Alapjogokért Központ

Erősödő migrációs nyomás az EU külső határain: ki fizeti a révészt?

Bevezetés

2015 óta manapság a legerősebb a migrációs nyomás az Európai Unióban. Az afganisztáni helyzet az EU déli határain – így a magyar-szerb határon is – növelte a migránsok számát, emellett a Fehéroroszországgal határos uniós tagállamokból – Lengyelország, Litvánia, Lettország – naponta érkeznek hírek a migránsok erőszakos betörési kísérleteiről. Nem csoda, hogy számos tagállam jelentette be az elmúlt hetekben, hogy határvédelmi kerítésekkel, mint az egyetlen hatékony eszközzel igyekszik elejét venni az illegális határátlépéseknek.

Miközben az Unió külső határain elhelyezkedő tagállamok a migránsokkal szembeni védekezéssel, a határok megvédésével vannak elfoglalva, addig Brüsszelben továbbra is a migránsok beengedésében és a tagállamok közötti kötelező elosztásában gondolkodnak. Ez derült ki a Bizottság tavaly nyilvánosságra hozott migrációs tervéből, és válik nyilvánvalóvá nap mint nap az uniós vezetők megnyilatkozásaiból. Az uniós intézmények a nyílt határok, a nyílt társadalom védelmében ideológiai okokból elzárkóznak attól, hogy elismerjék: a kerítés, mint védelmi eszköz működik és megóvja az Európai Uniót az illegális migránsoktól.

A védekezés azonban költséges dolog, melynek terheit az EU külső határait védő tagállamoknak – így hazánknak is – saját költségvetéséből, saját állampolgárai adóforintjaiból kellett előteremtenie. Emiatt a közelmúltban 12 uniós tagállam, köztük hazánk, a felmerülő költségek megtérítését kérte az Európai Bizottsághoz intézett levelében. Ma már nyilvánvaló, hogy Magyarország 2015-ös határozott fellépése, a magyar határkerítés kiépítése pozitív példaként szolgál számos más tagállam részére.

Az európai országok az elmúlt 30 évben mintegy 1000 kilométernyi határkerítést építettek, a legtöbbet 2015 óta. Az uniós országok több mint felében már fizikai akadályok vannak a határokon.

Magyarország mindezidáig több mint 500 milliárd Forintot költött a migránsokkal szembeni védekezésre. Lengyelország első körben 353 millió, Litvánia 36 millió euró összeget fordított határvédelmi kerítések építésére a Fehéroroszországgal közös határon. 2015 óta bírálatok özöne zúdult Magyarországra, amiért határkerítéssel védekezik az illegális migráció ellen. Ezzel szemben ma már több uniós tag is követi hazánk példáját. A vita most már nem is annyira azon dúl, hogy kell-e a fizikai határvédelem, mint inkább, hogy ki fizesse annak költségeit?

A migránsok társadalmi integrációja jelentősen megterheli a befogadó országok költségvetését. Dánia az elmúlt években évente átlagosan 4-5 milliárd eurót (migránsonként 11-12000 eurót), Svédország évente átlagosan 6 milliárd eurót (7500 eurót fejenként), Németország évente összesen 36 milliárd eurót fordított társadalmi integrációra.

Az elmúlt napokban nyilvánvalóvá vált, hogy az uniós vezetők, sőt az Európai Néppárt vezetői között sincs egyetértés a kerítések brüsszeli finanszírozásának kérdésében: Ursula von der Leyen, bizottsági elnök korábban leszögezte, az Európai Unió támogatja ugyan a külső határok védelmét, de „kerítésekre és szögesdrótokra nem ad pénzt”. Ezzel szemben Manfred Weber, az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójának vezetője úgy nyilatkozott: támogatja, hogy az Európai Unió pénzt adjon a közösség külső határának lengyel–belarusz szakaszán tervezett kerítésre. A hírek szerint a lengyel határkerítés kiépítésének támogatását szorgalmazza Thorsten Frei, a minden jel szerint ellenzékbe kényszerülő CDU/CSU pártszövetség migrációs ügyekért felelős vezetője is. Úgy vélte, az is elengedhetetlen, hogy kidolgozzanak egy német–lengyel megállapodást, amelynek alapján vissza lehet fordítani a határon a Németországba Lengyelországból jogcím nélkül belépni szándékozó embereket. Az EU keleti külső határára nehezedő nyomás enyhül, amint világossá válik, hogy a Németországba vezető út nincs nyitva.

A teljes elemzés a Letöltés gombra kattintva olvasható!