Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/28

Hűséges olvasóink jól tudják már, hogy Nyugaton már a férfiak is szülhetnek és egy szülészettel foglalkozó magazin címlapja is ábrázolhat egy vajúdáson frissen átesett férfi. A provokatív alkotás jelentős felháborodást váltott ki, azonban a magazin nem hátrált meg: „Minden szinten elkötelezettek vagyunk a reprezentáció mellett, és szavatoljuk, hogy publikációink biztonságos környezetet biztosítsanak minden szülő személy (birthing person) számára…” A közleményt számos transznemű ember, közösség, vezető és aktivista üdvözölte, mondván ez egy igazán pozitív üzenet az elmaradott transzfób gyűlölködőkkel szemben.

A Cambridge-i Egyetem régészeti múzeuma új rasszizmusellenes stratégiát fogadott el nemrégiben. Az ókori római és görög szobrok gipszből öntött másolatai „fehérségükkel” láthatóan a klasszikus szobrászatban rejlő rasszizmust éltetik, amelynek felszámolására szólította fel egy maroknyi ember a Cambridge-i Egyetem régészeti múzeumát. A stratégia részeként jelzések kerülnek majd a múzeumban található római és görög szobormásolatokra, hogy azok „fehérségét” megmagyarázzák. A gipszszobrok fehérsége ugyanis „félrevezető benyomást” kelt az ókori „sokszínűség hiányáról”.

Mióta Jess Bratton hároméves kisfia, Logan megpróbálta ollóval levágni péniszét játék közben, az anya – ahelyett, hogy saját felelősségét vizsgálná az ügyben – határozottan úgy gondolja, hogy kisfia „tényleg lány akart lenni”. Mivel még a háziorvos sem tudta meggyőzni az ellenkezőjéről, idén nyolcéves kisfia már hosszú hajjal és lányka ruhában, tehát transzgender kislányként ment az iskolába.

Dr. Linda ManyGuns kisbetűkkel harcol az elnyomás ellen: a kanadai, őslakos gyökerekkel rendelkező egyetemi oktató, egyben több prominens pozíció birtokosa elutasítja a hierarchia szimbólumait, amennyiben azok nem rá vonatkoznak. Így nagybetűvel csak az őslakosokkal kapcsolatos küzdelmeket illeti majd, s egyenlőnek tart és befogad „minden életformát”.

A kemény eszközökből már talán kifogyott San Francisco vezetése, ezért most pénzzel igyekszik a vérontást visszafogni az utcákon: a város ugyanis ösztöndíjban részesíti azokat, akik nem vesznek részt városi lövöldözésben, sőt, plusz jóváírást kapnak az ajándékkártyájukra, ha feltételesen szabadlábra helyezhetők.

Heti gyűjtésünkben arról is olvashatnak, hogy hogyan lehet egy leszbikus párból férfi-női házasság, továbbá arról is, hogy miért jár börtön egy Facebook kommentért.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

A Cambridge-i Egyetem régészeti múzeuma új rasszizmusellenes stratégiát fogadott el nemrég, amellyel gyakorlatilag utat nyitott az európai művészettörténet eltorzítása előtt. A stratégia részeként jelzések kerülnek majd a múzeumban található római és görög szobormásolatokra, hogy azok „fehérségét” megmagyarázzák. A gipszszobrok fehérsége ugyanis „félrevezető benyomás”-t kelt az ókori „sokszínűség hiányá”-ról. A stratégia azután készült el, hogy tavaly nyáron a Klasszikusok Kari Igazgatóság elnökét egy tucatnyi diák, öregdiák és néhány alkalmazott felszólította „a Klasszikusok Karon belüli rasszizmus problémájának nyilvános beismerésére” és „egy aktívan rasszizmusellenes munka végzésére a tudományágon belül”. Ekképpen a kar újdonsült akcióterve részeként most rávilágítana a klasszikus szobrászat szerepére a rasszizmus történetében, s arra buzdítja az egyetemi oktatókat, hogy előadásaik során „tartalmi figyelmeztetéseket” tegyenek. Az oktatók azonban megrémültek a tervektől, a javaslat ellenállásba ütközött: „… ez [az egész] egy hallgatótól származik, de a tudat, hogy mindezt a kar elfogadta annyira rémisztő, mint amennyire komikus is egyben.” – egy oktató nyilatkozta a Telegraph-nak – „Olyan könnyű ezen nevetni, csakhogy nevetve könnyű figyelmen kívül hagyni a helyzet rendkívüliségét, azt, hogy a nyugati világ egyik legkiválóbb bölcsészettudományi osztálya hivatalos intézményi bélyegzővel teszi közzé ezeket a dolgokat.”

Jess Bratton, két kisgyermek elvált édesanyja nemrég a transzgender gyerekek átváltozásának fontosságára hívta fel a figyelmet, ugyanis kisfia, Logan három éves korában megpróbálta ollóval levágni péniszét játék közben. A felelőtlen anyuka ebből sajnos nem arra következtetett, hogy „kés, villa, olló gyerek kezébe nem való”, hanem arra, hogy fia e drasztikus lépéssel csak „valódi önmaga” szeretett volna lenni, s nőként azonosítható, hiszen szerette a babákat és érdeklődött a női ruhaneműk és smink iránt. Logan öncsonkítási próbálkozásának napjától Jess – a család házi orvosával ellentétben – úgy gondolja, hogy ez nem csak egy kísérletezési időszak volt gyermeke életében, kisfia „tényleg lány akart lenni”. Állítása szerint Logan már hat éves korában a nemi átváltozásról beszélt, hosszú hajat és lányka ruhát szeretett volna viselni édesanyjához és húgához hasonlóan, ezért Jess idén már női frizurával és ruhában engedi az iskolába nyolcéves kisfiát. Az édesanya nem fiú-lány testvérekként, hanem nővérekként látja felnőni gyermekeit, és úgy látja, hogy mindez idő alatt fiának a vágya, hogy lány legyen, – nem meglepő módon – csak felerősödött.

Nemrég egy kanadai egyetem oktatója is csatlakozott a „kisbetűs mozgalom”-hoz, hogy így tiltakozzon az őslakosok elnyomása ellen. Dr. Linda ManyGuns, az albertai Mount Royal Egyetem Őslakosság és Dekolonizáció Hivatalának alelnöke csak akkor fog nagybetűt használni, amikor az őslakosok elismerésének küzdelmére utal. Az oktató azután csatlakozott a mozgalomhoz, hogy egy bentlakásos iskola területén nemrég 1000 ember maradványait rejlő jelöletlen tömegsírt találtak Kanadában. Az iskolába azért küldték az őslakos gyerekeket, hogy erőszakkal asszimilálják őket az euró-kanadai kultúrába. Ennek elítéléseként Dr. ManyGuns úgy döntött, hogy „elutasítja a hierarchia bárhol megtalálható szimbólumait”, beleértve a nagybetűk használatát, kivéve az őslakosokra tett utalásokkor. Ő maga őslakos gyökerekkel és számos értelmiségi pozícióval rendelkezik, tehát rá az elnyomás formái nem vonatkoznak. Emellett támogatja „az élet minden formájának egyenlőségét és befogadását” – amely tehát nem zárja ki a (kártékony) állatok és növények emberekkel való egyenlőségét és befogadását.

San Francisco hamarosan havi 300 dollárt fizet egyes potenciális bűnözőknek, hogy ne lőjenek le embereket. A város Dream Keeper Ösztöndíja havi ajándékutalványban részesít majd 10 olyan személyt, akiknél a fegyveres bűnözés kockázata magas, ha nem vesznek részt városi lövöldözésben – közölték a tisztviselők a San Francisco Examinerrel. Emellett a kísérleti programban részt vevők további 200 dollárt kereshetnek azzal, ha más kritériumoknak is megfelelnek, például feltételesen szabadlábra helyezhetők vagy álláskeresők. Az októberben kezdődő, évente körülbelül 75 főre bővülő kísérleti projekt része a polgármester kétéves kezdeményezésének, amely 120 millió dollárt fektet be a város fekete közösségébe. A kezdeményezés azonban komoly vitákba ütközött: egyik tagja, a 22 éves Dawaun Rice két lövöldözésben is részt vett a program alatt, melyek során – saját bevallása szerint – két embert gyilkolt meg, köztük egy 17 éves fiút is. A fiú édesanyja a program szervezőit okolja a történtekért: „Nem vettétek el a fegyvereiket. Több pénzt adtatok nekik, hogy még több fegyvert vehessenek”. A kritikusok szerint a program készpénzt ad bűnözőknek, egyfajta „karácsony már októberben”. Sheryl Davis, a San Francisco -i Emberi Jogi Bizottság ügyvezető igazgatója belátta, hogy „mindenképp van tanulni való a programból” és „vannak dolgok, amiket nem szeretnénk, hogy ismétlődjenek”, ugyanakkor azt is elmondta, hogy a cél az „erőszak gyökereinek elvágása”, ami „több szempontból is gazdaságos”. Bár ezzel az adófizetők, akiknek a pénzéből többnyire finanszírozzák a programot, nem biztos, hogy egyetértenek, David Muhammad, a Nemzeti Büntetőjogi Reform Intézet ügyvezető igazgatója szerint „megfelezné a bandaháborúkat”, ha olyan fiatalokba fektetnének erőforrásokat, akik „25 éves létükre már nyolc korábbi letartóztatással rendelkeznek, feltételesen vannak szabadlábon, a környékbeli klikkek [értsd: bandák] büszke tagjai”.

Brandon és Jewls egy leszbikus házaspárt alkottak mindaddig, amíg Brandon félre nem lépett egyik kolléganőjével. A hónapokon át tartó affért hazugságok, furcsa viselkedés és gyanús üzenetek tették nyilvánvalóvá Jewls számára. Brandon azonban nem csak megcsalta feleségét, hanem azzal egyidőben „férfivá” is változott. Jewls, miután rájött, hogy partnere megcsalja, szakított Brandonnal. Mivel azonban a válás és a borzalmak ellenére is közel álltak egymáshoz az évek során, Brandon 2019-ben, akkor már „férfiként” megkérte Jewls kezét, majd összeházasodtak, és saját bevallásuk szerint kapcsolatuk „erősebb, mint valaha”. Brandon édesanyja halála és korábbi munkája elvesztése után döntött az átváltozásról, hormonterápiára a viszonya előtt kezdett el járni, felesége akkoriban észrevette, hogy távolságtartó és agresszív volt. A hormoninjekciók után melleit is levetette, most méheltávolítást tervez, és szívesen elvégezné a nemváltó műtétet is. Jewls-t nem érdekli Brandon neme, úgy szereti, ahogyan van.

Húsz dühös állampolgárt ítélt el a máltai bíróság, mert Facebook kommentekben fejtették ki véleményüket egy, az országban történt rablótámadásról. A felháborító eset még 2020-ban történt – négy „külföldi állampolgár” (értsd muszlim illegális migráns – a szerk.) ugyanis félholtra vert egy 69 éves helyi férfit a telefonjáért és tárcájáért. A támadást videóra vették, mely azonnal felkerült a közösségi oldalakra, melyek alapján a rendőrség néhány órán belül elfogta a támadókat. Ezen videókra reagáltak felháborodással a helyiek. Többen a bevándorlással és az illegális bevándorlókkal kapcsolatos negatív véleményüknek adtak hangot, mely jobban felbőszítette a máltai rendvédelmi szerveket, mint maga a támadás. A húsz kommentelőt – hozzászólásaik súlyától függően – százötven és ötszáz euró közötti pénzbírsággal, valamint tizennyolc és huszonnégy hónap közötti börtönbüntetéssel sújtotta a bíróság. A bíró szerint kommentjeik akár bevándorlók elleni támadásokat is kiválthattak volna, ez indokolta a drákói szigort. „Azt javaslom, ha legközelebb hangot adnak a véleményüknek az interneten, inkább jó híreket, és szeretetet terjesszenek, ne gyűlöletet” – kommentálta az ítéletet az eljáró bíró. Szólásszabadság helyett a migránsok érzékenysége lett tehát a kiemelt szempont, ez az új világ.


A „Practising Midwife” nevű szülészettel foglalkozó magazin címlapján egy vajúdáson frissen átesett férfit ábrázol, ezzel hirdetve, hogy a férfiak is szülhetnek – tudósít a Pinknews nevű, szexuális devianciákat hirdető brit oldal. A címlapot Lauren Rebbeck tervezte és rajzolta, akinek a nevéhez számos provokatív alkotás kötődik. A cikk felháborodva közli, hogy a kérdéses címlap azonnal hatalmas felháborodást váltott ki a közösségi médiafelhasználók körében. Ennek ellenére a magazin nem hátrált meg, közlemény formájában reagáltak: „Minden szinten elkötelezettek vagyunk a reprezentáció mellett, és szavatoljuk, hogy publikációink biztonságos környezetet biztosítsanak minden szülő személy (birthing person) számára…” A közleményt számos transznemű ember, közösség, vezető és aktivista üdvözölte, mondván ez egy csodálatos üzenet az elmaradott transzfób gyűlölködőkkel szemben.


Noah Berlatsky az NBC baloldali amerikai tévécsatorna külső munkatársa lett a Prostasia nevű nonprofit szervezet új kommunikációs igazgatója, mely a pedofília elfogadtatásáért küzd. Természetesen ezt nem vállalják fel nyíltan – saját elmondásuk szerint – „új módszerekkel segítenek” az áldozatokon és az elkövetőkön. A Post Millenial nevű oldalon megjelent cikk tökéletesen bemutatja a liberális nyelvmágia teljes arzenálját. Berlatsky új munkakörében már értekezett a „transz gyerekek iránti érzékenyítésről, a pornográfia gyerekekre gyakorolt pozitív hatásairól, valamint arról is, hogy a prostitúcióba kényszerített gyermekeken legjobban a szexipar dekriminalizálása segítene”. A Prostasia azonban nem csak a gyerekekkel foglalkozik – önsegítő chat csoportokat üzemeltetnek haladó körökben kiskorúakhoz vonzódó személyek számára (MAP – minor attracted person). Ezekben a pedofilok egymás között megvitathatják problémáikat és segítséget nyújthatnak egymásnak a nehézségekben. A csoport természetesen azt a narratívát próbálja előtérbe helyezni, hogy a pedofil nem bűnelkövető, még csak nem is beteg, hanem a saját vágyainak áldozata, ezzel a bűnelkövetőket egy csoportba helyezik a valódi áldozatokkal.