Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/29

Hűséges olvasóink jól tudják már, hogy a transznemű és nembináris személyek rengeteg hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve. Így megy ez az egyetemi kampuszokon is, ahol eddig csak születési nevükön szerezhettek diplomát, az általuk kitalált néven nem. Kaliforniában mindez megváltozni látszik a Chiu képviselő által ismertetett, Megerősítő transznemű és nembináris hallgatói nevek a főiskolákon törvényjavaslatnak köszönhetően, a transz-jogok kiterjesztésének küzdelmében egy újabb mérföldkőnek számít.

Hasonló módszerekkel igyekszik támogatni a „női, nembináris és nemnek nem megfelelő” személyek munkavállalását egy ausztráliai város tanácsa. Az önkormányzat által meghirdetett utcaseprői munkára ugyanis férfiak már nem jelentkezhetnek. Mindemellett, a kiírt pályázat szerint ugyanakkor a tanács esélyegyenlőségi munkáltató, amely „nem tesz különbséget a kiválasztásban és a foglalkoztatási gyakorlatban”.

Efféle esélyegyenlőségi feltételekkel zajlott a Kevert Harcművészetek versenyének egyik előfutama, melyen Alana McLaughlin, a férfiból nővé műtött veterán állt ki Celine Provost nő ellen harcolni. Nem meglepő módon, a transznő (férfi) McLaughlin könnyedén győzött, sikerét pedig a fiatal traszneműeknek ajánlotta.

A Google „antirasszista programjában” többek között azt tanítják a munkavállalóiknak, hogy egy vitában az álláspontjukat bizonyítékokkal és kutatási eredményekkel alátámasztani rasszista, a fehér felsőbbrendűségből fakadó reflex, mivel ezzel azt üzenhetjük, hogy a másik fél kevésbé tájékozott. A dokumentumban egy grafikonon a fehér felsőbbrendűséget piramisként ábrázolva annak ikonikus alakjaként Ben Shapiro konzervatív véleményformálót jelölték meg, annak ellenére, hogy elegendő lenne egy Google keresést lefolytatni ahhoz, hogy kiderüljön: a fehér felsőbbrendűség hívei az egyik legjobban éppen Shapirot gyűlölik.

Az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjében arról is olvashatnak, hogy transz karakterek jelenhetnek meg a jövőben a Csillagok háborúja játékokban, s hogy miként ünnepli a diverzitást a Playstation Showcase a legújabb Háború Istene játékban .

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Kalifornia várhatóan az első olyan amerikai állam lesz, amely megköveteli az állami főiskoláktól, hogy hagyják abba a transz és nembináris diákok régi (születési) nevének használatát az iskolai nyilvántartásokban. A 245. számú közgyűlési törvényjavaslat, amelyet Megerősítő transznemű és nembináris hallgatói nevek a főiskolákon törvényjavaslatként is ismernek, egyszerűsített folyamatot biztosít a főiskolák számára, hogy kérésre frissítsék a diákok és öregdiákok átiratait és okleveleit az új, választott nevek szerint. A javaslatot David Chiu közgyűlési képviselő ismertette januárban, aki a San Francisco Chronicle-nek elmondta: „A transznemű és nembináris diákok számos kihívással szembesülnek, és ez az egyszerű politika lehetővé teszi, hogy eggyel kevesebb akadályt kelljen leküzdeniük”. Ezen kihívások, sőt, hátrányos megkülönböztetés során plusz kockázatot jelent, ha iskolai nyilvántartásuk nem egyezik az általuk használt névvel. Egy 2015-ös felmérés szerint ugyanis a transznemű főiskolai és szakiskolai hallgatók egynegyedét fizikailag, szóban vagy szexuálisan zaklatták, 16 százalékuk pedig emiatt esett ki az iskolából. Eszerint tehát a régi nevek és rendszer áldozatává estek a magukat transzneműnek és nembinárisnak vallók, s rossz iskolai teljesítményüket is másra hárítják. A transznemű áldozatiság példája Juniperangelica Cordova, akit elkeserített, hogy 2019-ben születési, s nem kitalált nevén szerzett diplomát a Berkeley-n. Az NBC News-nak adott interjúban elmondta, hogy ugyanolyan láthatóságot és tiszteletet akar magának, mint ami a nemtranszoknak is jár a diplomaosztón, mégis, ha belegondolunk, ez a tömeggel szembeni diszkrimináció, a magával szembeni kivételezés azt jelenti, hogy míg másokat a születési nevükön szólítanak, addig őt egy kitalált néven. S ez a kitalált név nem feltétlenül hivatalos: a 2015-ös amerikai transzszexuális felmérés válaszadóinak több mint fele nem rendelkezett olyan dokumentummal, ami a névválasztásukat hivatalossá tette volna. Márpedig egy személyazonosító igazolványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, társadalombiztosítási kártyát, stb. kötelező benyújtani a főiskolai nyilvántartások megváltoztatásához. Annak ellenére, hogy a felmérés szerint az új névvel vagy nemmel nem megegyező igazolvány esetén nagyobb a bántalmazás vagy zaklatás esélye, a kitalált nevük és nemük mellett elkötelezettek a felmerülő költségek miatt nem lépik meg a névváltoztatást.

A jövőbeli Csillagok háborúja játékok lehetővé tehetik a játékosok számára, hogy transz és nembináris karaktereket hozzanak létre. A gender kérdés a Csillagok háborújában mindig is ingatag talajon állt, de az eredeti trilógia óta haladás figyelhető meg a témában. 2016-ban mutatta be Chuck Wendig szerző az Aftermath: Life Debt című kötetében az első kifejezetten genderqueer karaktert, Eleodie Maracavanya kalózt. A franchise legújabb nemcisz karakterei két Kotabi Jedi lovag, Terec és Ceret lesznek a The High Republic képregénysorozatban. 2021 márciusában a transzneműek nemzetközi láthatósági napja alkalmából kiderült, hogy transz, nembináris ikrekről van szó. Kettejük megjelenítése azonban némi kritikához is vezetett a rajongóktól részéről, mert úgy érezték, hogy a lovagok túlságosan „rossz sztereotípiát” jelenítenek meg.

Az ausztráliai Darebin Városi Tanács „női, nembináris és nemnek nem megfelelő” személyek jelentkezését várja megüresedett utcaseprő pozíciójába, miután megtiltotta férfiak számára, hogy pályázzanak. A munkaköri leírás megköveteli a jelentkezőtől, hogy az évi 63 ezer dolláros fizetésért cserébe „tisztítsa meg és söpörje át a lakóutcákat és az üzletek homlokzatát, szedje fel a szilárd hulladékot, szedje össze a ledobott szemetet és tisztítsa meg a sávokat” – és hogy ne legyen férfi, vagy legalábbis ne vallja annak magát. A tiltás ellenére a tanács úgy gondolja, hogy ők egy sokszínű és befogadó szervezet, amely tükrözi a közösséget. Az álláshirdetés oldalán azt írja: „Az akadályok felszámolásának érdekében aktívan azonosítunk bizonyos pozíciókat annak elismeréseként, hogy egyes csoportok alulreprezentáltak munkahelyünk bizonyos területein”. Erre pedig a 2010. évi Esélyegyenlőségi törvény (Vic) 12. cikkének (1) bekezdése, a Különleges intézkedésre vonatkozó rendelkezés jogosította fel a szervezetet, amely lehetővé teszi csoportok számára, hogy „különleges intézkedéseket tegyenek annak érdekében, hogy előmozdítsák vagy megvalósítsák egy adott tulajdonsággal rendelkező csoport tagjainak érdemi egyenlőségét”. A kiírt pályázat szerint a Darebin Városi Tanács esélyegyenlőségi munkáltató, „nem tesz különbséget a kiválasztásban és a foglalkoztatási gyakorlatban”.


A PlayStation Showcase legújabb játéka, a Háború Istene a diverzitást ünnepli. A játék a skandináv mitológia világában kalandozik, központi karakterei között található meg Thor, Angrboda és Tyr, akik mindhárman a sokszínűség egy-egy árnyalatát adják. Thort hosszú vörös hajjal és nagy hassal, Angrbodát fekete nőként, Tyr-t pedig 8 és fél láb magasnak (kb. 257 cm-nek) ábrázolják. A problémát azon csalódott rajongók jelentik, akik az eredeti történet, a filmes adaptációk és saját képzelőerejük hatására kritikával illetik a dizájnt és ábrázolásmódot, pontosabban a pocakosságot, a bőrszínt és a kivételes magasságot. Ők azok, akiket csalódottságukért és kritikájukért kövérség- és magasságfóbiásnak vagy rasszistának bélyegeznek.

Az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy mennyire fair, ha egy ex-különleges kommandós férfi egy ketrecbe kerül egy nőnek született küzdősportolóval. Ahogy azt az alábbi cikk is mutatja – nem túlságosan. Szinte minden angol nyelvű híroldal beszámolt Alana McLaughlin megkérdőjelezhető győzelméről, melyet Celine Provost felett aratott. A kevert harcművészetek vagy ketrecharc az egyik legkeményebb küzdősport, melyben szinte minden támadás megengedett, így gyakoriak a véres küzdelmek és a komolyabb sérülések is. Ezt McLaughlin ellenfele is megtanulta, aki az első menetben derekasan tartotta magát, ám a másodikban nagyon csúnyán belenézett egy fojtófogásba, melyből esélye sem volt szabadulni. Ellenfele, aki korábban az amerikai hadsereg különleges kommandójában szolgált – bár átcsúszott a hormonteszten – egyértelmű előnyben volt mind izomtömeg, mind felépítés tekintetében. Magyarul – egy veterán kommandós cipóra vert egy nála egyértelműen gyengébb nőt, mivel kitalálta, hogy 2021-től kezdve a női ligában akar versenyezni, mivel ő transznemű nőnek tartja már magát. A meccs után McLaughlin azt nyilatkozta, hogy rendkívüli büszkeséggel tölti el, hogy a transzneműek elnyomása ellen harcolhat és ezzel reményt adhat transznemű fiataloknak, akik félnek azzá válni, akivé szeretnének.

Fathayha Begum a Metro publicistája a rasszizmus új válfaját fedezte fel, ez pedig a hangszín rendészet (tone policing). Mindez nagyjából annyit tesz, hogyha valaki indulatosan, vagy ordibálva adja elő mondanivalóját és a környezetéből rászólnak, hogy kulturáltan is lehet beszélgetni vagy vitatkozni. „Hogy beszélsz?!” – mondanánk magyarul. A szerző és a megszólaltatott „szakértők” természetesen egyetértenek abban, hogy ezt az agressziót döntő többségében fehérek követik el színes bőrű emberek, de főképp színes bőrű nők ellen. Begum szerint a mikróagresszió jó példája, mikor a brit parlamentben rendre utasítják a hisztérikusan üvöltő fekete képviselőnőket. A legdurvább hasonló atrocitás Dawn Butler munkáspárti képviselőasszonyt érte, akit kiutasítottak az ülésnap hátralevő részéről amikor hazudozással vádolta meg a miniszterelnököt – ami házszabályellenes. Kulturált körülmények között megvitatni manapság egy témát rasszizmus, ha pedig mindez valamilyen aktuálpolitikai kérdés is egyben, akkor egyenesen gyűlöletbűncselekmény.

A Guardianben fejtette ki véleményét Arwa Mahdawi egy új amerikai televíziós műsorról, az Aktivistáról. Szerinte ez a valóságshow egy újabb jele annak, hogy az aktivizmust magába olvasztotta a céges világ, azonban ez egy kifejezetten pozitív fejlemény. A műsor tulajdonképpen a zenei tehetségkutatók társadalmi igazságosságért küzdő aktivistákra átírt változata: hat aktivista bizonyíthatja a hírességekből álló zsűrinek, hogy egy fontos ügyért küzd. A nyertes részt vehet Olaszországban a G20 csúcson, ahol felhívhatják a figyelmet az általuk képviselt ügyre. Mahdawi problémásnak találja, hogy „a világ jobbá tételét értelmetlen szórakoztatássá változtatták” a műsorral, amelyet egyébként számos aktivista is bírált, mondván, hogy nem szerencsés fontos ügyeket egymással szembe állítani és versenyeztetni. A szerző szerint a valóságshow leegyszerűsíti az aktivizmust arra a szintre, hogy ki mennyire tud népszerű közösségi média tartalmakat gyártani, mivel a résztvevők sikerét abban mérik, hogy mekkora elérést generálnak az interneten. Azt azonban, hogy a fősodratú médiában foglalkoznak a társadalmi igazságosság kérdéseivel, pozitívnak és haladásnak értékeli Mahdawi.


A Google „antirasszista programjában többek között azt tanítják a munkavállalóiknak, hogy egy vitában az álláspontjukat bizonyítékokkal és kutatási eredményekkel alátámasztani rasszista, a fehér felsőbbrendűségből fakadó reflex, mivel ezzel azt üzenhetjük, hogy a másik fél kevésbé tájékozott. A dokumentumban egy grafikonon a fehér felsőbbrendűséget piramisként ábrázolva annak ikonikus alakjaként Ben Shapiro konzervatív véleményformálót jelölték meg, annak ellenére, hogy elegendő lenne egy Google keresést lefolytatni ahhoz, hogy kiderüljön: a fehér felsőbbrendűség hívei gyűlölik Shapirot, aki rendszeresen felszólal ellenük.