Az Ukrajnában kitört háború és az annak nyomán megjelent, szankciókkal súlyosbított energiaválság ismét nagyobb teret nyitott a hazánk szuverenitását támadó hatalmi tényezők előtt. A függetlenségért vívott harc ilyen időszakokban felerősödik. Ennek a harcnak a stratégiáját vázolta fel Orbán Viktor az Országgyűlés őszi ülésszakának kezdetén. A nemzeti kormány nem akar visszafordulni a Gyurcsány-korszakba, amikor az ország vezetése nem kardot rántott, hanem a fehér zászlót lobogtatta, és beállt a „jawohl-klubba”, a globalisták érdekei szerint.

Orbán-Gyurcsány vita zajlott a parlamentben, melyben két időszak, annak vezéregyéniségei és az ő érvkészletük feszült egymásnak. A 2010 után kétharmados többségében háromszor megerősített konzervatív politikai közösség vezetője Magyarország politikai, gazdasági és kulturális szuverenitásának megvédése mellett érvelt, míg az azt egyszer már kiárusító, bukott miniszterelnök szavaiból kitűnt, hogy számára az ország nemzeti önrendelkezésének védelme nem politikai célkitűzés – ez lett a veszte 2006 után is.

 

Orbán Viktor beszédében három, a magyar emberek akaratán alapuló döntéshozatalt veszélyeztető ellenlábast azonosított: a Soros-birodalmat, a brüsszeli bürokratákat és az amerikai demokratákat. Utóbbiaknak mára teljesen nyilvánvalóvá vált törekvése az, hogy Magyarországot az emberek túlnyomó többségének akarata ellenére közelebb sodorják a háborúhoz, rábírják a fegyverek küldésére és a katonai műveletek anyagi támogatására is. Ennek a nyomásgyakorlásnak a részleteire mind tágabb rálátásunk nyílik a guruló dollárok néven elhíresült botrány kapcsán. A Biden-adminisztráció nem szövetségesként kezeli hazánkat, hiszen háborúpárti bábkormányt helyezett volna annak élére.

Brüsszel ugyancsak pénzt szán annak a baloldalnak, illetve a vele egy táborban álló médiának a támogatására, amellyel Gyurcsány Ferenc kormányzása idején már jó tapasztalatokat szerzett. Emlékezetes, hogy a bukott kormányfő akkori pártjának támogatottsága azt követően kezdett el zuhanni, hogy az uniós ”szakemberek” verdiktjének megfelelően benyújtották a megszorításoktól hemzsegő 2006-os konvergenciaprogramot. Jelentősen növekedtek a rezsiköltségek (most is ez az elvárás), számtalan adót és járulékot nagymértékben emeltek, ráadásul ez még csak a kezdet volt. Elkótyavetyélték a nemzeti vagyont az energiaszektortól a bankokig, a családok adóssága külföldi valutában – nagyrészt svájci frankban – állt fenn, elvettek egyhavi nyugdíjat, a közszférában dolgozóktól egyhavi bért, a családtámogatásokat pedig leépítették.

Brüsszel és a Soros-birodalom vállt vállnak vetve támadja Magyarországot a migráció és a genderőrület feltartóztatásáért tett erőfeszítései miatt. Gyurcsány Ferenc és az általa uralt baloldal ebben a tekintetben is kiszolgálja a nemzetközi balliberális mainstreamet, és a határ védelme helyett máig a befogadás pártján áll, ahogy a gyermekek óvása helyett teret nyitna a szexualitással kapcsolatos legújabb tébolyult ideológiák iskolai megjelenítésének is. A jelenlegi kormány ezzel szemben szigorítani kívánja a határvédelmet és a gyermekvédelmi szabályozást is, ami mögött ott áll a választók egy-egy népszavazáson kifejezett akarata. Gyurcsány régóta nem titkolja, hogy Európai Egyesült Államokat akar, így az önálló külpolitika teljes feladásának brüsszeli parancsa hallatán is összecsapná a bokáját, míg Orbán Viktor mai beszédében is kifejtette, hogy a nemzeti kabinet erre nem hajlandó, s mint tudjuk a Fidesz és a KDNP egy szuverenitást védő törvény elfogadására készül.

A magyar emberek a jövő évi választások előtt ismét két alternatívával állnak szemben. A kérdés az, hogy az ország érdekeinek első helyre tétele helyett vissza akarnak-e térni abba a korszakba, amikor a nemzetközi liberális trendek minden egyénieskedést felülírtak.

#Józanész #Nemzet