Ha a migráció kezelése olimpiai sportág lenne, az Európai Unió a „szervezeti káosz” kategóriában aranyérmet kapna
„Az Európai Parlament és az Európai Bizottság egymásra licitáltak az elmúlt 10 évben, hogy melyikük képes befogadópártibb álláspontot elfoglalni a brüsszeli politikai és kommunikációs térben és melyikük képes jobban rákényszeríteni a tagállamokat, hogy ezt a migrációpárti álláspontot elfogadják” – összegezte az uniós migrációs politika lényegét az Alapjogokért Központ 2024. április 10-i sajtótájékoztatóján Kovács Attila, európai uniós kutatási igazgató.
Lajkó Fanni, az Alapjogokért Központ elemzője az Európai Parlament plenáris ülésén szavazásra kerülő migrációs és menekültügyi csomagot kifogásolva elmondta, hogy a paktum − figyelmen kívül hagyva az önrendelkezés és a nemzeti szuverenitás elvét − megvonja a nemzetektől azt az alapvető jogot, hogy maguk döntsék el, kit és milyen körülmények között kívánnak befogadni az országukba, kivel akarnak együtt élni. A paktum állandósítja a függőség és a tehetetlenség körforgását, amelynek során a terheket egyik tagállamról a másikra hárítják anélkül, hogy a kiváltó okokkal foglalkoznának, vagy fenntartható megoldásokat kínálnának. Az uniós intézmények szembemennek az európai polgárok érdekeivel, és a magyar választók migrációs kvótákkal szembeni mélyen gyökerező ellenállásával, amely politikai hovatartozáson átívelő és az egész nemzetet átható kérdés.
60 nap van hátra az európai parlamenti választásokig, melynek tétje, hogy lesz-e olyan változás, amely háború helyett a békét, a migráció ösztönzése és menedzselése helyett a migráció megállítását, a genderőrület helyett pedig a genderideológiával szembeni fellépést támogatja – állapította meg beszédében az igazgató.