Az EP-képviselők a július 12-ei plenáris ülésen áttekintették a Bizottság megállapodás-tervezetét az uniós etikai testület létrehozásáról, és közülük sokan bírálták a megállapodás ambícióinak hiányát.
Az etikai szabályok számonkérése nem újdonság, már 2016-ban felmerült egy etikai testület felállítása. Az ötlet szerves része a zöldek politikai agendájának, habár a testület létrehozásával eredeti tervük egy negyedik uniós csúcspozíció megteremtése volt, természetesen úgy, hogy annak élére saját magukat képzelték. Ezt követően a 2019-ben felállt Von der Leyen-bizottság egyik legfőbb vállalása az lett, hogy átláthatóbbá teszi az uniós intézmények dolgozóinak, elsősorban választott tisztségviselőinek, illetve döntéshozóinak vagyoni viszonyait, érdekeltségeit, és minimálisra csökkenti befolyásolhatóságukat. A törekvés „sikerét” eddig nagyon jól példázzák az uniós vakcinabeszerzések során „elfelejtett” SMS-ek, a brüsszeli korrupciós botrány, az elfogadott ingyen utazások, ajándékok, kenőpénzek és még hosszasan lehetne sorolni.
A bizottsági tervezet alapján a testület meglehetősen gyengének ígérkezik, mivel szinte semmilyen hatáskörrel nem rendelkezne, nem lenne független, nem vizsgálhatná ki és nem szankcionálhatná a korrupció, az összeférhetetlenség és az etikai szabályok egyéb megsértésének eseteit, döntéseit pedig konszenzussal hozná meg. A testület létrehozása nem ad választ az alapvető problémákra sem, hiszen a brüsszeli korrupció eseteiben büntetőjogi kérdésekről van szó, nem pedig etikai kérdésekről.
Felmerül a kérdés, hogy nemcsak arról van-e szó, hogy az európai intézmények a korrupciós ügyek eltussolására törekszenek-e az uniós etikai testület létrehozásának tervével?
Ezt a gyanút erősíti, hogy ironikus módon a korrupciós botrány érintettjei, az eurószázezreket külföldi forrásokból kapó Eva Kaili, Marc Tarabella, Maria Arena és Alessandra Moretti is szavazhatott az uniós etikai testület felállításáról.
Ez pedig nem éppen az elszámoltathatóság növelésére utal.