Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/32

Hűséges olvasóink jól tudják már, hogy Nyugaton hamar kezdik a gyermekek érzékenyítését az LMBT-közösség irányában. Nemrégiben azonban a szülőknél kiverte a biztosítékot, hogy egy háromtól nyolcéveseknek ajánlott televíziós gyerekműsorban kisminkelt, nőnek öltözött férfiak mutogattak műpéniszeket. Hogy mi volt erre a forgatásnak helyet adó színház válasza? Jelezték, hogy teljes mellszélességgel kiállnak a produkció mellett.

Nyilvánvaló, hogy Donald Trump volt elnök nevéhez kapcsolható minden negatív jelenség az Egyesült Államokban – legalábbis a baloldaliak szerint. Most sincs ez másképp, amikor a „trumpizmus” térnyerése áll a jobboldali humoristák, köztük is Greg Gutfeld késő esti televíziós szórakoztató műsorának a népszerűsége mögött. Az ő, és tágabb értelemben a konzervatívok szókimondó humorát pedig egyértelműen veszélyként ítéli meg a baloldali média.

A szélsőbaloldali nézeteket skizofréniával keverve közveszélyes embereket kapunk. Így történt ez a kaliforniai Oaklandben is, ahol egy általános iskolai tanár tavaly még a gazdagok megölésére és elfogyasztására, idén pedig a helyi rendőrfőkapitány megölésére szólította fel követőit. Vigyázat: Hannibal Lecter az iskolában!

Biden elnök a volt Szovjetunió területén született Saul Omarovát jelölte az Egyesült Államok pénzügyi ellenőrének tisztségére. Omarova azonban szovjet modell alapú terveket szövöget a modern pénzügy és az amerikai bankrendszer radikális megváltoztatására. Ezt már az Amerikai Kereskedelmi Kamara sem hagyhatta szó nélkül. Szovjet faló lenne a jövendő amerikai ellenőr?

Már a The Post Millennial feministái is szóvá teszik a transzgender ideológia térnyerését és diktátumát, ami az együttérzés és befogadás jegyében a nőket „szülő személyekké” alacsonyította, és testrészeiket is „elvette” tőlük. Így ma méhnyakuk nem csak a nőknek lehet, a férfiaknak pedig lehetnek fájdalmaik a pirosbetűs napokon – sőt, női börtönökbe is helyezhetik őket. De felmerül a kérdés: kinek jó, ha mentálisan elszakad teste reális megértésétől?

Heti gyűjtésünkben arról is olvashatnak, hogy brit kormánynak is kínos a Telegraph rasszizmusa a fehérekkel szemben, valamint arról is, hogy Kenti Egyetem kurzust indított a fehér kiváltságok ellen.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Nő- és családjogi szervezetek vonták kérdőre az Egyesült Királyság Művészeti Tanácsát, amiért közpénzzel támogat drag queeneket (pucckirálynők – a szerk.) szerepeltető gyerekműsorokat. A szülőket többek között az dühítette fel, hogy az eredetileg háromtól nyolcéves korig ajánlott adásban rikítóan kisminkelt, szado-mazo ruhába öltözött férfiak műanyag péniszeket mutogatnak a kamerába. „Meggyőződésünk, hogy ezen provokatív szexuális videók nem megfelelő szórakoztató tartalmak a nagyrészt iskolakezdés előtt álló nézők számára” – írják levelükben. A Palaver Party for Kids című műsor készítője egy Adam Carver nevű jól megtermett, szakállas férfi pucckirálynő, aki előszeretettel öltözik csipkés fehérneműbe, hogy így tejszínhabozza magát a kamerák előtt. Az adás készítésében szintén közreműködő Katy Baird Palaver profilja szerint elkötelezett, hogy „fiatal elméket fertőzzön meg queerdo (a queer és a weirdo [furcsa] szavak összevonása – a szerk.) történetekkel, értékekkel és ideológiával”. Az elvileg gyerekek számára készülő műsor szereplői tehát nyíltan beismerik, hogy nem félreértésről van szó, hanem szándékos ideológiai indoktrinációról és propagandáról. A tartalmak egyértelműen káros és veszélyes jellege ellenére a Cambridge Junction színház – melynek színpadán a forgatás zajlik – közleményben jelentette ki: teljes mellszélességgel támogatják a tartalomgyártás folytatását.

A Greg Gutfeld által vezetett esti televíziós szórakoztató műsor lett a legnépszerűbb az Egyesült Államokban, megelőzve ezzel vetélytársát, Stephen Colbertet. A „Gutfeld!” egy jobboldali, humoros, szatirikus, meghívott vendégeket felvonultató, politikai‒gazdasági‒társadalmi témájú műsor a Fox News csatornán, a hazai műsorkínálatból leginkább talán az Esti Showder Fábry Sándorral hasonlít hozzá. Népszerűségét szókimondó stílusának és egyenességének köszönheti, amely ‒ természetesen ‒ a baloldali média nemtetszését váltotta ki. A The Conversation cikke szerint a Gutfeld műsorához hasonló jobboldali komédia „életképes üzleti stratégiává és a konzervatív politika döntő elemévé vált”. Szerintük a műsorvezető sikere annak tudható be, hogy konzervatív oldalról gyakorlatilag nincs versenytársa a késő esti szórakoztató műsorok között. A portál szerint a jobboldali politikai világ a komédiát és a humort toborzóeszközként és egyesítő erőként használja. A republikánus politika régóta egy olyan „nyugtalan fúzióra” épül, amelynek célja a liberális és tradicionális értékek összekapcsolása, azok látszólagos ellentmondásai ellenére. Szerintük ezt a „fogalmi feszültséget” „a trumpizmus durvasága csak fokozta”. Bár a cikk nem tisztázza, hogy mit ért a szerző „trumpizmus” és annak durvasága alatt, érthető, hogy a baloldali média számára egy fenyegető jelenséget, a szókimondó és egyenes humort, s annak népszerűségét kapcsolják a volt elnök, Donald Trump nevéhez.

A kaliforniai Oakland egyik általános iskolai tanáráról kiderült, hogy közveszélyes szélsőbaloldali nézeteket vall. Hayden Eller, az AIMS Előkészítő Általános Iskolában harmadik osztályos tanulókat oktat, és emellett ‒ önbevallása szerint ‒ skizofrén hajlamban szenved. Eller idén tavasszal arra buzdította követőit egy Twitter bejegyzésben, hogy öljék meg a helyi rendőrfőkapitányt. Bár a posztoláshoz nem a saját nevét használta, Ellert azonosították a fiók mögött álló személyként, mert fényképeket és videókat tett közzé magáról a gyermekekkel teli osztályteremből. Az említett bejegyzés nem az első olyan volt, amelyben Eller erőszak iránti vágyát fejezte ki. 2020 márciusában azt kérdezte: „Készen állunk, hogy megöljük és megegyük a gazdagokat? Kérlek?”; majd májusában azt írta: „B meg Joe Biden, b meg ez a kétpártrendszer, hadd égjen, ne legyen többé ország az Egyesült Államok.” A történtek óta az iskola törölte Ellert a személyzeti listájáról, azt azonban nem lehet biztosra tudni, hogy alkalmazásban áll-e még.

A Kenti Egyetem meghirdette első olyan sokszínűségi kurzusát, amely egyfelől mindenkire nézve kötelező, másfelől pedig azt sugallja, hogy a használt ruhák viselése és a káromkodás a fehér kiváltságosság (white privilege – a szerk.) egyes példái lehetnek. Az egyetem megköveteli a kurzuson való részvételt minden hallgatójától (és oktatójától egyaránt), függetlenül attól, hogy milyen szakra jár. Az Expect Respect (Elvárni a tiszteletet) című kurzus leírása szerint azt a „viselkedést” oktatja, „amelyet elvárunk Öntől, amíg velünk van, valamint azt, amit elvárhat mind az egyetemtől, mind a hallgatói önkormányzattól”. E négyórás online kurzus három fő témát ölel fel: a fehér kiváltságot, a mikróagressziót és a személyes névmások használatát, mégpedig „a rasszizmus, az elfogultság, a szexuális zaklatás és a beleegyezés” legégetőbb kérdései köré fűzve. A kurzuson résztvevőknek egy fehér kiváltságokkal kapcsolatos kvízt is ki kell tölteniük: egy hosszabb listából 13 olyan állítást kell kiválasztaniuk, amely az Egyesült Királyságban élő fehér emberek állítólagos társadalmi előnyeire utal. Ilyen állítás a fehér kiváltságra például „Káromkodhatok vagy használt ruhába öltözhetek anélkül, hogy az emberek ezeket a döntéseket a rossz erkölcsöknek, a szegénységnek vagy az írástudatlanságomnak tulajdonítanák.” Vagy: „Elmehetek vásárolni anélkül, hogy követnének vagy zaklatnának”. „Jól teljesíthetek egy kihívást jelentő helyzetben anélkül, hogy azt a rasszomnak tudnák be” – szól egy másik kérdés. A jól válaszolók aranycsillagot kapnak, a rosszul válaszolók pedig újabb és újabb lehetőséget, hogy az elvárásoknak megfelelően oldják meg a kvízt. Az oktatók többsége sem a modullal, sem annak követelményrendszerével nem ért egyet. Az egyetem a Mail+ megkeresésére elárulta, hogy hallgatói kérésre hirdette meg, és a diákokkal együtt fejlesztette ki a kurzust, mely „része annak a szélesebb körű elkötelezettségüknek”, hogy „befogadók és üdvözlők” legyenek mindazokkal, akik velük tanulnak és dolgoznak.

Biden elnök szeptember 23-án Saul Omarovát, a Cornell Egyetem jogászprofesszorát jelölte az összes amerikai nemzeti bank szabályozásáért és felügyeletéért felelős tisztségére, a pénzügyek ellenőrének. Omarova a Szovjetunió területén született Kazahsztánban, majd 1989-ben végzett a Moszkvai Állami Egyetemen, mely erősen meghatározza a piacról és gazdasági modellekről való gondolkodását. „El nem tudtam képzelni, hogy a mai világban még létezik olyan, mint a nemek közti bérszakadék, amíg az Egyesült Államokba nem jöttem” – írta Omarova 2019-ben. Máskor így nyilatkozott: „Mondjon a Szovjetunióról, amit csak akar, de ott nem volt nemek közti bérszakadék. A piac nem tudja mindig »a legjobban«.” Nem véletlen, hogy az efféle, szovjet gazdaságot dicsérő megjegyzései miatt Omarova jelölését éles kritika kísérte, például az Amerikai Szenátus Banki Bizottságának tagjai részéről. Omara asszony azonban nem pusztán elfogult szülőföldje egykori gazdasági modelljével kapcsolatban, célja ‒ talán az ott látottak alapján ‒ „a modern pénzügyek alapvető architektúrájának és dinamikájának radikális átalakítása” és az ismereteink szerinti „banki tevékenység hatékony megszüntetése”. Tömören: a nyugati típusú, és benne az amerikai bankrendszer radikális megváltoztatása. Ez ellen pedig már az Amerikai Kereskedelmi Kamara is felszólalt: levelükben ellenezték Biden választását, mivel úgy gondolják, hogy a jelölteknek a törvény végrehajtása a feladata, nem pedig olyan „radikális politikai napirendek folytatása, amelyek nem egyeznek meg azzal a bizalmi pozícióval, amelyet betöltenek”. A jelöléssel a The Wall Street Journal szerkesztősége sem értett egyet: „Ellenőrként Omarova asszony mintegy 1200 pénzintézetet felügyelne, bár nem tudná végrehajtani népi menetrendjét jogszabályok nélkül, átfogó hatásköre lenne arra, hogy megbüntesse azokat a bankokat, amelyek nem követik a diktátumait.” Összefoglalóan: „Omarova asszony rossz jelölt, egy rossz ágazatban, rossz országban, rossz században.”

A Post Millennial nemrég feminista értekezésében adott hangot annak a jelenségnek, ami jelenleg a nyugati világ leghaladóbb országaiban, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Kanadában zajlik: a testrészek társadalmi nemi szempontból korrekt megnevezésének. Ezen országokban ugyanis a genderideológia elmossa a határokat férfi és nő között. Az egyébként is nyakatekert társadalmi nemek megértését és megfelelő alkalmazását csak nehezíti az, ahogyan a transzgender aktivisták „elveszik” az eredendően női és férfi testrészeket a (biológiai) nőktől és férfiaktól a politikai korrektség jegyében. Így például nem mondhatjuk, hogy csak a nőknek van méhnyakuk, ez egyszerűen „nem helyes” – mondta Sir Keir Starmer, a brit Munkáspárt vezetője, hiszen vannak transznemű férfiak (tehát nőből lett férfiak – a szerk.), akiknek igenis van ilyen testrészük. Meg persze olyan fiúk és férfiak is vannak, akik egyik napról a másikra úgy döntenek, hogy nőként azonosítják magukat, s rájuk nézve „lelkileg romboló” lenne azt mondani, sőt gondolni, hogy nekik nincsenek problémáik a pirosbetűs napokon, vagy hogy nem lehet méhnyakrákjuk. Más szempontból pedig vannak olyan transzgender férfiak (biológiailag tehát nők), akiknek túl kellemetlen a női reproduktív szervek megnevezése, mert az arra emlékezteti őket, hogy ezekkel a testrészekkel születtek. A Post Millennial szerint ez azonban ellentétes mindazzal, amiért a feministák oly sokáig küzdöttek, a nők egyenjogúságával, amelynek része a női testrészek tabuk nélküli megnevezése. A transzgender aktivizmus odáig vezetett, hogy a Biden-adminisztráció az Egyesült Államokban a nőket pusztán „szülő személyekké” alacsonyítja, olyan egyénekké, akiket csak a szülés képessége különböztet meg a többi nemtől – a „szülő személyek” pontos meghatározásában még hezitálnak a tisztségviselők, talán mert nemrég felmerült annak a lehetősége is, hogy nem csak nők szülhetnek. Ma tehát az együttérzés és befogadás diktátuma alatt a női testrészek megnevezése ismét tilos, vagy nem lehet azokat nőknek tulajdonítani. De felmerül a kérdés: segít ez a nőknek? Helyes, erkölcsös és igazságos dolog, ha arra bátorítunk egy beteget vagy embert, hogy mentálisan elszakadjon teste reális megértésétől?


Az új-zélandi férfit, Laurel Hubbardot választotta az év női sportolójának az Otagoi Egyetem – számolt be a Daily Mail. Az intézmény száztizenhárom éves történetében ő az első transznemű személy, aki elnyerte a címet. Hubbard elsőként indult valódi nőkkel szemben a nyári olimpián – nem túl meglepő módon a nyolcvanhét kiló feletti súlyemelési számban. Annak ellenére, hogy a férfi korábban több versenyt is megnyert nők ellen, Tokióban képtelen volt akár csak egyetlen szabályos gyakorlatot bemutatni, így hamar kiesett a versenyből. Azonban ez sem gátolta meg az egyetem bizottságát abban, hogy neki juttassák a 2021-es év női sportolója címet. Hubbard könnyekig meghatódva köszönte meg a díjat, beszédében pedig háláját fejezte ki minden őt támogató sportrajongónak és az indulását lehetővé tevő Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. Auckland korábbi polgármesterének fia közel húsz évvel ezelőtt még ifjúsági férfi súlyemelőként versenyzett, nem túl sok sikerrel. Azonban amint lehetővé vált, hogy transzneműként valódi nők ellen versenyezzen, hamar tarolni kezdett. Annak ellenére, hogy az olimpián semmilyen eredményt nem tudott felmutatni, úgy tűnik valamivel mégis kiérdemelte az év női sportolója címet. Feltehetőleg „bátor kiállása és az egyetemes elfogadásért tett erőfeszítései” lehetett az oka.

A Telegraph talált rá arra a fekete büszkeséget és kultúrát hirdető weboldalra, mely szerint a fehér emberek „albínó mutánsok genetikailag hibás leszármazottai”. Az Egyesült Királyságban október a fekete történelem emlékhónapja – ezt népszerűsítette az oldal, melyen számos fehérekkel szembeni rasszista cikk és írás jelent meg. A szóban forgó médiavállalkozás tulajdonosa egy Ian Thomas nevű fehér férfi, aki elmondása szerint régóta foglalkozik a faji egyenlőség kérdésével. „Nem tehetek róla, hogy ki vagyok (fehér férfi – a szerk.), de remélem, hogy ennek ellenére sokan vannak a közösségben, akik értékelik, amit csinálok” – nyilatkozta Thomas. Miután a Telegraph tevékenysége nyomán kiderült, hogy a fekete büszkeségről szóló oldalt egy fehér férfi üzemelteti, több fekete aktivista is felháborodását fejezte ki. Tovább fokozza a helyzet komolyságát, hogy a kérdéses oldalon több brit hatóság is hirdetett, például a védelmi minisztérium és az MI6. Ez azt jelenti, hogy az angol kormány szervei közpénzzel támogattak egy olyan kereskedelmi médiavállalkozást, mely vállaltan rasszista minden fehér bőrű emberrel szemben. A Telegraph azon kérdésére, hogy felbontják-e hirdetési szerződéseiket, nem érkezett válasz az érintettek részéről. A Miniszterelnöki Hivatal elfogadhatatlannak minősítette a rasszista írásokat, valamint biztosította a közvéleményt, hogy kommunikációs kampányaikat szigorúan ellenőrzik.