AZ EURÓPAI PARLAMENTÁRIS KÖZTÁRSASÁGOK ÁLLAMFŐINEK SZEREPFELFOGÁSA ÉS ALKOTMÁNYOS GYAKORLATA 1990 UTÁN

Jelen elemzés hat európai parlamentáris köztársaság – Németország, Ausztria, Olaszország, Csehország, Szlovákia és Szlovénia – államfőinek 1990 utáni alkotmányos szerepfelfogását és jogkörgyakorlását hasonlítja össze. A vizsgálat arra keresi a választ, hogy a hasonló alkotmányos keretek között működő államfők miként értelmezték szerepüket, és milyen tényezők alakították tényleges politikai mozgásterüket.

Az összehasonlítás alapján három jellegzetes működési modell rajzolódik ki: az önkorlátozó, integratív államfő (elsősorban Németország), a politikai válságokban aktív stabilizáló szerepet betöltő államfő (Olaszország), valamint a közvetlen legitimációra támaszkodó, politikailag aktívabb államfő (különösen Csehország). A kutatás ugyanakkor azt is megállapítja, hogy az államfő tényleges szerepét nem önmagában az alkotmányos jogkörök vagy a választás módja, hanem az alkotmányos hagyományok, a politikai környezet és az adott elnök szerepfelfogása is meghatározza.

A tanulmány külön vizsgálja az államfői megbízatás megszűnésének és a hivatalból történő eltávolításnak az alkotmányos szabályait is. A vizsgált országokban az államfő eltávolítása minden esetben szigorú garanciákhoz kötött, és 1990 óta egyik országban sem került sor hivatalban lévő államfő sikeres alkotmányos felelősségre vonására. A parlamentáris köztársaságok tapasztalata szerint az államfői intézmény stabilitását elsősorban az alkotmányos önkorlátozás és a kialakult politikai kultúra biztosítja.