Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/26

Hűséges olvasóink jól tudják már, hogy a fehér ember rasszizmusának nincs határa! Csak így történhetett meg az, hogy a Gyűrűk ura írója az európai fehér emberre, törpékre és hobbitokra, valamint a sötétebb, keleti és déli fajokra osztotta fel a szereplőket. És ha ez még nem lenne elég, meglátása is oly férfiközpontú és heteroszexuális, hogy eddig a filmkészítők is figyelmen kívül hagyták az egyértelműen „homoerotikus aláfestést”. Pedig, ha jobban belegondolunk, Samet és Frodot sem csak a tábortűz melegítette a gyűrű őrzése közben.

Jó hír a chicagói iskolákba visszatérő diákoknak, ugyanis bármi is történjék a nagyvilágban, ezentúl mindig biztonságban lesznek: mostantól női higiéniai felszereléshez és óvszerhez is juthatnak a létesítményekben. Az előbbit különös gonddal helyezik el a férfiak számára kijelölt mosdókban is, hiszen transznemű fiaink erős vérzése sokakat sarkalt otthon maradásra azokon a bizonyos napokon, hátha így könnyebb lesz nekik is átvészelni azt az időszakot. Az utóbbit pedig a 10-11 éves gyerekeknek ajánlják a leginkább figyelmébe, hiszen nem lehet elég korán kezdeni a megelőzést.

A matematika is rasszista. 2+2=4? Dehogy! Ez csak a fehérember rasszizmusa. Az ontarioi 9. évfolyamosok tantervében a számtan immár nagyon helyesen szubjektív tárgyként szerepel. Így azokat szolgálhatja, akik „történelmileg hátrányos helyzetűek és a matematikaoktatásban alulteljesítettek”. Végre! Hány évet kellett erre várni? Bár ki tudnánk számolni…

Az HBO legújabb sorozatában gombás fertőzés pusztít az Egyesült Államokban, ami agresszív Fertőzöttekké változtatja az embereket. Ebben a poszt-apokaliptikus világban kell egy csempésznek eljuttatnia egy (végre!) homoszexuális lányt az ország túlsó pontjára. Reméljük, hogy gomba elleni krémet visznek az útra magukkal! Így talán megmenekülnek Ásókától!

A Pinknews legforróbb nyári hírei közé tartozik, hogy a Dr. Szöszi c. bohókás, enyhén feminista film egyik befejezésében a szöszke jogásznő riválisával, egy másik jogásznővel elegyedett volna romantikus kapcsolatba, a dögös jogászsrác helyett. Nem számít, hogy a forgatókönyvírók tiltakoznak az ellen, hogy egy ilyen verzió is létezett volna. Akkor is volt ilyen. De ha mégsem, akkor meg legyen!

Heti gyűjtésünkben arról is olvashatnak, hogy miként lehetünk „szexpozitív” liberális mintaszülők, zöldebbek családként vagy klímavédelmi aktivisták és pedofilbarátok, ha magángéppel járunk.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Emlékszünk még mindannyian arra, amkor George Clooney Ross doktor bőrébe bújva életeket mentetett, és szíveket rabolt el a Vészhelyzetben. Robert Jenyo, a 2015-ben még 53 éves nigériai származású fekete háziorvos is hasonló szenvedéllyel telve látta el betegeit és azok családtagjait az angliai Sale-ben, Greater Manchesterben. Ám 2007-ben, amikor egyik betegénél az éveken át tartó, súlyos váll- és hátfájdalmak, valamint testtömegvesztés ellenére sem diagnosztizálta megfelelően és időben a rákot, a férfi elhunyt, ő pedig orvosi jegyzeteit utólag több helyütt módosította. Az elhunyt családja gondatlanságért pert indított Jenyo ellen, esetét az Általános Orvosi Tanács vizsgálta 2015-ben, és még abban az évben kirúgták, azóta sem praktizálhat orvosként. Hogy mentse az állását, fellebbezésekor azt állította, hogy az elhunyt fia, aki maga is orvos, „kib@szott négernek” nevezte, és azt mondta, hogy „engedje át a munkát a fehér orvosoknak”. Az elhunyt családjának nem volt elég a baja, innentől nem csak a veszteséggel kellett megbirkóznia, hanem azzal is, hogy rasszizmussal vádolják őket. A ma 60 éves Jenyo a legutóbbi meghallgatáson beismerte, hogy az elhunyt fiával kapcsolatban hamis állításokat fogalmazott meg abban a reményben, hogy „megússza” a történteket: „A panasz beérkezésekor nem akartam, hogy az eset részletei kiderüljenek, és azt sugallják a betegeknek, a kollégáimnak és a nyilvánosságnak, hogy rossz doktor vagyok.” – inkább az elhunyt fiáról higgyék, hogy rasszista orvos? Tettét az akkori nagy munkastresszel és terheléssel indokolja, amelyet biztosan a fehér kollégák kényszerítették rá. És bár azt állítja, hogy most már kevésbé énközpontú és megváltozott, beismerő vallomást akkor tett, amikor újra kérte felvételét az orvosi jegyzékbe. Ezt azonban ismét elutasították.

Megszületett a Gyűrűk ura könyvének queer értelmezése! A fan fictiont Molly Ostertag tette közzé illusztrált esszé formájában (nemhiába rajzoló a hölgy), hogy még véletlenül se lehessen félreérteni: igen, a gyűrűk őrzői, Sam és Frodo őrzés közben bemelegedtek, és ennek nem a tábortűz volt az oka. S bár ezt az egyértelmű „homoerotikus aláfestését” a történetnek eddig az Oscar-díjas Peter Jackson csapata figyelmen kívül hagyta, „az nem jelenti azt, hogy a jövőbeli filmadaptációknak szexmentességre vagy a szexualitás és a gender szivárványszíneinek ignorálására kellene törekedniük – vélekedik a Guardian. Felmerül továbbá a kérdés, hogy „miért ne lehetne Középfölde néhány lakója queer?” Persze, a problémát nem csak az jelenti, hogy mindenki hetero, hanem az is, hogy „Tolkien világában a Gyűrűk ura két részre oszlik: férfiakra, törpékre és hobbitoka, akik egy Európaszerű kontinensről jöttek, valamint sötétebb fajból jött férfiakra, keletről és délről…” – amely leírással rasszisták szoktak csak élni. Ezért a magazin szerint a készítőknek egy kis diverzitást kellene injektálni a filmbe, hisz őrültség lenne továbbra is kihagyni a queer vonalat!


Hamarosan nagy meglepetés éri a szülőket és gyerekeket, amikor a chicagói állami iskolák újra megnyitnak a járvány után, hiszen a kézfertőtlenítő, fertőtlenítő törlőkendők, maszkok, homlokhőmérők és légtisztítók mellett menstruációs termékekkel és óvszerekkel is találkozhatnak majd a létesítményekben. Mielőtt azt hinnénk, hogy a piros napos termékeket lányaink számára biztosítja (csak) az iskola, vegyünk egy mély levegőt, és gondoljuk csak végig, hogy ez milyen egy kirekesztő ötlet lenne! Hál’ Isten, velünk ellentétben az iskolák Oktatási Testülete a befogadás jegyében a transznemű fiúk igényeit is figyelembe vette, és őket is jócskán ellátja tamponnal: „fontos forrásokat biztosítani azoknak, akik menstruálnak, nemi identitásuktól függetlenül”. Scout Bratt, a Chicago Női Egészségközpont egyik igazgatója szerint ez a „periódusos szegénység” jelensége miatt is fontos lépés, hiszen sokan vannak, akik az ilyen egészségügyi termékeket nem engedhetik meg maguknak, ezért kimaradnak az iskolából. Nem lehet, hogy a „potyautas magatartás” jelensége miatt maradnak ki fiúk ilyenkor az iskolából? Kérdésünk, persze, retorikai, hasonlóan Serrano szülő kétségbeesett kiáltásához, aki az óvszerhasználatot sérelmezi: „Istenem, hogy lehet, hogy a chicagói állami iskolák óvszert akarnak adni a gyerekeknek? […] 10 évesek, 11, 12. Gyerekek. Miért gondolkodnak tehát az iskolák az óvszer biztosításán?” Nos igen, mert az óvszer-hozzáférési programot minden ötödik és annál magasabb osztályokat tanító iskolákban – tehát nemcsak gimnáziumokban, hanem általános iskolákban is – működtetni kell, s kiemelt célpontja az ötödikesek, vagyis a 10-11 éves korosztály. Kenneth Fox gyermekorvos elmondta, hogy az ötödik évfolyam mellett a „gyermekek fejlődésének megértése” miatt döntöttek, és nem hiszi, hogy a fiatalabb korosztályra nézve ennek bármilyen káros hatása lenne. Cél a prevenció: a betegségek és a nem kívánt terhesség megelőzése. Bratt szerint pedig az óvszerek biztosítása még senkit nem ösztönöz a használatra. Serrano ezzel nem ért egyet, és furcsállja, hogy még a felvilágosítás előtt óvszerhez juthatnak a fiatalok, s azt is, hogy erről a szülőket még nem tájékoztatták, ő is csak a munkája révén értesült a fejleményekről. A szakértők azonban mindenkit megnyugtatnak: a pandémia állapotától függetlenül egészséges és biztonságos lesz a chicagói állami iskolák hálózata, hiszen innentől minden iskoláskorú és nemi identitású gyermek hozzáférhet a menstruációs termékekhez és óvszerekhez.

Nem élvezed a terhességet? Újra érezni akarod a kontrolt a tested felett? Innál egy pohár bort, amikor jól esik? Nem szeretnél szoptatni? Ilyen és ehhez hasonló dilemmákban próbál eligazítást adni kis- és nagymamáknak egyaránt a Slate magazin Care and Feeding (Gondozás és etetés) szülői tanácsadó rovata. Márpedig elkél a támogatás, hiszen nem könnyű liberális mintaszülőnek lenni! Akkor sem, amikor a nagykorú gyerekünk ráébred, hogy fél élete alatt az édesanyjával nyitott kapcsolatban éltük, s akkor sem, amikor a tizenhárom éves biszexuális mostohalányunk megkér bennünket, hogy vásároljunk neki egy vibrátort. Nos, ha sokkol is a kérés, igyekezzünk „szexpozitívak” maradni – a kor nem számít, hiszen ha egy 93 éves szexelhet, akkor egy 13 is! –, s bízzuk magunkat a rovat tanácsadónőjének hozzáértésére. Ahogyan írta, egy ilyen helyzetben számos kérdés felmerül a vásárlást és a családi fogadtatást illetően, még az is, hogy miként lehetne elrendezni az eszközt a dobozban, amiben átadásra kerülne. Nyugodjunk meg tehát, jó kezekben vagyunk, csak egy igazi liberális tanácsadó tudhatja, hogy a liberális családi modell problémáira milyen liberális megoldások vannak.

Amikor már a műanyag szívószál és étkészlet is elfogyott a gyorsétkezdékben, és a hazarendelt vega kaját is újságpapírba csomagolják, és még mindig feszít bennünket a tenni akarás és vágy az elismerésre – de az országhatárokat átszelő fesztiválozásról nem akarunk lemondani – akkor itt a megoldás, hogyan tehetünk még a bolygónk egészségéért: szüljünk kevesebbet, „a kisebb család is lehet boldog”. Persze, középkori gondolkodású jobboldali barátainkban felmerülhet, hogy amikor a három gyerek zöldebb, mint a négy, a két gyerek zöldebb, mint a három, az egy gyerek zöldebb, mint a kettő, akkor ha nincs gyerek, az a legzöldebb? S mi lesz így az emberiséggel? Ezért a haladó sztenderdeknek itt is példát kell mutatniuk, hiszen a tudatos környezetvédelemnek része a családvállalás kérdése is, s ezért nyugaton külön díjjal jutalmazzák a megfontolt szülőket. Így történt ez Harry herceggel és feleségével, Meghan Markle-lel is. Miután azt nyilatkozták a brit Vogue-nak, hogy maximum két gyermekük lesz, a „Fenntartható emberi népességért” kampányoló angliai szervezet, a Population Matters környezeti díjjal tüntette ki a párt „felvilágosult döntéséért”. A szervezet szóvivője szerint a hercegi pár „családjuk kettőre korlátozásával” hozzájárul gyermekeik jobb jövőjének biztosításához, és példaképként lép elő más családok számára – persze, nekik úgysem kell aggódniuk a nyugdíj miatt. A herceg a Vogue-nak elárulta, hogy megfontolta a gyermekvállalás környezetre gyakorolt hatását. Magánrepülőgép-használatának ilyen irányú hatásairól akkor azonban nem nyilatkozott, márpedig azért biztosan nem kapna planétabaráti díjat. Zölddé válásunk dilemmája hát adott: nagycsalád vagy magángéphasználat.


Az idahói Sun Valley-ben évente megrendezése kerül példaképeinknek példa- (és nem kép)mutató rendezvénye, amelyet mindenki csak „milliárdosok nyári tábora”-ként ismer. Az Allen & Co magánberuházási bank által rendezett konferencián idén annyian megfordultak magángépeikkel, hogy a Szövetségi Légügyi Hatóságnak késleltetnie kellett az amúgy beérkező gépeket. Ez a zsúfoltság a repülőtéren persze nem újkeletű, a helyiek már hozzászoktak a júliusi tumultushoz a rendezvény miatt. Az egyik ilyen magángépen érkező felszólalója lesz az idei konferenciának Bill Gates, aki pénteken tart beszédet a klímaváltozásról. Na, ehhez már talán nehezebben lehet hozzászokni! Még úgyis, hogy Gates nem az egyetlen olyan klímaaktivista, aki úgy védi a bolygót, hogy közben nem osztozik a pornéppel az utasszállítókon: Leonardo DiCaprio például egy környezetvédelmi díjátadóra repült magángéppel, s Harry herceg és neje is előszeretettel utazik elvonultan, de ehhez nem feltétlenül saját gépet használnak, van, hogy kölcsönkapnak egyet. Egy szó, mint száz: Gates törődik a környezettel – és a pedofilokkal is. Bár valószínűleg ez utóbbiról, Epsteinhez fűződő viszonyáról nem esik szó a jótékonysági tevékenységei taglalása közepette. Lehet, hogy ez és a magángép is egy olyan kiváltság, ami csak milliárdosoknak jár, és csak ők érthetnek meg.

Jó hírrel szolgálhatunk mindazoknak, akik eddig nem értették a matematikát, és azt hitték, hogy 2+2 csak 4 lehet! Ontario új, 9. osztályos tanterve ugyanis a tárgy „szubjektív” jellegét hangsúlyozza, és a matematika történeti felhasználására törekszik. A tanterv „szubjektív” és „dekoloniális” megközelítésére Stephen Lecce oktatási miniszter szerint azért volt szükség, mert „a matematikát gyakran objektív és tiszta tudományágként tartják számon. Azonban a tartalom és a kontextus, amelyben tanítják, a matematikusok, akiket ünnepelnek, és a matematikának a társadalom által tulajdonított fontossága szubjektív.” Szerinte a matematikát „a rasszizmus és a nem-Euroközpontú matematikai tudás háttérbe szorításának normalizálására használják”, tehát egy „antirasszista megközelítés” alkalmazása az oktatásban segítene körvonalazni a tudományág történetét és társadalmi konstrukcióit. S így a tanterv azokat a diákokat szolgálhatná, akik „történelmileg hátrányos helyzetűek és a matematikaoktatásban alulteljesítettek” – írta a tantervi tájékoztató. A tanároknak persze promotálniuk kellene az emberi jogokat, kultúrákat és jelen valóságot, hogy a „rasszizmus- és diszkriminációellenes tanulási környezetet megteremtsék”, amiben az oktatás tovább folyhat. Lecce hivatalának szóvivője szerint az új tanterv a változó világot tükrözi: „Megváltozott a világ, megváltozott a gazdaság” – de hogy a matematika is megváltozzon?


Lesújtó híreket kaptunk: a kritikai fajelmélet (KFE) aktivistái már az átaluk oly nagyon óvott és védelmezett feketékben sem bízhatnak! Az Egyesült Államokban nagy felháborodást váltott ki szülői körökben a KFE tantervekbe való beépítése: a The Economist/YouGov júniusi felmérése alapján az amerikaiak 58 százaléka valamelyest vagy nagyon kedvezőtlennek tartja az ellentmondásos elméletet. Ian Rice, michigani fekete apuka is felszólalt az elmélet ellen: „Soha nem volt arról szó, hogy ezt az elméletet az általános iskolákban, a középiskolákban bevezetik – egyáltalán. Igazság szerint főiskolai légkörben tanítják – és ami még fontosabb, a főiskolai légkör jogi részén –, hogy a különböző törvényeket a fajok lencséjén keresztül láttassák… etikai szempontból, nem az általános iskolások és középiskolások számára.” Rice hozzátette, hogy a probléma gyökerét maguk az oktatók jelentik, akik nincsenek megfelelően képezve egy ilyen elmélet oktatására, s „saját napirendjükként használják fel arra, hogy a gyerekek egymást utálják”. Rice szerint a KFE tanítása különösen káros volt a lányára: „A kritikai fajelmélet azt tanítja, hogy a fehér emberek rosszak. Ez nem igaz. Ez arra tanítaná a lányomat, hogy az anyja gonosz.” S hozzáteszi, hogy az élet kérdéseiben csak a szülők feladata a gyermekek eligazítása, a tanároké a matematika, a természettudományok, az angol, az olvasás és írás tanítása. Egy másik fekete apuka az illinoisi iskolaszéknél adott hangot felháborodásának. Szerinte az elmélet egyszerűen valótlan, azt adja a gyerekek szájába, hogy a feketék mind elbuktak és el vannak nyomva, s mindezt kikéri magának: „Hogy lehet két orvosi diplomám, ha elnyomottan ülök itt?” Csavaros, de a kritikai fajelmélet biztosan erre is tudná a választ.

A napi reklámokból már jól tudjuk, hogy a gombás fertőzéseket kezelni kell, mert típustól függően kellemetlen szagokhoz és viszketéshez vezethetnek. De ha jobban belegondolunk, az egész emberiséget fenyegetik! Ezzel a koncepcióval indultak útjukra az „érett történetmesélés”-ről és „queer megjelenítés”-ről elhíresült The Last of Us játékok, amik ma a legnépszerűbbek a Sony PlayStation konzoljai között. Így tehát csak idő kérdése volt, míg az HBO is felfedezte a játékokat. „Ez lesz a hálózat első videojátékon alapuló műsora, amely – valószínűleg remélik – kitölti majd a Game of Thrones által hagyott űrt.” – írja lelkesen a Pinknews. Az említetten érett történet egy poszt-apokaliptikus Egyesült Államokban játszódik, amelyet egy Cordyceps néven ismert gombás fertőzés pusztított el, s amely az embereket agresszív lényekké, úgynevezett Fertőzöttekké változtatja. Hát, én is begurulnék tőle, az biztos! A két kulcsszereplő közül Joel egy csempész, aki már túlélt egy traumatikus múltat (talán egy kisebb körömgombát), és feladata Ellie, egy fiatal tinédzser átszállítása az országon. „És igen, Ellie meleg lesz.” – teszi hozzá a hírportál megnyugtatólag. Bennünk pedig felmerülhet, hogy akkor most – mint egy jó pizza – gombás lesz vagy sem, de erről sajnos nem írtak, s várnunk kell az előzetesig.


Ide s tova húsz éve, hogy kijött a mozikban a Dr. Szöszi, a csinos és egyértelműen pasikra bukó jogászpalánta, aki bebizonyította a riválisának, az exének és az egész világnak, hogy egy nő lehet egyben okos és szép is. Mindeközben őszinteségről, becsületről, barátságról is tanúbizonyságot tett, s akit csak lehetett, megtanított a heteró csábítás művészetére. Kétségünk sem lehetett tehát afelől, hogy milyen beállítottságú Elle Woods karaktere, akit Reese Witherspoon alakított. A film bemutatójának huszadik évfordulója alkalmából rendezett New York Times-beszélgetésen azonban a „film egyik sztárja” – no, nem a főszereplők egyike – „sokkolta a Dr. Szöszi rajongókat azzal, hogy azt állította, volt egy másik befejezés is, amelyben Elle Woods és riválisa Vivian összejöttek volna” – írja reménnyel telve a Pinknews. Értjük, hogy ez így valóban sokkolóbb hír, de nem ekként hangzott el Jessica Cauffiel szájából, hanem úgy: „Az első befejezés az volt, hogy Elle és Vivian Hawaii-on tengerparti székeken Margaritákat ittak és fogták egymás kezét.” Annak, aki látta a filmet, és nem érzi a belső kényszert arra, hogy mindenbe belemagyarázza a ma oly divatos homoszexualitást, a koktélozgatás még egymás kezét fogva is a barátság, a múltbéli versengésen való felülemelkedés és a férfi nélkül is erős nő szimbóluma lehetett volna. De, mint tudjuk, a feminizmus eredeti céljaitól és akkori emberképétől a film elkészítése óta eltelt időben eléggé eltávolodott az LMBT-mozgalom. S ahogyan a Pinknews, a mozgalom tagjai is mást akarnak most látni a filmben, még akkor is, ha ez ellen a filmkészítők tiltakoznak. Karen McCullah és Kirsten Smith forgatókönyvírók hiába mondták el a New York Times-nak, hogy „soha nem írtak ilyen befejezést”, a Twittert elárasztották a homoszexuális finálét propagáló kiadványok és felhasználói posztok. McCullah pedig egyszemélyes hadjáratba kezdett, hogy kiálljon a műve mellett és harcoljon az igazságért Dr. Szöszihez hasonlóan. Az Entertainment Weekly-nek elmondta, hogy mindezt azért teszi, mert nem akarja, ahogy az emberek elszomorodjanak egy olyan queer befejezés miatt, ami soha nem is létezett.