Latin-Amerika jobbra tolódása: új elnök Peruban és Kolumbiában

A nyár folyamán két új latin-amerikai elnököt iktattak be. A 34 milliós Peruban ismét egy Fujimori került a hatalomba, míg az 53 milliós Kolumbiában Abelardo de la Espriella, a „Tigris” („El Tigre”) személyében az új latin-amerikai jobboldal egy újabb képviselőjét választották elnöknek. A két új vezetővel Argentína, Honduras, Costa Rica, Chile után folytatódott a régiós politikai inga jobbra lengése, jelezve ezzel a São-Paulo Fórum és a Puebla Csoport által megjelenített sajátos latin-amerikai „XXI. századi szocializmus” kifulladásának következő állomását, amely a 2010-es években a régió legtöbb országának vezetőjét adta. 

A hatalomra kerülő latin-amerikai jobboldali elnököknek több közös jellemzője van: I) az elnökjelöltek rendszeren kívüliségének (vagy látszatának) hangsúlyozása; II) az egyik fő üzenet a közbiztonság erősítése, a szervezett bűnözéssel (migrációval) szembeni határozott fellépés (megj.: rendszeres hivatkozás a salvadori Najib Bukele példájára); III) a gazdasági problémák kezelésének ígérete (megj.: rendszeres hivatkozás az argentin Javier Milei példájára); IV) társadalmi kérdésekben a wokeizmus elutasítása, a konzervatív értékek előtérbe helyezése; V) külpolitikában az USA-val fenntartott kapcsolatok prioritása (legalábbis ilyen irányú lavírozás Kína és az USA között), ihletmerítés a MAGA mozgalom üzeneteiből. 

Latin-Amerika két óriás állama közül Mexikó stabilan ellenáll a jobboldali fordulatnak, Brazília pedig idén ősszel választ a régiós baloldal erős embere Inácio Lula da Silva és az apjára kísértetiesen hasonlító jobboldali Flávio Bolsonaro között. Hamarosan azonban a jobboldali kormányzás is megmérettetik, méghozzá Argentínában, ahol jövőre lesz elnökválasztás, és egyáltalán nem tűnik egyértelműnek, hogy a latin-amerikai jobboldali fordulat szimbolikus alakját, Javier Mileit újraválasztják.