Az ENSZ szexuális irányultsággal és nemi identitással foglalkozó „független szakértője” egy olyan jelentést nyújtott be az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésén, amelyben azt állítja, hogy a vallások „félreértelmezik” saját tanításaikat az LMBTQ-kérdésekkel kapcsolatban, és választhatnak: vagy alkalmazkodnak az LMBTQ-ideológiához, vagy a kormányoknak kell felelősségre vonniuk őket.
Az Emberi Jogi Tanács 53. ülésén bemutatott jelentésben Victor Madrigal-Borloz, az ENSZ egyik bürokratája – aki egyes csoportok „emberi jogainak” védelmezőjeként tetszeleg, miközben más közösségek üldözését szorgalmazza – bírálta a vallásos emberek hozzáállását az LMBTQ-témákhoz és az abortuszhoz, majd követelte azok megbüntetését, akik nem alkalmazkodnak az ő álláspontjához.
A „szakértő” ezzel egyértelmű támadást intézett a vallásszabadság és a Teremtés rendje ellen. A vallásos egészségügyi dolgozók lelkiismereti szabadságának korlátozását követelte, amikor a nők és a „transzneműek” feltétel nélküli hozzáférését szorgalmazta az abortuszhoz és a nemi átalakító kezelésekhez. Felszólított a hívő emberek megbüntetésére, akik a vallásuk nevében szerinte „kirekesztő” módon viselkednek. Ha a kormányok úgy döntenek, hogy engedélyezik a lelkiismereti alapú „renitens” magatartást, akkor „beutalórendszerek” felállításával kell „biztosítaniuk” az orvosi ellátást.
Madrigal-Borloz azt állítja, hogy a homoszexuális életmódtól és a „transzneműségtől” idegenkedő vallási meggyőződéseket „nem támasztja alá a nemzetközi emberjogi szabályrendszer”.
Azt ajánlja, hogy a vallási vezetők ítéljék el azokat a „narratívákat”, amelyek úgy állítják be az LMBTQ-közösség tagjait, mint akik „arra törekszenek, hogy másokat bizonyos szexuális orientációk és nemi identitások irányába befolyásoljanak”.
A hívő embereknek ezen aggodalma azonban nemrégiben megerősítést nyert, amikor egy New York-i “Pride” felvonuláson a masírozók azt skandálták, hogy „itt vagyunk, queerek vagyunk, a gyermekeitekért jövünk!”
Madrigal-Borloz azt is javasolta, hogy a hívők „tudatosítsák magukban a vallási intézmények történelmi felelősségét az emberi jogok megsértésében”. Szerinte a hagyományos értékek „lábbal tiporják a nők, az LMBT személyek” és más kisebbségek emberi jogait. Élesen bírálta a “természetes család” eszméjét, amely a világ szinte minden jelentős vallásában és legtöbb kultúrájában megtalálható volt az emberiség történelmének egésze során:
„Azt állítják, hogy az LMBTQ-személyek látszólag monolitikus vallási megbélyegzése új keletű jelenség, amely részben a ’homokolonializmusra’, illetve a legtöbb felekezetben uralkodó heteroszexuális családi struktúrákat fenyegető vélt veszélyekre adott válaszként alakult ki (...) A ’természetes rend’, mint az emberi és társadalmi lét vezérlő elve a konzervatív doktrínákban is jelen van”.
A teológus végzettséggel nem rendelkező Madrigal-Borloz megkérdőjelezi a homoszexualitással és a transzneműséggel kapcsolatos vallási alapvetéseket, mondván, hogy ezek „teológiai vita tárgyát képezik”. A jelentés bírálja a vallások „sötét bugyrait” - ahogy ő fogalmaz -, ahol „az LMBTQ embereket bűnösöknek tekintik”.
A jelentés szerint: „A vallási dogmák értelmezése alapján állítólag megkövetelt magatartási normák törvényi előírása a gyakorlatban megfosztja a leszbikus, meleg, biszexuális, transz és más nemileg diverz személyeket az egyenlőséghez való jogtól, és gyakran a törvény előtti egyenlő elbánáshoz fűződő joguktól is.”
Madrigal-Borloz azt a javaslatot teszi, hogy a felekezetek ne használhassák többé a „vallási narratívákat” az LMBTQ-emberek „kirekesztésének” igazolására. A jelentés szerint azokat, akik mégis így tesznek, meg kell büntetni.