TÖRÉSPONT - AZ UKRAJNAI HÁBORÚ A KIMERÜLÉS SZAKASZÁBA LÉPETT

Az ukrajnai háború kimerítő szakaszba jutott, ahol a front alakulása önmagában nem döntő tényező. A háború kimenetelét egyre inkább az határozza meg, hogy Oroszország, Ukrajna és Európa meddig képes viselni a politikai, társadalmi, gazdasági és katonai terheket. A tét ezért nem pusztán területi: a konfliktus a résztvevő rendszerek állóképességi próbájává vált.

Gyors lezárásra nincs kilátás. Moszkva fenn fogja tartani a belpolitikai kontrollt, Kijev rövid távon kitart, Európa pedig tovább finanszírozza Ukrajnát, de mindhárom szereplőre igaz, hogy mozgástere és a rendelkezésére álló időablak szűkül. A töréspont aligha egyetlen katonai eseményhez kötődik majd. Inkább abból rajzolódik ki, hogy az ukrán emberhiány, az orosz gazdasági és társadalmi tűrőképesség, illetve az európai finanszírozási és politikai akarat közül melyik éri el előbb a saját határát.

E tanulmány három fő szempontból mutatja be ezt a folyamatot: mennyire terhelhető az orosz belpolitika, meddig tart Európa stratégiai mozgástere, és Ukrajna meddig képes viselni a háború terheit.

Oroszországban a háború belpolitikai teherré vált. A szeptemberi parlamenti választások előtt a Kreml fő célja a stabilitás látszatának fenntartása; a fő politikai kockázatot inkább az elégedetlenség láthatóvá válása jelenti, semmint a hatalom elvesztése. A dróntámadások, az üzemanyaghiány, az áremelkedés és a mobilinternet-korlátozások miatt a háború hatásai egyre közvetlenebbül jelennek meg az orosz hétköznapokban. A biztonsági intézkedések már a társadalmi hangulatban is éreztetik hatásukat, miközben a háborúpárti közeg kézzelfoghatóbb eredményeket vár. Ezért minden olyan katonai siker felértékelődhet a Kreml számára, amely valós előrelépést jelent, vagy legalább jól kommunikálható győzelemként mutatható be.

Európa mozgástere több dimenzióban is szűkül. Washington visszafogta Ukrajna közvetlen finanszírozását, a háború anyagi terhei egyre inkább Európára hárultak, miközben az uniós egység szertefoszlani látszik. A magyar vétó visszavonása nem számolta fel, hanem láthatóbbá tette a mélyebb törésvonalakat. A katonakorú ukrán férfiak védelmének korlátozása már nemcsak jogi, hanem súlyos etikai kérdés is. Eközben több társadalmi-gazdasági folyamat egyszerre ássa alá a jelenlegi európai politikai elit cselekvési szabadságát.

Ukrajna a háború ötödik évére háromszoros nyomás alá került: katonai, társadalmi és pénzügyi értelemben is. A korrupció rombolja a donorok bizalmát, az amerikai támogatási modell átalakulása pedig Európára hárítja a háború fenntartásának költségeit. A drónhadviselés jelentős ukrán képességnövekedést hozott, különösen az orosz hátország, a Krím és az energetikai infrastruktúra elleni csapásokban, de nem helyettesíti a területet tartó gyalogságot. Ugyanakkor belső robbanás rövid távon nem valószínű, mert a külső fenyegetés és a rendszer alkalmazkodása egyben tartja a társadalmat.

A háború elhúzódása Közép-Európa számára közvetlen biztonsági kockázat. A mélységi dróncsapások egyre érzékenyebb orosz célpontokat érnek, ami növeli az eszkaláció veszélyét. Európa terhei ezzel párhuzamosan nőnek, miközben nincs jele olyan katonai fordulatnak, amely belátható időn belül lezárná a konfliktust. Magyarország érdeke ezért továbbra is a mielőbbi tűzszünet és a tárgyalásos rendezés következetes képviselete, mert egy hosszú felőrlő háború egyik fél számára sem kínál kedvező kimenetet, Közép-Európát pedig tartósan sebezhetőbbé teszi.