Számos kapcsolódási pont fedezhető fel a nyílt társadalom hálózata és a Franciaországban dúló migránslázadás között. Ismeretes, hogy Soros György számtalan alkalommal szított utcai erőszakot annak érdekében, hogy politikai – vagy pénzügyi – hasznot húzzon abból. Ezt tette Jugoszláviával kezdve a volt szovjet tagállamokon és az ún. színes forradalmakon át az USA számos városát anarchiába taszító BLM-ig. Tudjuk azt is, hogy a Soros-hálózat az illegális, ellenőrizetlen, tömeges migráció legfőbb támogatója. Ezen felül ma már egyáltalán nem titok, hogy az amerikai demokraták érdekei és eszköztára is jelentős mértékben összefonódott a Soros-klánnal. Nem a mostani lázongás lenne az első eset, amikor Emmanuel Macron elnök szuverenitási törekvéseit – gondoljunk Pekingben tett látogatására – az országon kívülről (is) szított utcai erőszak követ. Jusson eszünkbe Alexander Soros „koronázása” után tett ígérete, mely szerint apjánál is agresszívebben kívánja majd érvényesíteni a nyílt társadalom ideológiáját és „értékeit”. Mindennek tükrében megfogalmazható az az állítás, hogy a Soros-hálózat tevékenysége a Franciaországot sújtó erőszakhullám egyik alapvető kiváltó oka.
A jelenlegi zavargások legközvetlenebb módon arra vezethetőek vissza, hogy Franciaország tömegesen fogadott be illegális bevándorlókat, akik nem voltak hajlandók beilleszkedni a hagyományos francia társadalomba. Mindkét tényező tekintetében tetten érhetőek a nyílt társadalom hálózatának és eszmeiségének káros hatásai. Soros György célkeresztjében a hagyományos nemzetállam áll, így nem meglepő, hogy az általa ellenőrzött NGO-k minden eszközt megragadnak annak aláaknázására. A tömeges bevándoroltatás pedig egy erre alkalmas, roppant pusztító eszköz, különösen akkor, ha a migránsok magukkal hozzák saját kultúrájukat és hagyományaikat, melyeket nem hajlandóak sem feladni, sem bármely módon összhangba hozni a befogadó ország tradícióival, viselkedési szabályaival. Pontosan ez történt – a Soros-birodalom hathatós támogatásával – Franciaországban, ahol a párhuzamos társadalmak között kialakult, mesterségesen (is) gerjesztett feszültségek a mostani robbanáshoz vezettek.
Számtalan elemzés született arról, hogy a magyar származású spekuláns hogyan szított utcai erőszakba torkolló belső konfliktusokat a világ számos országában. A franciaországi fejleményeket megelőzően legutóbb Georgiában és Izraelben látszódott a nagy manipulátor kaotikus tüntetéseket irányító keze. Előbbiben a jelentős többséggel kormányzó legitim miniszterelnök arra „vetemedett”, hogy – amerikai mintára – egy olyan ügynöktörvényt terjesztett a törvényhozás elé, mely egyértelművé tette volna, hogy az országban tevékenykedő, civilnek mondott szervezetek kinek a zsoldjában, milyen célokat szolgálnak. Sorosék ezt nem tűrhették, és erőszakos tüntetők tízezreit parancsolták az utcára. Ahogy azt sem hagyták szó nélkül, hogy a jelentős társadalmi támogatás mellett frissen megválasztott konzervatív kormány Izraelben véghez vigyen egy bírói reformot. Európához hasonlóan – ahol a European Center for Law and Justice kutatása bizonyította, hogy Sorosék megszállták az Emberi Jogok Európai Bíróságát – a nyílt társadalom szervezetei a zsidó állam bírói karának jelentős részével is szoros kapcsolatokat ápolnak, és pénzelték az erőszakos tüntetéseket.
A Soros-klán alaposan kivette a részét a 2020-ban az Egyesült Államokon végig söprő, BLM-tüntetéshullám néven elhíresült vandál pusztításból is. Számos párhuzam érzékelhető a tengerentúli zavargások és a mostani francia migránslázadás között. Mint az USA-ban akkor, úgy ma Franciaországban is a progresszió élharcosai a rendőrség egészét hibáztatják a kialakult helyzetért. Pedig, ha történt is túlkapás, az a fegyveres testület csupán néhány tagjának hibájából következett be. Bár az USA-ban és Franciaországban a rendőrök komoly társadalmi megbecsülésnek örvendenek – utóbbi esetében a polgárok 57 százaléka bízik a rendőrökben, miközben mindössze 32 százalékuk fejezett ki aggodalmat vagy ellenséges érzelmeket feléjük a Le Figaro által a napokban közzétett tanulmány szerint – mindez nem gátolja a Soros-birodalmat abban, hogy intézményes rasszizmusról és rendőri brutalitásról beszéljenek. Franciaországban épp úgy bevetik ezt a taktikát, mint tették azt az Egyesült Államokban, ahol 220 millió dollár értékben támogatták a lázongásokat szervező „fekete jogvédő” csoportokat az erőszakhullám csúcsán.
Látva azt, hogy Alexander Soros milyen szoros kapcsolatokat ápol az amerikai demokrata párt felső vezetésével – Joe Biden beiktatása óta nem kevesebb, mint 14 alkalommal járt a Fehér Házban –, nem tűnik alaptalannak az a gyanú sem, hogy a jelenlegi franciaországi erőszak összefüggésbe hozható azzal, hogy a progresszív washingtoni kormányzat nem nézte jó szemmel Emmanuel Macron pekingi útját. Ugyanis a francia elnök Kínában arról beszélt, hogy hazájának – és az egész EU-nak – saját érdekeiből kiindulva kell viszonyulnia a feltörekvő nagyhatalomhoz. Feltűnő, hogy egy-egy szuverenista külpolitikai fordulatot gyakran követnek zavargások Franciaországban. Ez történt 1968-ban, miután Charles de Gaulle kivezette hazáját a NATO katonai szervezetéből, illetve 2005-ben, mikor Jacques Chirac kritizálni merte az ifjabb George Bush iraki politikáját.
Magyar szempontból vizsgálva az eseményeket igen szembeötlő, hogy az olyan föderális európai intézmények, mint az Európai Parlament, ahol a képviselők egy része közismerten közeli viszonyt ápol a Soros-klánnal – mely az előző ciklusban 226 „megbízható szövetségest” tartott számon közöttük – annak ellenére ragaszkodnak a migránskvótákhoz, hogy a francia példa egészen nyilvánvalóan mutatja, hová vezet a parttalan migráció. A most nyugat-európai városokban tomboló garázda zavargások kapcsán látható tehát, hogy Alexander Soros nem beszélt a levegőbe, amikor hatalomátvétele után a politikai nyomás fokozását ígérte. A "társadalmi igazságharc" leple alatt folytatott vandál erőszak pedig mutatja, hová vezet a korlátlan multikulti: a migránsgettókból kiinduló, gerjesztett káosz minket csak megerősít abban, hogy az illegális bevándorlókat az országon kívül, az uniós kvótaterveket a fiókok legmélyén, a Soros-befolyást pedig kordában kell tartani.
Szerzők: dr. Párkányi Eszter, elemzőnk és Koskovics Zoltán, geopolitikai elemzőnk