AZ EJEB A.P. ÉS R.P. KONTRA LENGYELORSZÁG ÍTÉLETE A TAGÁLLAMI ALKOTMÁNYOS IDENTITÁS ÉS A GYERMEK ALAPJOGI VÉDELMÉNEK METSZÉSPONTJÁBAN

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) 2026. július 2-án hozott ítélete az A.P. és R.P. kontra Lengyelország ügyben (kérelem száma: 1298/19) újabb jelentős állomását jelenti annak a strasbourgi ítélkezési gyakorlatnak, amely a családjogi jogviszonyok határon átnyúló elismerése és a tagállamok alkotmányos autonómiája közötti egyensúlyt kívánja megváltoztatni előbbi javára. A döntés egyfelől megerősíti, hogy a családjog továbbra is alapvetően a tagállami szabályozási autonómia körébe tartozik. Másfelől azonban a gyermek magánéletének védelmére hivatkozva olyan állami kötelezettségek körvonalazódnak, amelyek ténylegesen szűkíthetik e szabályozási autonómia gyakorlati érvényesülését, és fokozatosan növekvő mértékben követelik meg jogi eszközökkel is a progresszív társadalompolitika érvényesülését.

Az A.P. és R.P. kontra Lengyelország ügy ugyanakkor nem tekinthető a tagállami családjogi szuverenitás nyílt felülírásának. Az EJEB következetes gyakorlata szerint az azonos nemű szülőség elismerése nem vezethető le közvetlenül az Egyezményből, a családjog szabályozása pedig továbbra is a tagállamok alkotmányos identitásának meghatározó körébe tartozik. Az ítélet ugyanakkor rávilágít arra, hogy a Bíróság az Egyezményből fakadó pozitív állami kötelezettségek értelmezése útján egyre részletesebb követelményeket támaszt a tagállamokkal szemben, különösen a gyermek magánélethez és identitáshoz való jogának hatékony védelme érdekében. Mindez arra utal, hogy bár a tagállamok formálisan továbbra is széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a családjog alakításában, e mozgástér gyakorlását egyre intenzívebb strasbourgi alapjogi kontroll övezi. Az ítélet ezért nem a családjogi szabályozási hatáskör elvonását, hanem az alapjogi követelmények fokozatos erősödését tükrözi, amely a nemzeti szabályozási autonómia gyakorlati érvényesülésére is érdemi hatást gyakorol.