Magyarországon még nincs rajtunk szájzár: szemben a PC-diktatúrát gyakorló Nyugattal igenis lehet kritizálni vagy bírálni a Nyugaton már államvallássá merevedett genderideológiát és az azt terjesztő egyházat, a Soros-szervezeteket.
A Meseország mindenkié c., szándékosan a gyerekeket célzó propagandakönyvet vette górcső alá a Magyar Nemzet egy korábbi cikkében. Ezen nagyon felháborodott a Soros-által pénzelt Labrisz Egyesület és perre vitte a dolgot. Az ügy megjárta a Törvényszéket, az Ítélőtáblát, majd a Kúriát is, de a Labrisz az Alkotmánybíróságig szaladt a panaszaival.
Az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a jóhírnév védelme milyen viszonyban áll egymással. Az AB leszögezte, hogy a kifogásolt közlés nem tényállítást, hanem értékítéletet tartalmazott, határozatában rámutatott, "különbséget kell tenni az eszméket, szellemi termékeket, illetve a személyeket érő bírálat, kritika között", ugyanis "valamennyi eszme szabadon bírálható."
Az esetből is tökéletesen kiviláglik, hogy szükség van a Magyarországot, a magyar önazonosságot védő, kulturális szuverenitás- és önazonosság-védelem megalkotására: azt kell elkerülnünk, hogy mint a nyugatiaknak, nekünk is a divat mondja meg, hogy kik vagyunk.
Egyébiránt az Alaptörvény értékkatalógusa a markáns gyermekvédelem talaján áll, amely a fertőző genderpropagandával szemben is védelmezni hivatott a fiatalokat, mert teljesen egyértelműen fogalmaz: nem engedhető ez az ideológia és az ezt képviselő szervezet és kiadvány a gyerekek közelébe. Ennek hangsúlyozásától tehát az Alkotmánybíróságnak sem kellene ódzkodnia.
Innentől pedig toporzékolhat a Labrisz úgy, ahogy csak akar: bárkinek joga van kritikával illetni propagandájukat, és a gyermekeket meg lehet, és meg is kell óvni az általuk terjesztett genderideológia káros hatásaitól.