Az America First Policy Institute Belbiztonsági és Bevándorlásügyi Központja és az Alapjogokért Központ közötti együttműködés
A tömeges és ellenőrizetlen migráció olyan egyetemes veszedelem, amely valamennyi érintett – a célországok, a kibocsátó országok, a tranzitállamok és legfőképpen maguk a migránsok – legitim jogait, érdekeit és jólétét sérti. E nyilvánvaló igazság dacára az elmúlt évtizedekben a „nyílt társadalom” zászlaja alatt egy olyan hatalmas, ideológiailag vezérelt erőkből álló hálózat jött létre, amelynek célja e veszedelem állandósítása. Az America First Policy Institute (AFPI) és Magyarország vezető politikai és jogi kutatóintézete, az Alapjogokért Központ összefogásának eredményeként egy nagyszabású feladatra vállalkozó szakpolitikai anyag született, amelynek célja a tömeges migráció okainak azonosítása, propagandistáinak leleplezése, az általuk használt módszerek leírása, valamint a lehetséges megoldások és a tágabb politikai-ideológiai-kulturális háttér feltárása. Az anyag távlati célja a két különféle nemzeti tapasztalat megosztása és megerősítése a kölcsönös alkalmazhatóság lehetőségeinek feltárása érdekében azzal a céllal, hogy véget vessünk az emberiségre leselkedő tömeges migrációnak.
Az AFPI és az Alapjogokért Központ közösen jegyzett tanulmánya felvázolja az Egyesült Államok és Magyarország párhuzamos tapasztalatait a határvédelemmel és az ellenőrizetlen tömeges bevándorlással kapcsolatban. Rávilágít arra, hogy a tömeges bevándorlás nem csupán a népesedéspolitika kulcsfontosságú eleme, hanem egyúttal a baloldal politikai eszköze is a kulturális sajátosságok megváltoztatására és a konzervatív értékek aláásására. A szakpolitikai anyag elemzi a magyar kormány és a Trump-adminisztráció konkrét ellenintézkedéseit, azok hatékonyságát, valamint ellenfeleinek stratégiáit ezek leküzdésére. Emellett reflektál az Egyesült Államokba és az Európai Unióba, illetve Magyarországra irányuló tömeges migráció közötti különbségekre, hangsúlyozva a célország felé eltérő érzelmekkel viszonyuló, kulturálisan különböző migránsok közötti eltérések jelentőségét.
A két szervezet
Az America First Policy Institute küldetése az America First Agenda előmozdítása, valamint az „America First” – filozófiát képviselő következő kormányzat szilárd, intellektuális, tudományos, jogi és politikai alapjainak megteremtése. Az Alapjogokért Központ a több mint ezeréves múltra visszatekintő Magyarország hagyományait és értékeit őrzi Európa szívében. A Központ mélyen elkötelezett az „Isten – Haza – Család” alapértékei mellett és képviseli Magyarország határozott álláspontját a tömeges illegális migrációval szemben, mivel a zsidó-keresztény kultúránk megőrzése Magyarország identitásának és kultúrájának egyik sarokköve.
A probléma áttekintése
A csökkenő születésszámban és a társadalom elöregedésében megnyilvánuló demográfiai válság egyike a Nyugat előtt álló alapvető kihívásoknak. A „demográfiai tél” felolvasztásának megoldása nyilvánvaló: növelni kell a nemzeti születési arányszámokat olyan családbarát szakpolitikák bevezetésével, amelyek Magyarországon – a működőképes konzervatív politika inkubátorában – az elmúlt évtizedben már bizonyítottak. A liberálisok és a baloldaliak ehelyett a bevándorlás növelését javasolják. Lehetséges, hogy néhányan közülük ”csupán” az azonnali megoldás vagy a választási előny reményében tesznek így, azonban sötétebb szereplők is felbukkannak.
Soros György egyes „civil társadalomnak” álcázott befolyásoló csoportok és más homályos, elszámoltathatatlan szereplők kiterjedt hálózatának élén népszerűsíti a „sokszínűség = erő” doktrínáját. Teszi ezt annak ellenére, hogy a történelem évezredekre visszanyúlóan tömérdek meggyőző bizonyítékot szolgáltat ennek ellenkezőjére. Céljuk messze túlmutat a tisztességtelen választási előnyszerzésen; ez a posztmodern baloldali ideológia híveivel együtt a nemzet, az állami szuverenitás és a képviseleti demokráciai gazdasági alapjainak aláásására törekszik, azzal a végső céllal, hogy a nyugati civilizációt valami gyökeresen mással váltsák fel.
A bűnözés olyan tartósan fennálló rossz, amely ellen a kormányok ugyan küzdenek, de sohasem lesznek képesek teljesen legyőzni. A történelmi tanulságok világosan mutatják, hogy a bevándorlás növekedésének időszakaiban a bűnözési ráta emelkedik. Egyes személyek nyilvánvalóan veszélyt jelentenek a nemzetbiztonságra is. Ma már ismeretes, hogy számos terrorista – köztük az Iszlám Állam tagjai – menekültnek álcázva lépték át az EU határait, majd nyugati országokban terrorcselekményeket követtek el. Az egészségügyi veszélyek szintén a határokon túlról érkeztek. Az olyan betegségek, amelyek egy adott nemzeti közösségen belül régóta léteznek, endémiává alakulnak és így nem adnak okot általános aggodalomra. A nem őshonos vírusok és baktériumok azonban egyes esetekben komoly veszélyforrást jelentenek.
Európa egy további, előre nem látott jelenségtől is szenved. Az Egyesült Államokba a migránsok többsége Latin-Amerikából érkezik, amely több fontos civilizációs hasonlóságot mutat az Egyesült Államokkal, különösen a zsidó-keresztény örökségünk iránti egészséges tiszteletet. Ezzel szemben az EU-t elárasztó illegális migránsok többsége az óvilágtól teljesen idegen kulturális háttérrel rendelkezik, amelynek eredményeképpen Európa növekvő antiszemitizmussal küzd. A XX. századi történelem ismeretében a zsidóellenes gyűlölet növekedésének különösen nagy társadalmi ára van.
A tömeges migrációt számos olyan negatív tényező is ösztönzi, amelyek évtizedek óta sújtják a kibocsátó országokat. Ezek közé sorolható a nemzetközi segélyprogramok által felgyorsított, példátlan népességnövekedés, a bukott államok és a terrorista csoportok elterjedése, valamint az internet káros hatása, amely a fejlődő világban közreműködik a migrációt támogató propaganda terjesztésében.
Az ideológiai ellenfél
Az elmúlt évtizedekben egy új globális ideológia, a „nyílt társadalom” eszméje nyert teret. E veszélyes világnézet alapjait ugyan Karl Popper osztrák-brit filozófus fektette le, gyakorlati megvalósítása azonban egy valószínűtlen antihősre, Soros György zsidó származású amerikai magyar pénzemberre hárult. A folyamat néhány amerikai egyetem elfoglalásával kezdődött, majd egy széleskörű, globális befolyásolási hálózat létrejöttében csúcsosodott ki, amelynek eredményeként a nyílt társadalom hívei a Nyugat intézményeiben uralkodó pozíciókhoz jutottak. Ők és szövetségeseik fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy az újságírás, az igazságszolgáltatás, a választott hivatalok, a populáris kultúra, sőt még a nagyvállalati élet kulcsfontosságú szereplőit is maguk mellé állítsák és korrumpálják.
A bevándorláspárti álláspont a nyílt társadalom dogmájának egyik fő pillére; a határok lebontására irányuló törekvések mind az Egyesült Államokban, mind Európában nyilvánvalóak. Az NGO-k különféle módokon – többek között a közvélemény érzékenyítésével, az ellenőrzött ”újságírás”, a fiatalokat célzó ”oktatási” programok és tömegkultúra manipulálása révén – igyekeznek felszámolni a nemzeti határok feletti állami kontrollt. Az úgynevezett „lawfare”, azaz a jogrendszer és a jogi intézmények felhasználása az ellenfél ellehetetlenítésére szintén gyakori módszer: a nyílt társadalom hívei a migránsokat hazug vallomástételre és a hatóságok megtévesztésére buzdítják, ezáltal eltérítve a jogvédelem ügyét. A bíróságokat komolytalan perekkel bombázzák, hogy gyengítsék a tömeges migrációval szembeni jogi biztosítékokat. Végül pedig arra bátorítják politikai szövetségeseiket, hogy ahol csak hatalomra kerülnek, gyengítsék a nemzeti határvédelmet, és tevékenységük finanszírozására adófizetői pénzeket irányítsanak át.
Ártó szándékú regionális szereplők
A konzervatívok által képviselt józan ész politikája mind az Egyesült Államokban, mind Európában további akadályokba ütközik: a problémás régiós szomszéd államokba. Az Egyesült Államokba irányuló tömeges illegális bevándorlás eredete a határtól délre fekvő országokban keresendő. Mexikó időnként vonakodó partnere az Egyesült Államoknak a nemzeti szuverenitás megőrzéséért és az illegális migráció megállításáért folytatott harcban. A mexikóiak rossz szándékból vagy téves politikai megfontolások nyomán nem hajlandóak megtenni a szükséges lépéseket déli határuk biztosítására, ezzel megakadályozandó az Egyesült Államokba tartó illegális migránsok átutazását az országon. Jelentősen megnehezíti a tárgyalásokat, hogy az Egyesült Államokba irányuló migráció számos kibocsátó országában a hazautalások továbbra is jelentős mértékben hozzájárulnak a nemzetgazdasághoz.
Magyarország és az illegális migrációt megfékezni igyekvő más európai nemzetek óriási akadályokba ütköznek, midőn megpróbálják leküzdeni a nem csupán a háború elől menekülést, hanem a gazdasági migrációt is „globális emberi jogként” kezelő, az EU intézményei által hirdetett neoliberális migrációs megközelítést. A föderalista mozgalom a bevándorlást arra is igyekszik felhasználni, hogy a nemzeti választásokon gyengítse a szuverenista erőket. Ezen túlmenően, az idegengyűlölet vádja politikai furkósbotként szolgál azon tagállamokkal szemben, amelyek ellenállnak az „Európai Egyesült Államok” létrehozására irányuló erőfeszítéseknek. Az Európai Unió – ahelyett, hogy saját védelmi kapacitásaiba fektetne be – a tömeges migráció problémáját kiszervezte a szomszédos államoknak, köztük Törökországnak. A megállapodás teljes mértékben Ankara jóindulatán és a Törökországon belüli stabilitáson áll vagy bukik, hatékony diplomáciai befolyásolást biztosítva Ankarának az EU-val és a déli útvonal menti tagállamokkal fenntartott kapcsolataiban.
Lehetséges megoldások
Az Egyesült Államokban és Magyarországon is meggyőző bizonyítást nyert, hogy a határzárak létrehozása az illegális bevándorlás, a bűnözés és más biztonsági kockázatok drasztikus csökkenését vonja magával. A Trump-adminisztráció egyik kulcsfontosságú, bevándorlással összefüggő szakpolitikai döntése értelmében a déli határ mentén fizikai akadályt telepítettek az illegális migráció visszaszorítására. A világ legerősebb és legfejlettebb határfala több mint 450 mérföld hosszúságban épült fel. Az illegális határátlépések száma ezen a szakaszon több mint 87 százalékkal esett vissza. Magyarország – nagyrészt a 2015-ös migrációs válság hirtelen kitörése miatt – a legkorszerűbb technológiával megerősített, sokoldalú kerítésrendszer mellett döntött, amely lehetővé teszi a határsáv folyamatos megfigyelését és a határvadászok hálózatos reagálását. Az eredmények nagyjából megegyeztek: az illegális határátlépések száma a korábbi szint töredékére esett vissza, amint a határzár működésbe lépett.
A Magyarországon jogi határzárnak nevezett biztosítékok – a nemzeti hatóságokat, a rendőrséget és a bevándorlási tisztviselőket gyors és határozott cselekvésre feljogosító törvények – szintén kiemelten fontosak. Ugyanígy biztosítani kell az igazságszolgáltatás ügyhátralékának megszüntetését és a migrációhoz kapcsolódó ügyek felgyorsítását. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet bevezetése lehetővé tette a magyar kormány és az Országgyűlés számára, hogy felgyorsítsa a stratégiai döntéshozatali folyamatot. A menedékkérők távolságtartása az országból kérelmük elbírálása alatt szintén fontos eszköz, amint azt Donald Trump „maradj Mexikóban” politikájának sikere és a magyar szabályozás bizonyítja. Utóbbi értelmében minden menedékkérelmet az országon kívül, a konzulátusokon vagy a nagykövetségeken kell benyújtani.
A professzionális, magas szintű diplomácia fontos részét képezi mindazok eszköztárának, akik a tömeges migráció megfékezését tűzték ki célul. Magyarország türelmes, ám kitartó, világos és következetes diplomáciai kommunikációval meggyőzte Szerbiát, Horvátországot, Szlovákiát és Romániát, hogy a migráció határon történő megállítására irányuló erőfeszítéseket ne a biztonságuk aláásására irányuló kísérletként, hanem a közös érdekek előmozdításának eszközeként tekintsék. Ezek az országok azóta szövetségesekké váltak a tömeges migráció elleni küzdelemben. A Trump-adminisztráció által kötött menekültügyi együttműködési megállapodások nagy potenciállal kecsegtettek, mielőtt az Egyesült Államok a koronavírus-járvány miatt felfüggesztette a nemzetközi határforgalmat. Türelmes és leleményes diplomáciával Mexikó meggyőzhető lehet a migráció megfékezésének szükségességéről és a megfelelően nyomon követett, korszerű biztonsági segítségnyújtás hozzásegítheti az országot ahhoz, hogy végre véget érjen a kartellek rémuralma.
Európában, ahol az EU intézményei és bürokratái jelentős részét képezik a problémának, politikai megoldásra van szükség. A kontinens konzervatív, szuverenista pártjainak hatékony és összehangolt kampányt kell folytatniuk a következő európai parlamenti választások alkalmával, hogy legalább blokkoló kisebbséget szerezzenek mind az Európai Parlamentben, mind az Európai Unió Tanácsában. Ezzel párhuzamosan a konzervatív civil társadalomnak meg kell szerveznie önmagát és nyomást kell gyakorolnia az uniós intézményekre.
Szintén komoly kihívásokkal fog járni a Soros György nevével fémjelzett nyílt társadalom ideológiájának kezelése. Káros befolyásának leküzdése ugyanakkor minden olyan stratégia nélkülözhetetlen eleme, amely a tömeges, ellenőrizetlen, illegális migráció visszaszorítását célozza. A posztmodernista, civilizációellenes hálózat a nyugati társadalom minden szintjére beszivárgott az Egyesült Államok kerületi ügyészeitől egészen a legmagasabb európai bíróságokig. Egy ezzel az ellenféllel szembeni jogalkotási stratégiának leküzdhetetlen akadályokon kellene úrrá lennie, amint arra Magyarország is ráébredt, miután a parlamentje ilyen kezdeményezéssel élt. Miután Soros brüsszeli szövetségesei ellehetetlenítették a „Stop Soros-törvényt”, Magyarország taktikát váltott: a szólásszabadságra és a nyilvánossággal folytatott nyílt és közvetlen párbeszédre támaszkodva áthangszerelte erőfeszítéseit, hogy megfékezze az Open Society befolyásolási tevékenységét és leleplezze a hálózat legaljasabb kísérleteit Budapest honvédelmi törekvéseinek aláásására. Az azonban egyelőre még nem világos, hogy Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a szólásszabadság elég erős-e még a Soros-klánnal való szembeszálláshoz.