Orbán Viktor 2005-ben hirdette meg azt a politikai vezérelvet, amely két választás között is lehetőséget teremt a választópolgárok aktív csoportjainak véleményformálására kritikus kérdésekben. A nemzeti konzultáció azóta valódi hungarikummá nőtte ki magát, amely az egyes kormányzati intézkedések legitimációját növeli, sőt, egyetértési pontokat is képes generálni. A soron következő, tizenharmadik egyeztetés lehet az utóbbi évek legfontosabb véleménynyilvánítási lehetősége.
Az eddigi konzultációk során a választók támogatásukról biztosították a kabinetet egyebek mellett olyan fontos kérdésekben, mint hazánk új alaptörvényének kidolgozása, a bevándorlás és terrorizmus kérdésének kezelése, illetve a családvédelem. Ezzel a magyarok nem csak a belpolitika szereplői felé fogalmazták meg igényeiket, hanem az európai és a nemzetközi térben is jelezték, hogy az ország jövőjét érintő legfajsúlyosabb ügyek kapcsán milyen döntést várnak el Magyarország képviselőitől. Ez az eszköz képes politikai szempontból erősítést nyújtani a kormány érveinek, és mindenki számára jelezni, hogy a magyarok egyetértenek az általa képviselt irányvonallal.
A nemzeti konzultációk sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a baloldali szereplők Gyurcsánytól Karácsony Gergelyen át Márki-Zay Péterig megpróbálták utánozni. Az már más kérdés, hogy az utángyártott verziók meglehetősen rosszul sikerültek, részvételi adataik – ha erről egyáltalán nyilvánosságra került bármilyen információ – messze elmaradtak a kormány által kezdeményezettekétől.
Az előttünk álló egyeztetés – ahogyan azt már korábban többször is láttuk – ismét a brüsszeli vitákban erősítheti meg a kormány legitimációját. A tét igen nagy, hiszen olyan kérdések fekszenek az uniós tárgyalóasztalon, mint a migráció és a vele kéz a kézben járó terrorizmus ügye, a háború, illetve az abból következő gazdasági válságra adott nemzeti válaszok, köztük a rezsicsökkentés, illetve a bankok extraprofit adója.
A nemzeti konzultáció annak ellenére sikeres és hatékony, véleményeket becsatornázni képes formula, hogy rengeteg kritikát és alaptalan vádat fogalmaznak meg az egyes kérdőívekkel szemben. Sőt, az ellenzéki pártok rendre bojkottálják a politikai egység megteremtését célzó kérdések megtárgyalását is. Ennek célja egyértelmű: figyelmen kívül hagyni a választók akaratát és a jövőben bevezetésre kerülő intézkedések társadalmi legitimációját akarják lerontani.