„SOROSAID” - 4. rész

„SOROSAID”: POLITIKAI KORRUPCIÓS NAGYÜZEM
AZ EURÓPAI PARLAMENTBEN

A Nyílt Társadalom Hálózatának kiemelt európai támogatottjai 2020 és 2023 között 1587 lobbitalálkozón vettek részt, hogy az uniós politikai döntéshozatalt érdemben befolyásolni tudják – derül ki az Alapjogokért Központ kutatásából. Brüsszelben 7500 lobbistának van szabad bejárása az Európai Parlamentbe, a legaktívabbak azonban a Open Society fizetési listájának elsődleges célszervezetei voltak. Sorosék a folyósított pénzügyi támogatással olyan nem kormányzati szervezeteket igyekeztek helyzetbe hozni, amelyek globalista nyomásgyakorlásban érdekeltek, így a listán előkelő helyen szerepel a Transparency International vagy a Helsinki Bizottság mellett több olyan szervezet is, amelyek az illegális bevándorlás vagy a genderideológia elsőszámú pártfogói. Soros György 2016 és 2023 között összesen 1.4 milliárd dollárt, vagyis mintegy 538 milliárd forintot költött európai és posztszovjet térségbeli NGO-k támogatására. Ezen összegből 90 millió dollár (35 milliárd forint) jutott a brüsszeli székhelyű szervezeteknek. Az Alapjogokért Központ kutatása szerint a támogatás ellentételezése a politikai haszonszerzés volt: a tranzakciók végső célja az uniós döntéshozatal befolyásolása, ami a politikai korrupció minősített esete. Az Európai Parlament pedig nemhogy nem zárkózik el ettől, de kifejezetten támogatja is azt a gyenge átláthatósági szabályok fenntartásával. Jelen elemzésben az Alapjogokért Központ arra vállalkozott, hogy bemutassa, milyen lobbitevékenységet is folytattak a Soros-szervezetek az Európai Parlamenten belül.

Az Alapjogokért Központ eddigi elemzéseiben bemutatta, hogy az Open Society Foundations (OSF) miként támogatott liberális szervezeteket Európában és a posztszovjet térségben, Magyarországon, illetve Brüsszelben. A támogatotti oldal igen vegyes és sok száz szervezetet lefed, viszont egy valami biztosan közös bennük: mind globalista beállítottságúak és a liberálisoknak kedves témák valamelyikét tűzték zászlajukra. Lehet ez éppen a genderkérdés, a migráció, a háború, az abortusz vagy a jogállamiság. Közös bennük továbbá az is, hogy hazánkról és az európai patrióta jobboldalról igen rossz véleménnyel vannak, gyakran tesznek támadó megnyilvánulásukat velük kapcsolatban.

Brüsszelben a politikai korrupció már hosszú ideje komoly problémát jelent, erre világított rá számos eset, így például az Eva Kaili-botrány, Ursula von der Leyen Pfizer SMS-esei, a Didier Reynders volt EU-s biztos elleni pénzmosási vádak, valamint több, Manfred Weberhez közel álló személy korrupciós ügye is. Ha megnézzük, hogy milyen vagyonnyilatkozati és átláthatósági szabályoknak kell megfelelni a brüsszeli tisztségviselőknek, aligha meglepő ez – gyakorlatilag minimális korlátok léteznek számukra. Ezek fényében érthető, miért döntött úgy a magyar Országgyűlés, hogy szigorúbb vagyonnyilatkozati követelményeket ír elő az EP-képviselők számára.

A brüsszeli korrupció virágzására mutat rá az Economist 2021-es írása is , ami arról értekezik, hogy a belga fővárosban 25.000 lobbista tevékenykedik 3 milliárd eurós éves költségvetéssel. Közülük mintegy 7500-an akkreditáltak az Európai Parlamentnél, ami azt jelenti, hogy rendszeresen találkozhatnak EP-képviselőkkel. Ezen találkozókat hivatalosan is be kell jelenteni és közzétenni az átláthatósági regiszteren, ám a rendszer távol áll attól, hogy a választók valóban ellenőrizni tudják az EP-képviselőik tevekénységét.

Az adatok eleve csak 2020 októberétől kezdve elérhetők a felületen, amely ráadásul nehezen használható. Például az ezen találkozókon résztvevő szervezetek elnevezései sincsenek benne egységesítve: a listánk élén álló Bureau Europeen Des Unions De Consommateurs szervezetre több formában és nyelven hivatkoznak. Akárcsak az OSF-pénzek kifizetése esetén, az átláthatatlanság és zavarosság itt is arra szolgál, hogy követhetetlenné tegye a korrupció útját. Ezen elemzés összeállításakor a cél az volt, hogy a Sorosék által legjobban támogatott európai és brüsszeli szervezetek brüsszeli lobbitevékenységét vegyük górcső alá a 2020 és 2023 közötti időszakban.
 

1.    táblázat: Az OSF által leginkább támogatott európai és brüsszeli NGO-k lobbitevékenysége az Európai Parlamentben

#	Szervezet neve	Lobbitalálkozók száma
1	Bureau Europeen Des Unions De Consommateurs	313
2	European Environmental Bureau	229
3	Transparency International	177
4	European Digital Rights	140
5	Friends of the Earth Europe	90
6	Helsinki Bizottság	74
7	International Lesbian, Gay, Bisexual, Trans and Intersex Association - Europe	59
8	Finance Watch	54
9	Corporate Europe Observatory	53
10	Platform for International Cooperation on Undocumented Migrants	50
11	Civil Rights Defenders	47
12	The German Marshall Fund of the United States (GMF)	44
13	European Climate Foundation	42
14	International Planned Parenthood Federation European Network	40
15	European Public Health Alliance	36
16	Friends of Europe	34
17	European Council on Foreign Relations	30
18	Civil Liberties Union for Europe	26
19	European Network on Debt and Development	25
20	Solidar	24
Összesen		1587

2020 és 2023 között a Top 20 lobbiszervezet összesen 1587 alkalommal találkozott különböző EP-képviselőkkel, jellemzően jogszabályalkotáshoz kapcsolódó ügyekben, de sokszor egészen más apropóból is. Erre nagyon gyakran a képviselő irodájában került sor, így bizonyosat aligha tudhatunk a találkozók menetéről. Az Eva Kaili-ügy azért némi támpontot adhat nekünk, ott ugyanis maguk az érintettek beszéltek arról, hogy a politikai szívességekért cserébe kapott kenőpénzt az NGO-k segítségével tudták könnyedén és láthatatlanul mozgatni.  A brüsszeli következmények nélküliséget, a kéz kezet mos világot jól mutatja, hogy az ügy érintettjeit azóta sem érte semmilyen érdemi retorzió.

Ha megnézzük a Top 20-as listánk szereplőit, jól látható, hogy bizonyos meghatározó globalista szervezetek rendkívül aktívak voltak. 229 találkozóval a második helyen találjuk a European Environmental Bureau-t, amely a valóságtól elrugaszkodott sötétzöld ideológia egyik szószólója a belga fővárosban. Egyik 2019-es tanulmányukban például úgy érvelnek, hogy csak a termelés csökkentésével (vagyis az életszínvonal tudatos rontásával) lehetséges a természeti hatások kezelése.  A globalista nyomásgyakorló szervezetek sem hiányozhatnak a listáról: 177 találkozóval a 3. a Transparency International, mely nemcsak Brüsszelben, de idehaza is mindent megtesz azért, hogy a magyar nemzeti érdek szempontjából kulcsfontosságú ügyekben lejárassa a magyar kabinetet. 74 találkozóval 6. helyen áll a Helsinki Bizottság, amely az illegális bevándorlóknak nyújt különféle szolgáltatásokat, de 26 találkozóval 18. a Civil Liberties Union for Europe (aminek magyarországi tagja a Társaság a Szabadságjogokért) is.

Hely jutott a bevándorláspárti Platform for International Cooperation on Undocumented Migrants szervezetnek is, amely 50 találkozóval a 10. helyre került. Az abortuszpárti, magyar szívhangtörvényt támadó International Planned Parenthood Federation European Network 40 találkozót bonyolított, ezzel a 14. helyre került. Megtalálható még a listán a háborúpárti politikát szorgalmazó, eleve Soros-pénzekből alapított European Council on Foreign Relations a 17. helyen, 30 találkozóval.
Már ezen – a korábbi részekben alaposabban bemutatott – szervezetek számos találkozójából is láthatjuk, hogy Sorosék legfőbb célja az volt, hogy érvényt szerezzenek a globalista agendának az EU egyik jogalkotó szervénél. Amikor egy ilyen ügyet felkaroló, vagy éppen hazánkat elítélő határozattal vagy jogalkotással találkozunk, okkal feltételezhetjük azt, hogy annak elfogadásában szerepet játszott a Soros-birodalomtól érkező pénzügyi támogatás és az abból folytatott lobbitevékenység is.