SPANYOLORSZÁG A CEUTAI INCIDENS UTÁN

A ceutai migráns inváziónak több tanulsága van. A legfontosabb, hogy ha egy kormány tudatosan épít politikát a tömeges bevándorlásra, akkor ne lepődjön meg, ha tömegek jelennek meg a határainál. Ha pedig olyan országtól teszi függővé a határok védelmét, amely eltörölné azokat, mert ácsingózik a kérdéses területre, akkor azon sem szabad meglepődni, ha olykor nem teljes lelkesedéssel lép fel annak védelmében. A július 30-i migráns invázióhoz kellett a marokkói hatóságok legalább tudatos passzivitása, ahogyan a spanyol hatóságok mulasztása is. A krízis nem ért véget. A spanyol, így európai határokon áttörő 80.000 illegális migránsból közel 10.000 maradt Ceutában, akiknek ellátása és jelenléte komoly problémát és további politikai vitákat okoz az ibériai országban. A spanyol belpolitikában két értelmezési keret csap össze. A kormányzati üzenetek szerint az embercsempész maffiák a felelősek, illetve végsősoron a „nemzetközi reakciós” jobboldal összeesküvéséről van szó, hogy meggyengítsék a baloldali kormányt, míg az ellenzék Pedro Sánchez miniszterelnökön kéri számon az elhibázott migrációs politikát, a Marokkóval szembeni kiszolgáltatottságot, valamint az ország területi egységének megvédésére irányuló határozott szándék hiányát. Az európai intézmények eközben Spanyolország és Marokkó gyors és hatékony fellépését méltatják, miközben Marokkó szerepéről még Spanyolország szövetségesei is hallgatnak.