AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR ÁLLAMFŐ ALKOTMÁNYOS SZEREPÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

Magyarországon 2026 nyarán jelentős közéleti vita bontakozott ki a köztársasági elnök szerepéről, feladatellátásáról és felelősségéről annak kapcsán, hogy a frissen kétharmados parlamenti felhatalmazást szerző Tisza Párt eleinte lemondásra szólította fel, majd ennek elmaradását követően az Alaptörvény 17. módosításának átmeneti rendelkezésével eltávolította hivatalából a 2029-ig törvényes megbízatással rendelkező Sulyok Tamást. A döntéshozók közjogi érveket nem, pusztán egyetlen politikai indokot – összefoglalóan idézve: a társadalmi bizalomvesztést – hoztak fel tettük igazolására.

Az 1989 végén megtartott négyigenes népszavazás eredménye következtében 1990 óta a magyar államfőt az Országgyűlés választja, azaz a választópolgárok közvetlenül nem, csak a parlamenti választáson keresztül szólhatnak bele az elnök megválasztásába. Ez a szabályozás alkotmányjogi értelemben összhangban áll azzal, hogy a köztársasági elnök politikai hatalommal nem rendelkezik, azaz nem feltétlenül szükséges, hogy hatalomgyakorlását a választópolgárok közvetlenül értékeljék (a hasonló alkotmányos berendezkedésű országok közül szintén a közvetett választást alkalmazza például Németország és Olaszország is). Ezzel együtt emlékeztetni kell arra is, hogy a köztársasági elnök – ellentétben a Kormánnyal – nem az Országgyűlés bizalmától függ, megbízatása nem a kormánytöbbség fennállásán, hanem az öt éves, előre meghatározott idejű mandátumának lejártán – ennek hiányában egyéb, kivételes megszüntetési okokon – múlik. A parlamenti többség tehát megválaszthatja az államfőt, de leváltásáról egymaga legitim módon még minősített többséggel sem dönthet, hiszen politikai testületként ezt csak a politikai felelősséggel rendelkező tisztségviselőkkel szemben teheti meg.

A tény, hogy ezt a Tisza Párt frakciójának szavazataival mégis megtették, a nyilvánvaló alkotmányossági sérelmen túl aláásta az államfői hivatal tekintélyét is. A precedens természetes következménye ugyanis, hogy akárkit is választ az Országgyűlés a Sándor-palotába, bármikor ott lebeghet a feje felett a parlamenti kétharmaddal történő, politikai érvekre alapozott eltávolítás lehetősége. Az ebből fakadó dermesztő hatás megakadályozza, hogy az elnök konfliktust vállaljon az alkotmányozó többséggel rendelkező kormányoldallal, így pedig lehetetlenné válik az államszervezet demokratikus működése feletti felügyelet gyakorlása. 

A Sulyok Tamás eltávolítását kimondó Alaptörvény-módosítás a fentiekre tekintettel olyan legitimációs hiátust hozott létre az államfői intézmény tekintetében, melynek helyrehozatala elsősorban az elnökválasztás módjának megváltoztatásával lehetséges. Ha ugyanis az elnököt nem az Országgyűlés választja, hanem közvetlenül a választópolgárok, akkor politikai érvekre alapozva jóval nehezebb, kockázatosabb lenne eltávolítani a jóval nagyobb legitimációra való tekintettel. Természetesen felmerülhet egy német vagy olasz típusú elnökválasztás is, melyben a törvényhozó hatalmi ág egy kibővített verziója dönt a poszt betöltéséről, ahogy az intézmény védelme érdekében szükséges lenne az Alaptörvény-módosítás nehezebbé tétele, és tartalmi felülvizsgálatának Alkotmánybíróság általi lehetővé tétele is, azonban a legerősebb legitimációt kétségkívül a közvetlen választás adná. Ezzel egyszerre felvethető az a kérdés is, hogy a közvetlenül választott államfőnek nem szükséges-e a mai magyar szabályozásnál jelentősebb hatásköröket adni. 

Jelen írás annak érdekében, hogy hozzájáruljon ehhez a vitához, összeveti a magyar államfő alkotmányos szerepét a szomszédos Ausztria szövetségi elnöke helyzetével. Ausztria berendezkedése a lényegi pontokon hasonlít a magyarhoz, hiszen ez az ország is parlamentáris kormányforma alapján működik, és a politikai főhatalom a törvényhozásnál, valamint a kormánynál van. Azonban az osztrák elnököt közvetlenül választják az ország polgárai, és bizonyos mértékben több (más tekintetben kevesebb) hatáskörrel rendelkezik, mint magyar kollégája. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy a parlamentáris kormányforma rendszerében miképpen tud érvényesülni a közvetlen elnökválasztás, és hogy mindez nem okoz-e olyan hatalmi versengést, mint amilyenre a térségünkben Lengyelországban és Romániában is láthatunk példákat az elnök és a miniszterelnök között.