Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/41

Egy, az Egyesült Államokban végzett kutatás szerint a demokrata főiskolások lényegesen elutasítóbbak republikánus társaikkal szemben, mint fordítva: kevesebb valószínűséggel dolgoznának ellentétes politikai nézeteket valló embernek, és kevésbé barátkoznának vagy randevúznának velük. Meglepő.

Biden elnök új gyermekgondozási törvényjavaslata arra kényszerítené a keresztény és zsidó intézményeket, hogy támogatásért cserébe hagyjanak fel a nemi identitásra és szexuális irányultságra vonatkozó elveikkel és tanításaikkal, helyette pedig tartsák magukat az LMBT-ideológiához. Ez aztán a szabad vallásgyakorlás!

Nem kell tovább aggódnunk, hogy az egyházi személyek nem elég befogadóak az LMBTQIA+ közösséggel szemben. Hogy kifejezze támogatását, Craig Duke amerikai tiszteletes nemrég drag queenek öltözött az HBO egyik valóságshowjában. Más kérdés, hogy most lelkileg fel kell épülnie az élményből, ezért egy darabig nem áll egyházi szolgálatban.

Tovább gyűrűzik McLaughlin transznemű sportolónő története, aki nemrég legyőzött egy valódi nőt a kevert harcművészetek versenyén. Továbbra is azért lobbizik, hogy már az iskolákban is indulhassanak fiúk a lányok ellen a versenysportokban, ha pusztán azt mondják, hogy lánynak érzik magukat. Ezen a héten végre kiderül, hogy miért ragaszkodik annyira a transznemű gyerekek ezen jogához!

Heti gyűjtésünkben arról is olvashatnak, hogy milyen fájdalmas fizikai és lelki következményekkel jár a nemi átváltozás, főleg, ha az illető ezek miatt megbánja döntését, és visszatérne eredeti neméhez.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Egy, az Egyesült Államokban végzett közvélemény-kutatás a republikánus és demokrata politikai nézeteket valló főiskolások közti megosztottságot mérte. Pontosabban azt, hogy a két párt fiatal és tanult szimpatizánsai mennyire elfogadóak vagy elutasítóak a másik párt szimpatizánsaival szemben. Az eredmények azt mutatják, hogy a demokraták lényegesen elutasítóbbak a republikánusokkal szemben, mint fordítva, s így nagyobb mértékben járulnak hozzá az ország pártok szerinti megosztottsághoz. A válaszok alapján: a republikánusok 5 százaléka nem barátkozna ellentétes politikai nézetet vallóval, míg a demokraták 37 százaléka nem; a republikánusok 31 százaléka nem randevúzna a másik párt szimpatizánsával, míg a demokraták 71 százaléka nem; a republikánusok 7 százaléka nem dolgozna olyannál, aki tőle eltérően szavazna, míg a demokraták 30 százaléka nem. Sőt, utóbbiak közül néhányan hajthatatlan álláspontot fogalmaztak meg az identitás kérdésében – beleértve az abortuszt, az LMBTQ-jogokat és a bevándorlást –, és azt állítják, hogy itt maguk az emberi jogok, és nemcsak politikai különbségek forognak kockán.




Biden elnök új gyermekgondozási terve olyan finanszírozási rendelkezéseket és támogatási programokat tartalmaz, melyek nemcsak „több mint felére csökkentenék a kisgyermekekre fordított gyermekgondozási kiadásokat”, de a keresztény és más hagyományos, bibliai tanokat megerősítő, hitalapú intézményeket is kizárhatnák a részvételből. Ennek oka, hogy a képviselőház által elfogadott törvénytervezet előírná az érintett intézményeknek a nemi identitásra és szexuális irányultságra vonatkozó szövetségi diszkriminációellenes törvények betartását. Így azonban a keresztény és zsidó szolgáltatók az új programokban nem vehetnének részt, a meglévőkben pedig csökkenne a támogatásuk, pusztán azért, mert nem tartják magukat az LMBT-ideológiához. Jelenleg a szülők által igénybe vett gyermekgondozási intézmények 53 százaléka vallási alapú, és köztük nagy számban találhatóak meg az említett egyházak. Ez persze „veszélybe sodorja a szülők szabadságát, hogy gyermekeiket olyan gyermekgondozási programokba küldjék, melyek összhangban állnak vallási meggyőződésükkel” – nyilatkozta Zach Pruitt, az Alliance Defending Freedom tanácsadója. Másfelől pedig „a törvényjavaslat rendelkezései arra kényszerítenék a vallási szervezeteket, hogy válasszanak a gyermekgondozási kezdeményezésben való részvétel és a vallásos tartalmak oktatásának folytatása között” – írja a New York Times.



Craig Duke amerikai tiszteletes a múlt hónapban az HBO We’re Here című valóságshowjában drag queennek öltözött. A showban való részvételre a River City Pride szervezet jelölte, mely egy alapot is létrehozott a tiszteletes és családja számára adománygyűjtés céljából, és úgy írta őt le, mint „hívő ember, apa, férj, a társadalmi igazságosság szószólója és az LMBTQIA+ közösség szövetségese”. A lelkész állítása szerint azért tett eleget a felkérésnek, hogy kifejezze támogatását a közösségében élő LMBTQ emberek és a lánya iránt, aki nemrégiben pánszexuálisnak vallotta magát. Szándéka ellenére azonban Duke részvétele a műsorban több ellenérzést és konfliktust szült, mint elfogadást, mely ártott a tiszteletes lelki egészségének. „Olyan sok konfliktus volt, hogy nem tudnék továbbra is hatékony vezető lenni” – mondta. Aggályait megosztotta a felettesével is, minek következtében felmentették a szolgálat alól, hogy megújuljon, elmélkedjen és felépüljön, hogy aztán idővel újra „kamatoztatni tudja számos ajándékát a helyi gyülekezet lelkipásztoraként”.

2021. október 25-én Greg Abbott, Texas kormányzója aláírta azt a törvényt, mely a lányok iskolai sportolási jogainak megőrzésére irányul. A törvény kulcsfontosságú része megtiltja az iskoláknak, hogy engedélyezzék a sportolóknak a biológiai kategóriák keresztezését az iskolák közötti atlétikai versenyeken. Nemi identitástól függetlenül a fiúknak a fiúkkal, a lányoknak a lányokkal kell versenyezniük – ami megegyezik valamennyi sportszervezet álláspontjával. E törvény ellen lobbiztak a transzaktivisták, köztük Alana McLaughlin transznemű sportolónő is, aki követelte, hogy a fiúk, amennyiben lánynak érzik magukat, hadd versenyezzenek korlátozás nélkül női kategóriákban – hozzá hasonlóan, hiszen nemrég a kevert harcművészetek (MMA) versenyén egy valódi nő felett „fojtófogással”, szakértők szerint „sportszerűtlenül” győzedelmeskedett. Csakhogy a férfiak jelentős fizikai előnnyel bírnak a nőkkel szemben, így a férfi-női atlétikai verseny nem lenne fair. McLaughlint azonban nem érdekli eme egyenlőtlenség, hanem csakis az inkluzivitás: ragaszkodik „a transz identitású fiatalok azon jogához, hogy élvezhessék a sportban való részvétel által biztosított számos társadalmi és fizikai előnyt” – írja a Post Millennial. Márpedig a transzaktivisták azt az álláspontot képviselik, hogy az ilyen előnyök elérésének egyetlen módja a versenysport. Érdekes, hogy McLaughlin szerint Abbott a transznemű gyerekeket használja bűnbaknak politikai előmenetele céljából, pedig – és erre világít rá a Post Millennial a cikkben – jogos azt feltételezni, hogy inkább a transzaktivista használja őket saját önös érdeke előmozdítására.




Carol sokáig úgy gondolta, hogy könnyebb lenne az élete, ha férfi lenne. Ez be is bizonyosodott, miután nemi átváltozáson ment keresztül. A kezdetben megvető környezetével a kettős masztektómia (melleltávolító műtét) és a néhány hónapos tesztoszteronkezelés – amitől kinőtt az arcszőrzete és rekedtes hangja volt – csodákat művelt, „az emberek, a pénztárosok, mindenki hirtelen olyan barátságos lett” vele. Carol azonban hamarosan „nyomorultnak” érezte magát transznemű férfiként. Először a hangulata és az energiaszintje változott meg a tesztoszteron miatt, majd két év után egészen szörnyű mellékhatások jelentkeztek: hüvelyi- és méhsorvadás, melyek „rendkívül fájdalmasak” voltak. A koleszterinszintje is emelkedett, és erős szívdobogása lett, amitől olyan idegessé vált, hogy pánikrohamai lettek, amikre antidepresszánzsokat kellett szednie. Rájött, hogy valójában nem vált férfivá. Tapasztalatai jól szemléltetik a „gender-megerősítő” ellátási modell veszélyeit, mely egyszerűen elfogadja a betegek öndiagnózisát, miszerint transzneműek, és megkezdi a nemi átváltoztatásukat. Carol négy év transz férfiság után úgy döntött, hogy elhagyja választott nemét, és visszatér az eredetihez. Azon lesz, hogy minél többen hallják a történetét, hogy annak segítségével felhívja a figyelmet a nemi átváltozás veszélyeire.

Több mint ötszáz amerikai tankerületben alkalmaznak ideológiai szűrést a tanárok felvételének folyamatában – számol be cikkében a Dailymail. Az egykori vasfüggöny keleti oldalán élők számára ismerős gyakorlatot alkalmaznak több száz tankerületben annak érdekében, hogy csak és kizárólag a liberális eszméket valló tanárok kerülhessenek be az oktatási rendszerbe. A jelentkezőknek többek között arról kell nyilatkozniuk, hogy „mit tesznek személyes és professzionális életükben a rasszizmus elleni küzdelemért”. Egy marylandi iskola azonban ennél is tovább megy, ugyanis ők arra kíváncsiak, hogy a reménybeli tanárok, „hogyan illesztenék be diákjaik faját, genderét és szexuális orientációját óratervükbe”. Ezzel szemben Indianában arra kíváncsiak, hogy a tanárjelöltek, „hogyan küzdenének a jövedelemkülönbségek ellen”, valamint biztosítják a jelentkezőket, hogy „amennyiben problémáik vannak a faji kérdések tárgyalásával, úgy lehetőségük van alkalmazottként fejlődni”. Vagyis a gyermekek faji hovatartozása, anyagi helyzete, nemi identitásuk, a kritikai fajelmélet és a genderideológia: ezek azok a szempontok, melyek alapján a következő generáció tanárait jelenleg az Egyesült Államokban kiválogatják. Szép új világ.

„Közvetlen veszélyt jelent-e a demokráciára Joe Biden kritizálása?” címmel jelentetett meg cikket Jason Linkins baloldali újságíró, melyben azt fejtegeti, hogy ha az újságírók kritizálják a balliberális vezetőket, azzal a demokrácia pusztulását idézik elő. Linkins volt az, aki Trump elnöksége alatt meghirdette a „bathroom protesters” mozgalmat. Ennek az volt a lényege, hogy a baloldali választók minden nyilvános helyen (illemhely, éttermek, színház stb.) zaklassanak republikánus politikusokat annak érdekében, hogy megfélemlítsék őket. Biden elnökké választása után azonban Linkins véleménye is megváltozott, most már Trump visszatérésétől retteg, ezért csatlakozott az egyre szélesebb körben terjedő „ha Bident kritizálod, te is felelős vagy a demokrácia pusztulásáért” mozgalomhoz. A liberálisok ezen csoportja amellett érvel, hogy Trump lehetséges 2024-es visszatérése akkora fenyegetést jelent a demokráciára nézve, hogy egyenesen bűn Joe Bident negatív színben feltüntető cikkeket megjelentetni. A kettős mérce egy újabb esetével állunk szemben.

Mióta tudjuk, hogy Daniel Craig utoljára vállalta el az ikonikus kém szerepét a „007 Nincs idő meghalni” című részben, számtalan találgatás és vita alapját képezte a karakter jövője – írja az Independent. Korábban olyan pletykák láttak napvilágot, melyek szerint az alkotók egy fekete bőrű nőt akartak a szerepre, a rajongók merev ellenállása azonban megtorpedózta ezt az ötletet. Barbara Broccoli, a széria jelenlegi producere néhány hete azt sugallta egy interjúban, a következő filmekben még biztosan heteroszexuális férfi lesz James Bond, ez azonban most megdőlni látszik. Ha valaki azt hitte, hogy a férfi és női opción kívül nem nagyon van más lehetőség, el kell keserítenünk: a producer egy újabb beszélgetésben elmondta, hogy nem terveznek ugyan női Bondot, de felépítenének egy új, erős, női kémkaraktert, továbbá, hogy James Bond lehetne akár nem-bináris is. Broccoli szerint a stúdió nyitott az ötletre, már csak megfelelő színészt kell találniuk a szerephez.