Vezetői összefoglaló

Magyarország 2024 júliusától kezdődően fél éven át tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét. Az Európai Parlament eheti plenáris ülésén olyan állásfoglalást tervez elfogadni, amelyben nyíltan tiltakozik a jövőre sorra kerülő magyar elnökség ellen.

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság május eleji zsarolómissziója, majd Johannes Hahn május 24-ei meghallgatása után a zsarolás, amellyel Magyarországot háborúba akarják kényszeríteni, ezzel ismét új szintre lépett.

Az állásfoglalásban a Parlament általánosságokat állít, csapongó, nehéz követni, mert a szövegezés nincsen témák, azaz „problémakörök” szerint rendszerezve, egy-egy téma újra és újra ismétlődik, hiányzik a kohézió. 

A CONT bizottsági delegáció még meg sem fogalmazta saját jelentését a látogatásról, de az állásfoglalástervezet már hivatkozik a látogatás megállapításaira. Ez is azt bizonyítja, hogy a látogatás inkább egy zsarolási célzatú politikai akció, így valójában nincs is szükség megvárni a jelentés elkészültét, hiszen az abban szereplő megállapításoknál a tények legfeljebb csak másodlagos szerepet játszanak és az eredmények előre borítékolhatóak.

Az állásfoglalási indítvány tényszerűen valótlan állításokat és jogi tévedéseket tartalmaz. A Parlament alaptalanul vádaskodik, hiszen állításait sok esetben tényekkel nem támasztja alá, a jogsértéseket nem konkretizált forrásokra alapozva állapítja meg (pl. titkosrendőrség látogatásai).

Az állásfoglalásra irányuló indítványban nem lehet nem észrevenni az Európai Parlament zsarolási szándékát és politikai nyomásgyakorlását, többször említik az jogállamisági deficitként az LMBTQ jogok és a migrációs helyzet kezelését.

Az európai és a magyar dollárbaloldal akarja megmondani az Európai Bizottságnak, hogyan kell eljárnia Magyarországgal szemben és hogyan értékelje a mérföldkövek teljesítését. Az EP magához akarja ragadni a folyamat irányítását, miközben nincs szerepe az EUSZ 7. cikke szerinti eljárás jelen fázisában.

Az állásfoglalási indítvány tervezete kihangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozás felszabadításához szükséges intézkedéseket egységes, szerves csomagként kell kezelni, és hogy nem szabad kifizetéseket kell teljesíteni akkor sem, ha ugyan lenne előrelépés egy vagy több területen, de a hiányosságok továbbra is fennállnak egy másik területen.