5 pontban: Az orosz energiáról való leválás egyenlő a rezsicsökkentés végével

Ha Brüsszel tervei szerint Magyarország teljes egészében leválna az orosz gázról, az a rezsiköltségek drasztikus emelkedését, a rezsicsökkentés végét jelentené – derül ki az Alapjogokért Központ energiapolitikai gyorsjelentéséből. 

A Központ 5 pontban gyűjtötte össze a REPowerEU rendelet árfelhajtó hatásait:

(1) Magyarország számára a jelenleg vezetéken érkező orosz gáz alternatívája a cseppfolyósított gáz (LNG) behozatala lenne, melynek azonban szállítási költsége hét-nyolcszorosa is lehet a vezetékeshez képest. Ez önmagában 30-40%-kal növeli a beszerzési árat, és annál nyilván jóval nagyobb mértékben a fogyasztói rezsiköltségeket;

(2) Elesnénk a hosszú távú orosz energiabeszerzést kompenzáló kedvezményes árazástól;

(3) Elveszítenénk az abból származó árcsökkentő tárgyalási pozíciónkat, hogy Magyarország több forrásból, több útvonalon szerez be földgázt;

(4) Elveszítenénk a nagy mennyiségű, magyar vezetékeken áthaladó orosz gázforgalomból származó bevételt;

(5) Elveszítenénk a diverzifikált energiaportfólióra alapozott külkereskedelmi pozíciónkat, ami szintén bevételcsökkenéssel járna.

A rendeletet ráadásul Brüsszel az uniós alapszerződésekkel szembemenve és jogellenesen fogadta el, mert a) az energiamix összeállítása tagállami hatáskör, b) a tiltás egyértelműen nem kereskedelempolitikai, hanem szankciós lépés, amihez egyhangúság kellett volna a Tanácsban, c) nyilvánvalóan sérti az olyan hosszútávú földgáz-kereskedelmi szerződéseket, mint az orosz-magyar is, melynek kapcsán az orosz fél kártérítési igénnyel is felléphet majd. A magyar kormány tehát megfelelő jogalappal fordul az ügyben az Európai Unió Bíróságához, az azonban beszédes, hogy a döntést nem csak Ukrajna, de a Tisza is támogatja. Szakértőik az elmúlt napokban többször nyilatkoztak arról, hogy az orosz gázról való teljes leválás – tehát lényegében a szerintük „humbug” rezsicsökkentés kivezetése – üdvözlendő lépés. 

A döntés hatásainak felszámolására a jogi úton kívül több politikai irány is beazonosítható: az egyik az ukrajnai béke mihamarabbi elérése – mely nyilván okafogyottá tenné vagy minimalizálná a hasonló lépéseket –, azonban ez a brüsszeli elit folyamatos ellenakcióiba ütközik. A másik lényegében társadalmi: a szuverén energiapolitikai döntéshozatal fenntartása, az eddigiek alapján ugyanis joggal vélelmezhető, hogy a fenti vagy ahhoz hasonló brüsszeli „kérésekre” a Tisza nem tudna nemet mondani.