Az Alapjogokért Központ – szuverenitáskutatási projektje részeként – tanulmányt készített a szuverenitás történelmi értelmezési csomópontjairól. Kutatásunk során a XI. századtól a XXI. századig tekintettük át a fogalom ki- és átalakulását. Az alábbiakban első körben a főbb következtetéseinket ismertetjük, majd egy fogalmi alapvetést követően hét főbb történeti csomópontot mutatjuk be.

  • A szuverenitás legfontosabb jellemzője egy terület és népesség feletti kizárólagos hatalom, joghatóság.
  • A fogalom római jogi alapokon, több évszázad leforgása alatt kristályosodott ki.
  • A fogalom történeti elterjedése az abszolút uralkodók korához kötődik.
  • A fogalom tartalmának alakulása mindig egy aktuális politikai célt szolgál, mégis létezik egy állandó „fogalmi mag”.
  • Kezdetektől központi kérdés, hogy jogi, vagy gyakorlati szempontból vizsgálandó inkább a szuverenitás megléte.
  • A külső szuverenitásról való gondolkodás megjelenésével párhuzamosan alakult ki az államok közötti, nemzetközi jog.
  • A szuverenitás történetének csomópontjai az egyszemélyi uralkodó abszolút hatalmától a népszuverenitásig vezetnek.
  • Döntő fordulatot jelentett a XVII. század, amikor megerősödött az ellenállás joga.
  • A hatalommegosztás és a népszuverenitás elveinek elterjedése előrevetítette a francia forradalmat és az azt követő átalakulásokat.
  • Rousseau bizonyos értelemben a mai szuverenisták elődje, aki a demokráciát többre tartotta a liberalizmusnál.
  • Kant levezette, hogy a nemzetek önrendelkezéséből nem a népállam, hanem a népszövetség következik.
  • A XX. század a szuverenitásteóriákban a kivételes állapot kérdésének és a jogállamiság alapelvének összeütközését hozta.

Kattintson a "LETÖLTÖM" gombra a pdf letöltéséhez.