Alapjogokért Központ

VILÁGFIGYELŐ #70

„Válságban a Z generáció”

A Z-generáció (1995-2010) tagjainak jelentős része az okoseszközein keresztül érintkezik a külvilággal, és nehezen épít ki valós emberi kapcsolatokat” – írja Bruce Brawer a FrontPage Magazine weboldalán megjelent cikkében, mely Jeremy S. Adams Kiüresedve: egy figyelmeztetés a legfrissebb amerikai nemzedékkel kapcsolatban című könyvének kritikája. Bár a téma nem új, Bawer úgy érzi, hogy Adams írása jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az olvasóban teljes kép alakuljon ki.

  • Adams figyelmeztet, hogy nincs könnyű megoldás a felnövekvő nemzedék problémáira. „Ezek a fiatalok nem értik, mit jelent az emberi mivoltuk.” Ugyan anyagi értelemben minden korábbi generációnál gazdagabbak, „az emberi kibontakozás tekintetében mindenki másnál szegényesebb életet folytatnak.”

  • A tanárok hagyományos borúlátásával kapcsolatban Adams úgy véli, hogy az ifjak elődeikhez képest meglehetősen tudatlanok, de nem ezt tartja a legnagyobb rájuk leselkedő veszélynek, hanem azt, hogy borzasztóan magányosak. Nincsenek barátaik. Csak a kibertérben érzik magukat otthon, és a külvilágtól irracionális módon tartanak. Ennek megfelelően híján vannak a legalapvetőbb készségeknek: nemhogy autót nem tudnak vezetni, még a mosógépet sem tudják bekapcsolni.

  • Rémisztő módon, fiatal éveikben nem élnek át semmi olyan tapasztalatot, mely hosszú távon tudná befolyásolni az életüket. Nincsenek meghatározó élményeik, nincsenek szeretett hobbijaik, sőt még a tinédzser szerelem élményét sem tapasztalták meg. Nem élnek szexuálisan kicsapongó életet, de ez nem tudatos választás eredménye – egyszerűen suták az emberi kapcsolatok felépítésében, képtelenek flörtölni. Pedig a fenti élményeknek meghatározó szerepe lenne a felnőtté érés folyamatában.

  • Az akadémia terén nem jellemzi őket sem a tudásszomj, sem az ambíció. Nem vágynak arra, hogy valami nagyot alkossanak, hírnévre tegyenek szert. Mindez jórészt annak is betudható, hogy jelenleg is zajlik az amerikai történelem nagy alakjainak rituális megtagadása, posztumusz megalázása. Ennek megfelelően, és internetes példaképeik nyomán, a Z generáció tagjai csak a pillanatnyi sikert és népszerűséget hajszolják, nem a valós teljesítményt. Ez a nemzedék az individualizmust olyan totális önzéssé silányította, melyet Nárcisszus is megirigyelhetne.

  • A Z generáció „az olcsó cinizmus toxikus kultúrájában nőtt fel, és sokkal hajlamosabb a BLM és az ANTIFA értelmetlen rombolását választani, mint az optimizmust vagy a hazaszeretetet.”

A könyv alapvetően pesszimista vezérfonala ellenére Adamst nem hagyta el a remény. Meggyőződése, hogy sok szeretettel és türelemmel mi, akik tudjuk, hogy a világ többet jelent egy TikTok videónál, talán fényt tudunk hozni a Z-generáció gyermekeinek életébe. A tanárember Adams örök optimizmusát azonban kritikusa, Bawer már nem osztja. Szerinte „ha már egy ilyen tanár sem tudja inspirálni ezt a nemzedéket, akkor tényleg nincs remény.”