MAGYARORSZÁG ÉS LENGYELORSZÁG EGYÜTTES MEGJELENÉSE AZ AMERIKAI POLITIKAI GONDOLKODÁSBAN, 1776–1989

2026-ban az Egyesült Államok fennállásának 250. évfordulóját ünnepli, amely jó alkalmat kínál a Magyar–Lengyel Szabadság Intézetének, hogy áttekintse a magyar és a lengyel szabadsághagyomány amerikai kapcsolódási pontjait.

„Egy olyan év végéhez közeledünk, amelyre a jövő nemzedékei fordulópontként fognak emlékezni: olyan évként, amikor két nagy nép – Lengyelország és Magyarország népe – bátor és merész fellépése felemelte és cselekvésre ösztönözte az emberi szellemet.” E szavak kíséretében írta alá George H. W. Bush amerikai elnök 1989. november 28-án a Support for East European Democracy (SEED) Act elnevezésű törvényt.[1] A törvény Magyarország és Lengyelország demokráciába vezető politikai és gazdasági átmenetét kívánta támogatni, a két országot pedig következetesen egymás mellett nevezte meg.

A SEED Act jól példázza, hogy a magyar–lengyel összetartozás nemcsak e két nemzet történeti emlékezetében jelenik meg. Visszatérő elemként felismerhető az Egyesült Államok politikai gondolkodásában is, amely rendszeresen ugyanannak a szabadság- és önrendelkezési törekvésnek a megnyilvánulásaként értelmezte a magyar és a lengyel ügyet, amely az alapját képezte az Egyesült Államok saját állami berendezkedésének is. 

Bár a SEED Act végleges címe általánosságban utalt Kelet-Európa demokratikus átalakulására, a törvényalkotás során még kifejezetten a két országra fókuszált: „Polish and Hungarian Democracy Initiative of 1989” volt a törvényjavaslat eredeti címe. Ez a magyar és lengyel fókusz pedig megmaradt a végleges törvény tartalmában is.[2] A Kongresszus nem egyszerűen két támogatandó államot nevezett meg: közös jogi keretet teremtett két olyan ország számára, amelynek átalakulását a térség egésze szempontjából jelentősnek tekintette.

A SEED Act közvetlen politikai előzménye Bush 1989. júliusi varsói és budapesti látogatása volt, ahonnan az amerikai elnök a párizsi G7 gazdasági csúcstalálkozóra repült, hogy ott, egyebek mellett összehangolt nyugati támogatást kezdeményezzen 

a két ország reformjaihoz. Ez a körút is világossá tette, hogy Washington a magyar és lengyel átmenetet közös regionális jelentőségű folyamatként kezeli.

A magyar és a lengyel szabadságért, illetve önrendelkezésért folytatott küzdelem nem 1989-ben jelent meg először együtt az amerikai politikai gondolkodásban. A két nemzet ügye sorsfordító történelmi pillanatokban rendre egymás mellett került az amerikai figyelem középpontjába. Dwight D. Eisenhower 1956-ban együtt beszélt a lengyel októberről és a magyar forradalomról, közös lényegüket a nemzeti függetlenséghez és a saját kormány megválasztásához való jogban jelölve meg. A XIX. században pedig az 1830–1831-es lengyel felkelés és az 1848–1849-es magyar szabadságharc váltott ki hasonló amerikai rokonszenvet.

E rokonszenv egyik történeti előzménye az volt, hogy később híressé váló lengyel és magyar tisztek is részt vettek az amerikai függetlenség kivívásában. Ennél is fontosabb azonban, hogy a fiatal amerikai köztársaság különös figyelemmel kísérte azokat az európai küzdelmeket, amelyekben valamely politikai közösség elnyomó vagy idegen hatalommal szemben követelte önrendelkezését és alkotmányos szabadságát – vagyis ugyanazokat az értékeket, amelyekre az Egyesült Államok saját politikai berendezkedése is épült.

E tanulmány ezt a visszatérő amerikai értelmezési mintát tekinti át vázlatosan. A két ország ügye akkor került együtt az amerikai figyelem középpontjába, amikor Magyarország és Lengyelország szabadságáért, nemzeti önrendelkezéséért és alkotmányos intézményeiért lépett fel. Nem vállalkozik e hagyomány valamennyi megnyilvánulásának feltárására, hanem azokat a leglátványosabb történelmi csomópontokat vizsgálja, amelyekben a magyar és a lengyel szabadság ügye együtt jelent meg az amerikai politikai gondolkodásban. A SEED Act ennek a politikai hagyománynak az egyik legtisztább jogi és intézményi megnyilvánulása volt.