Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/38

Pete Buttigieg, az Egyesült Államok közlekedési minisztere bejelentette, hogy egymilliárd dollárt különítettek el „az ország úthálózatába épített rasszizmus lebontására”. A miniszter a Kongresszus előtt kifejtette, hogy a fajgyűlölet sok helyen „fizikailag is beépült a közlekedésbe”. Elmondása szerint ezt az is bizonyítja, hogy vannak olyan autópályák és felüljárók, melyek olyan nyomvonalon épültek, melyek kettéválasztják a fekete és fehér lakosságot. Annak ellenére, hogy Buttigieg többször is hangsúlyozta, hogy a helyi közösség véleménye alapján építik újjá az utakat, arról azonban nem nyilatkozott, hogy mit szólnak a lakosok ahhoz, hogy mostantól felüljáró helyett majd utcáikon fog áthaladni az autópálya forgalma.

Virginia államban fekete női jelöltet választottak az alkormányzói tisztség betöltésére a republikánusok, győzelme nyomán pedig felmerült a kérdés, hogy vajon „A fekete jelöltet támogató fehér szavazók is vallhatnak-e rasszista meggyőződéseket és nézeteket?” Ez a baloldali média szerint csak úgy lehetséges, hogy a republikánus fekete jelöltek munkájuk elvégzése során nem törekednek a feketék előnyben részesítésére.

Azt hihetnénk, hogy a haladó világban az egyetemi hallgatóknak nem kell a legősibb szakmához folyamodniuk a megélhetés érdekében. Kiderült azonban, hogy Angliában, bár több támogatást kapnak a diákok, mint valaha, mégis kénytelenek lehetnek a szexiparban dolgozni tanulmányaik mellett. Az egyetem éppen ezért szükségét érezte, hogy útmutatást adjon ezen diákok számára, és normálisnak állítsa be a prostitúciót intézményében.

Jó hírünk van a renitens és lógós hallgatóknak! Az Egyesült Államokban egy új osztályozási rendszernek hála a tanárok mostantól kénytelenek eltekinteni az órák elmulasztásától, az igazolatlan hiányzásoktól, és az órai magatartástól, hogy felzárkóztassák (vagy pusztán jó érdemjeggyel átengedjék) a latino és fekete hallgatókat.

Heti gyűjtésünkben arról is olvashatnak, hogy a United Colors of Benetton a Ghali rapperrel közös kollekciójával hogyan is teszi olasz divattá a nők elnyomását jelképező arab viseletet, a hidzsábot; valamint arról, hogy mivel a leggazdagabbak közt több férfi található, mint nő, az előbbiek felelősek a környezeti problémákért.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Az angliai Durham Egyetemen a diákszövetség munkatársai és hallgatói útmutatást nyújtottak a szexiparban dolgozók számára. Az egyetem tájékoztatása szerint a kurzusokat „néhány érintett diák kérésére” indították: „Kifejezetten nem a szexmunkát kívánjuk ösztönözni, de igyekszünk támogatást nyújtani diákjainknak” ‒ mondta a szóvivő. Hozzátette: az egyetem célja az volt, hogy a „társadalmi megbélyegzés” ne akadályozza meg a kiszolgáltatott hallgatókat a támogatáshoz való hozzáférésben.. Michelle Donelan oktatási miniszter azonban úgy gondolja, hogy e képzéssel az egyetem „legitimál egy veszélyes iparágat, mely a nők kizsákmányolásán alapul”, „normalizálja a szex értékesítését, melynek nincs helye az egyetemeinken”. Hozzátette, a kormány tavaly további 85 millió fontot adott az egyetemeknek a nehézségekkel küzdő hallgatók megsegítésére. Ennek ellenére, Jake Butler, a Save the Student diákpénz-webhely munkatársa szerint a jelenlegi fenntartási hitelkeret „sajnálatosan elmarad a megélhetési költségektől”. „A diákok kénytelenek a szülőkre, részmunkaidős állásokra, megtakarításokra és még kétségbeesettebb megélhetési módokra hagyatkozni” – mondta. Az esetre reagálva az egyetem azt nyilatkozta, hogy felelősségteljesen jár el, amikor tanácsokat ad a hallgatóknak a szexuális biztonság megőrzésére vonatkozóan.

Joshua Moreno középiskolai tanárnak néhány éve elege lett az amerikai osztályozási rendszerből. Egyes tanulók ugyanis ideje korán elég pontot gyűjtöttek össze ahhoz, hogy a félév végén hátradőljenek egy jeles osztályzattal, míg mások – állítása szerint gyakran azok, akiknek dolgozniuk kellett vagy családtagjaikról gondoskodniuk iskola után – nem tudták beadni a házi feladatukat, és annyira lemaradtak, hogy abbahagyták a próbálkozást. „Szó szerint méltánytalan volt” – mondta. Ezért mára teljesen felhagyott a hagyományos pontozással és határidőkkel, nem ad házi feladatot a diákoknak, ugyanakkor több lehetőséget biztosít nekik az esszék és órai feladatok javítására. A Moreno által bevezetett változások nem egyedülállók. Számos oktató egyre inkább eltávolodik a hagyományos pontozástól, és áttér egy olyan osztályozási rendszerre, melynek célja a faji, etnikai és gazdasági csoportok közti jelentős tudományos szakadék megszüntetése: a fehér és ázsiai diákok érdemjegyei messze meghaladják a latinokét és feketékét. E tendenciát gyorsította fel egyfelől a világjárvány és az iskolabezárások, melyek következtében országszerte megnövekedett az elégtelen és elégséges osztályzatok száma, másfelől pedig az intézményesített rasszizmus iskolai szerepének a vizsgálata. Ekképpen most Los Angeles és San Diego iskolai körzetében a tanároknak arra kell alapozniuk a tanulmányi érdemjegyeket, hogy a tanulók megtanulták-e, amit elvártak tőlük egy kurzus során, és nem szabad a hallgatókat magatartásukért, munkájuk minőségéért és az elmulasztott határidőkért büntetniük. Az irányelvek arra ösztönzik a tanárokat, hogy a szigorú határidők betartatása helyett adjanak lehetőséget a diákoknak az esszék átdolgozására vagy tesztek újraírására, hogy megmutassák, elérték a tanulási célokat. Az útmutatás szerint a tanulmányi osztályzatokat nem szabad az órai jelenlétre alapozni, el kell tekinteni az igazolatlan hiányzásoktól, a határidőktől, az iskolai részvételtől és a magatartástól. Sőt, az elégtelen és elégséges érdemjegyet szerző hallgatóknak több időt kell biztosítani az osztályzatuk kijavítására vagy a kurzus megismétlésére.


Az olasz divatház, a United Colors of Benetton „unisex hidzsábot” dobott a piacra a tunéziai származású olasz rapperrel, Ghali Amdounival együttműködve. A hidzsáb egy fátyol vagy fejkendő, melyet bizonyos muszlim nők a közvetlen családjukon kívül, férfi jelenlétében viselnek. A ruhadarab a Ghali által létrehozott „United Colors of Ghali” kollekció része lett, piros, sárga, fekete, fehér, zöld színekben és monogrammintával elérhető. „A hidzsáb egy egyedi viselet, amire nagyon vágytam” – mondta a rapper a Daily Mailnek. Hangsúlyozta, hogy „elege van abból”, hogy azt hallja: „minden, ami arab vagy tunéziai, az negatív”. A hidzsáb hordása azonban a divaton túlmutat: Iránban például az 1979-es iszlám forradalom óta az ún. erkölcsrendőrség szigorúan betartatja a fejkendő viselését a nőkkel, akiknek a viselet elmulasztása vagy nem megfelelő módja esetén (például nem takarja teljesen a hajukat) pénzbírsággal vagy börtönbüntetéssel kell szembenézniük.


Glenn Youngkin virginiai kormányzói győzelme nyomán felmerült a kérdés, hogy vajon „A fekete jelöltet támogató fehér szavazók is vallhatnak-e rasszista meggyőződéseket és nézeteket?” Mert míg a konzervatívokat azzal vádolták, hogy Youngkin győzelme a faji ellenérzéseket tovább szítja majd, addig a republikánusok történelmet írtak azzal, hogy jelöltjük, Winsome Sears lett az első fekete nő, akit alkormányzóvá választottak Virginiában. A Wall Street Journal szerkesztői kigúnyolták a győzelmet: „a fehér felsőbbrendűnek nevezett szavazók fekete alkormányzót választottak”. A baloldali média szerint a Fox News és a Twitter konzervatív kommentátorai pedig, köztük maga Sears is, „látszólagos pajzsként használták a történelmi győzelmet a republikánus rasszizmus vádjával szemben”. Az eset rávilágít, ahogyan „az egyébként feketeellenes nézeteket valló” republikánusok gyakran jelentős támogatásban részesítenek fekete jelölteket, miközben „egyre nagyobb valószínűséggel vallanak előítéletes nézeteket a kisebbségekkel kapcsolatban, mint a demokraták” – írja az ABC News egyik portálja, a FiveThirtyEight. Szerintük a faji előítéletekkel rendelkező (fehér) szavazók inkább republikánus fekete jelölteket támogatnak, mintsem demokratákat; s általában jobban ellenzik a fekete, mint a fehér demokratákat. Ezért is álltak ellen annyira Barack Obama kampányának és elnökségi munkájának. A faji előítélettel bíró fehér szavazók nem egyszerűen azért ellenzik a feketék jelöltjeit, mert feketék, hanem mert úgy gondolják, hogy amennyiben a jelölt demokrata, a feketékért fog harcolni, nem pedig értük. A fekete republikánusok azonban felkarolják a Republikánus Pártot és konzervatív ideológiáját, és biztosítják a fehéreket arról, hogy nem fogják előnyben részesítsék a feketéket a fehérekkel szemben.

A Haaretz nevű portál a nemek közti egyenlőtlenség csökkentése és a környezetvédelmi tudatosság emelése mellett érvel. A felsorakoztatott kutatások szerint a férfiak inkább rongálják a környezetet, mint a nők, és gazdagabbak is náluk. Egy 2003-as amerikai tanulmány szerint a nők „magasabb szintű empátiájuk, altruizmusuk és személyes felelősségük miatt” nagyobb valószínűséggel hoznak ökológiailag felelősebb és fenntarthatóbb döntéseket, mint a férfiak ‒ ekképpen logikus lenne, ha több nő töltene be kulcspozíciót. A tanulmány szerint a férfiak fogyasztási szokásai nagyobb károsanyag-kibocsátást okoznak egy főre vetítve, mint a nőké, annak ellenére, hogy a két nem hasonló mennyiségű pénzt költ el fogyasztóként. A legnagyobb eltérés az üzemanyag- és húsfogyasztási kiadásokban volt – ezek együttesen a férfiak kiadásainak 70 százalékát tették ki. Ez a két iparág nemcsak elsősorban a férfi fogyasztókra irányul, hanem elsősorban férfiak is irányítják azokat. Az ENSZ jelentései pedig rámutattak, hogy amikor természeti katasztrófák (vagy járványok) történnek, megnő a nők elleni erőszak, és több nőt bocsátanak el állásából, mint férfit. Anne Karpf brit szociológus szerint a környezetvédelem és a nemek közti kapcsolatok kéz a kézben járó jelenségek. Ha tehát a nemek közti különbséget csökkentjük, a környezetvédelmet növeljük. Ha megnézzük a világ leggazdagabb embereinek a listáját, láthatjuk, hogy 2021-ben a bolygó 80 leggazdagabb embere közt 72 férfi és mindössze 8 nő szerepelt. Vagyis általánosságban elmondható, hogy a világ szegényeinek többsége nő; valamint hogy a felső 1 százalék kétszer annyi üvegházhatást okozó kibocsátást okoz, mint a világ lakosságának legszegényebb alsó fele (50 százaléka). Ezért az olyan intézkedések, mint például a gazdagok adójának az emelése egy ilyen szűk kisebbség vagyonának korlátozása érdekében, növelik a többség jövedelmét és jólétét. Ez jobb gazdasági egyenlőséghez vezet a férfiak és a nők között, és hasznos lesz a környezet szempontjából.


Pete Buttigieg, az Egyesült Államok közlekedési minisztere bejelentette, hogy egymilliárd dollárt (körülbelül 320 milliárd forint) különítettek el „az ország úthálózatába épített rasszizmus lebontására” – számolt be az Independent. A miniszter – aki a legnagyobb válság okozta áruhiány közepén egy hónapos szülési szabadságra ment férjével – a Kongresszus előtt kifejtette, hogy a fajgyűlölet sok helyen „fizikailag is beépült a közlekedésbe”. Elmondása szerint mindezt az is bizonyítja, hogy vannak olyan autópályák és felüljárók, melyek olyan nyomvonalon épültek, melyek kettéválasztják a fekete és fehér lakosságot. Konkrét példaként a New York államban futó 81-es autópályát említette, ami a Syracuse város feketék lakta negyedén felüljáróként fut át. Buttigieg többször is hangsúlyozta, hogy a helyi közösség véleménye alapján építik újjá az utakat, arról azonban nem nyilatkozott, hogy mit szólnak a lakosok ahhoz, hogy mostantól felüljáró helyett majd utcáikon fog áthaladni az autópálya forgalma.




Allyn Walker, egy nem-bináris queer transznemű nő, arról ír új könyvében, hogy különbséget kell tenni a gyerekmolesztálók és a pedofilok között – írja cikkében a Post Millennial. Walker szerint már maga a pedofil szó is sértő, ehelyett a „kiskorúakhoz vonzódó személy” kifejezést kellene használni. Érvelésének lényege, hogy nem minden pedofil gyerekmolesztáló, viszont azt már elfelejti megemlíteni, hogy minden gyerekmolesztáló pedofil. Szerinte szét kell választani azokat, akik, „csak vonzódnak a kiskorúakhoz, és azok között, akik erőszakot követtek el sérelmükre”. A könyv írója szerint morálisan nem elítélendő a gyerekekhez való szexuális vonzódás, csupán a konkrét nemi erőszak. „Nem az a kérdés, hogy a vonzódás elítélendő-e vagy sem, hanem hogy a vonzódás által kiváltott cselekvés elítélendő-e” – mondta Walker egy interjúban. „A probléma az, hogy a gyermekekhez való vonzódás megbélyegzést von magával, emiatt a gyerekekhez vonzódó személyek úgy érzik, szörnyetegek és ez rendkívül problémás a gyermekekhez vonzódó személyek lelki egészsége szempontjából.” A történethez hozzátartozik, hogy a fent idézett mondatokat Walker a Prostasia Alapítvány műsorában mondta el. Ez az NGO pedig azon dolgozik, hogy csökkentse a gyerekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények számát azáltal, hogy normalizálja a molesztálást. A könyv megjelenése miatt kitört felháborodásra reagálva a Walkert foglalkoztató Old Dominion University közleményt adott ki, melyben támogatásáról biztosította és kiemelte, hogy az akadémiai kutatás létfontosságú eleme a megosztó témák vizsgálata.


A „League of Legends: Arcane” című animált sorozatának egy jelenete dühítette fel a transzközösséget – írja cikkében Stacey Henley a „The Gamer” magazin transznemű szerzője. A genderideológia és különösen a transzmozgalom hívei állítják, a külső nem fontos és mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyennek magát érzi. Gyakran halljuk azt is, hogy a szexmunka valódi munka és mennyire fontos a szexuális kisebbségek megjelenítése. Azonban most, hogy teljesült a kívánságuk, felháborodtak. Az Arcane egyik jelenetében, mely egy lepusztult városrészt mutat be, felsejlik két prostituált, egyikük pedig egy transznemű nő, egy nagydarab, edzett rövidhajú férfi sminkkel, női ruhában. Bár a sorozatból nem derül ki, hogy az illető valóban transz-e, Henley szerint ez ránézésre egyértelmű. Ezt a hozzáállást azonban a haladás harcosai gyűlölik, hiszen ezek szerint ránézésre meg lehet mondani, hogy ki nő és ki férfi. Arról nem is beszélve, hogyan jön ahhoz a cikk írója, hogy eldöntse, milyen nemű a karakter? Ezt a logikai gubancot Henley egy huszárvágással oldja meg: az alkotók egyértelműen egy transzneműt akartak ábrázolni, mivel ez egy animációs sorozat, nem pedig a valóság. A továbbiakban megtudjuk, hogy alapvetően jó dolog egy transz karakter szerepeltetése, azonban jelen esetben ez nincs feltétlen így, mivel a helyszín túlságosan is lepukkant és ezért negatív színben tűnik fel a transz karakter.