új könyv, amit egy feminista professzor írt a Kalifornia Egyetemen. Aya Gruber a könyvében azon aggodalmának ad hangot, hogy „a nők büntetőjogi aktivizmusa nem tette feministábbá a büntetőjogi eljárást, ezzel szemben a feminizmust tette fenyítőbbé.” Egy másik feminista szerzőpáros könyve is hasonló témát dolgoz fel. A könyvekben hosszasan ostorozzák a korábbi nőjogi mozgalmakat, amiért azok a nők elleni erőszakot és bűncselekményeket minél inkább büntetendővé akarták tenni. Szerintük ezzel csak azt érték el, hogy a feminista mozgalmak kiszolgáltatottá váltak az államnak, ez pedig nyilván a patriarchális társadalomból fakad. Ezt ellensúlyozandó azzal a fantasztikus ötlettel álltak elő, hogy a nemi erőszakot és a hasonló bűncselekményeket nem kéne büntetni, és persze a börtönöket is meg kellene szüntetni. Szerintük a feministáknak új szövetségesekre van szükségük, amelyek nem a rendőrség és az ügyészség kellene, hogy legyenek, hanem szexmunkás aktivistákra és büntetőjogi „reformerekre” lenne igény. Az említett receptet már pár helyen kipróbálták az USA-ban, mint például Seattle-ben, vagy New York-ban, és mindkét esetben nagyszerű eredményeket értek el. A szociális munkások ugyanis mindig hatékonyabbak, mint a rendvédelmi szervek.


Egyre súlyosabb a helyzet az Egyesült Államok déli határán, ugyanis az elmúlt hetekben egyre több kísérő nélküli illegális bevándorló érkezik a határhoz. A helyzet lassan igazi humanitárius katasztrófába torkollik, ezért nemrég a szövetségi katasztrófaelhárító ügynökséget is ki kellett rendelnie az elnöknek. A demokratáknak ezért egyre inkább szükségük van valakire, akire átruházhatják a felelősséget, erre pedig ki is lehetne alkalmasabb, mint a korábbi elnök, Donald Trump? Nancy Pelosi, a Képviselőház elnöke az ABC-nek azt nyilatkozta, hogy szerinte Biden már egy eredendően rossz rendszert örökölt elődjétől. Nyilvánvalóan a demokraták szerint a korábbi elnök a hibás a migránsok tömegének megjelenéséért a Mexikóval közös határon, hiszen Trump védvonalat épített a megállításuk érdekében. Ezzel szemben Biden már a választási kampányban az USA-ba hívta őket. Amíg Trump esetében zárt, úgy Biden esetében nyitott kapukat döngetnek az illegális bevándorlók.



Újabb hét, újabb remek liberális videójáték. További határokat lépnek át a játékfejlesztők annak érdekében, hogy megszüntessék az elnyomást a digitális világban. A legújabb videójáték, amely ezen a téren hódít, az alábbi címmel jelent meg: „A Long Journey to an Uncertain End”. Ebben már teljesen a „magunk” képére formálhatjuk a karakterünket, megadhatunk többféle névmást, amit különböző szituációkban kell használni. A testi alkatot is úgy változtathatjuk, ahogy szeretnénk, de az öltözködésben sincsenek megkötések. Ráadásul nem is valamilyen lénnyel, hanem egy „mesterséges intelligenciával” játszunk a történet szerint, így még az sem jelenthet akadályt kiteljesedésünk előtt, ha éppen egy harci helikopternek képzeljük magunkat. A karakterünk leképezheti akár az egész gender spektrumot, ha ahhoz van kedvünk. De itt még nem álltak meg a fejlesztők, a játék többi karaktere is igazán sokszínű: van itt minden, még drag művészek is, a főhőst kísérő corgi fajtájú virtuális kutyának pedig neme sincs. Az állatvédők megnyugtatásaként közöljük, hogy a játék készítése során egyetlen állatnak sem esett bántódása.


Botrány lett egy ausztrál középiskolában abból, hogy a fiú diákokat hozták fel elrettentő példaként a „nemük által elkövetett” bűnök miatt. Az iskola igazgatója elmondta, hogy bár jó cél vezérelte őket, amikor ezt az akciót megszervezték, visszatekintve mégis úgy gondolja, hogy nem volt jó döntés negatív példaként beállítani a fiatalokat. Miután a fiúk szülei nemtetszésüknek adtak hangot, az iskola fiúkollégiumának vezetője felajánlotta, hogy elmagyarázza a szülőknek, mi volt az említett eljárás oka, továbbá biztosította a gyerekeket arról is, hogy akinek szüksége van „támogatásra”, meg fogja azt kapni. Helyes, ugyanis a „rémisztő képződményeknek” már kisebb korban el kell magyarázni, hogy nemük miért is eredendően bűnös. Mi pedig nyugodtak lehetünk, hiszen tudjuk: csupán a nemesebb célért akarták megalázni a fiúkat, csak a megvalósítás siklott félre.

Bejelentették, hogy visszatér a színpadra Sir Ian McKellen Hamlet szerepében, ami valóban igazi csemegének ígérkezik a színházkedvelőknek. Ha olvasóink amiatt aggódnának, hogy az előadás megint egy „halott fehér fickó” által írt mű, megnyugodhatnak. A júniusban bemutatandó Hamlet immár egy, az „életkorra, színre és nemre egyaránt vak produkció lesz.” Leginkább a korra, ugyanis a 81 éves színész által megformált Hamlet a darabban még nincs harminc éves, de ma már bármi lehetséges, úgyhogy ezen az apróságon kár lenne fennakadnunk. Egyre többször halljuk a transzkor kifejezést is, úgyhogy ez is lassan magától értetődő kifejezés lesz. Igazi újítás továbbá az is, hogy a közönség számos tagja a színpadon is helyet foglalhat majd, a jövőben pedig akár a színeszek helyett is előadhatják a színdarabot.


A Pink News hírportál számolt be arról a kihagyhatatlan podcast-sorozatról, amit akadémikusok és transznemű aktivisták készítettek transznemű emberek történelemben játszott szerepéről. A sorozatban egy kitalált transznemű karakter időutazását követheti a hallgató különböző történelmi korokban és megismerkedhet azzal, hogy hogyan formálták ezen emberek a múltbéli eseményeket. A sorozatnak kimondottan az a célja, hogy bemutassa, a transzneműség nem valami újkeletű dolog, hanem már az ókortól eredeztethető. Az egyik alkotó szerint: „ahogy a különböző korokban is különböző módokon fejezték ki magukat a transz emberek, napjainkban is más szavakkal fejezzük ki a nemiségünket, mint korábban. Ezért nagy hangsúlyt helyezünk a saját magunk által használt fogalmainkra.” Ez tehát az osztályharc egy merőben új, igazán kifinomult új formája. Alig várjuk, hogy megjelenjen az első transz-történelem könyv. Kezdhetnék akár Erdéllyel és az lehetne a címe, hogy Trasz-szilvánia.

A Star Wars univerzumot is átírják az érzékenyítők, a nagy munkába pedig a Marvel is besegít, hogy még elfogadóbbá váljon az univerzum. A legújabb Csillagok Háborúja képregényben ugyanis pánszexuális lesz Lando Calrissian. Habár az eredeti trilógiában nem volt semmilyen utalás a szexuális beállítottságára, innentől kezdve a rajongóknak nem kell a továbbiakban bizonytalanságban élniük a karakter nemi szerepfelfogását illetően. Donald Glover, a Lando-t megjelenítő színész el is magyarázza: „annyi minden van, amivel lehet szexelni az űrben, (…) nemcsak fiúkkal és lányokkal, hanem szó szerint bármivel és bárkivel lehet.” Ezért a színész nem is tartja furcsának a karakter pánszexualitását. Csak remélni merjük, hogy a csencselő Lando és Jabba között legalább a rendezői változatban történik valamilyen interszexuális aktus, enélkül ugyanis innentől kezdve már csak egy unalmas lövöldözős képregény lesz az új könyv.