USA-IRÁN MEGÁLLAPODÁS: A BÉKE ÁRA

Az amerikai–iráni háború lezárását előkészítő egyetértési nyilatkozat (Memorandum of Understanding - MoU) tizennégy pontban rögzíti a tűzszünet feltételeit, a Hormuzi-szoros újranyitását, valamint a szankciók fokozatos feloldását. A dokumentumot június 17-én este Donald Trump amerikai elnök írta alá a versailles-i kastélyban a G7-csúcsot követően, miközben iráni részről Maszúd Peszeskján elnök külön látta el kézjegyével, az iráni állami média egy fényképen mutatta be az aláírt példányt. A felek a végleges béke előkészítésére június 19-én Svájcban ülnek tárgyalóasztalhoz, és megnyílik a 60 napos időablak, amit a végleges békeszerződés elérésére szabtak, ugyanakkor ez a határidő bővíthető.

A megállapodás egy február 28. óta tartó, a térséget és a világgazdaságot egyaránt megrázó konfliktust zár le. A háború során a Hormuzi-szorost - amelyen a háború előtt a globális olajforgalom mintegy húsz százaléka haladt át - az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) lezárta, az amerikai haditengerészet pedig blokádot vont az iráni kikötők köré. Az április 8-án megkötött tűzszünet ugyanakkor törékenynek bizonyult, mivel mindkét fél folytatott korlátozott csapásokat, és összecsapásokra még a megállapodást megelőző héten is sor került.

Washington szemszögéből a tűzszünet és a valós békefolyamat beindítása több okból is időszerűnek mondható. A konfliktus a hazai közvélemény körében nem volt népszerű: a felmérések szerint az amerikaiak kétharmada rosszallotta Trump iráni politikáját, miközben mindössze harminchárom százaléka támogatta azt, és a többség hónapokra vagy akár évekre elhúzódó háborúra számított. Egy elhúzódó, kimenetét tekintve bizonytalan közel-keleti katonai szerepvállalás kockázatot jelenthetett volna a novemberi félidős választások republikánus mérlegére nézve, így a gyors és kézzelfogható diplomáciai eredmény belpolitikai szempontból is racionális lépésnek tűnik, amelytől ráadásul az amerikai benzinárak csökkenését is várják.

Ugyanakkor a megállapodás Izrael számára több ponton is kedvezőtlen lehet: a fenyegetés forrása lényegében változatlan maradt, az iráni rezsim továbbra is hatalmon van. Ali Hámenei halálát követően az iráni vezetés fiát, Modzstaba Hámeneit emelte a helyére, aki radikálisabb, mint apja, és a háború kimondott céljaként megjelölt nukleáris ambíciók végleges felszámolása egyelőre csupán ígéret szintjén szerepel. Jeruzsálem nem részese közvetlenül az egyezménynek, és az izraeli politikusok nyilatkozatai is abba az irányba mutatnak, hogy ez a megállapodás számukra nem elfogadható. Izrael Katz védelmi miniszter kijelentette, hogy az izraeli hadsereg nem adja fel a megszerzett pozícióit Dél-Libanonban, Itamar Ben Gvir nemzetbiztonsági miniszter pedig emlékeztetett, hogy ez a megállapodás nem köti Izraelt. Mindez óvatos olvasatban is azt jelezheti, hogy a megállapodás középtávon feszültséget vihet az amerikai–izraeli viszonyba, és a két szövetséges eltérő fenyegetésértékelése akár jelentősebb törésvonallá is mélyülhet.

A megállapodás közvetlen és nehezen vitatható hozadéka a kereskedelmi forgalom helyreállása: a Hormuzi-szoros újranyitásával, az amerikai blokád leépítésével és a szankciók kilátásba helyezett feloldásával ismét megindulhat az iráni olaj és a térségen áthaladó áruforgalom, ami a háború alatt megugrott globális energiaárak stabilizálódását vetíti előre. Az alábbiakban pontról pontra áttekintjük, hogy mit tartalmaz a tizennégy pontos memorandum.