Újabb szuverenitást sértő, migrációpárti döntést hozott az Európai Unió Bírósága

Egy nemrégiben született migrációs ügyben az uniós központosítás motorjaként működő EU Bíróság (EUB) újabb, szuverenitást sértő döntést hozott Magyarország ellenében. A testület egy, Magyarországon jogellenesen tartózkodó személy kapcsán azt mondta ki az – alapszerződésekben egyébként nem szereplő – „uniós jog elsőbbsége” alapján, hogy az EUB értelmezését kell a nemzeti bíróságoknak alkalmazni akkor is, ha a Kúria attól eltérő, kötelező erejű gyakorlatot alakított már ki. Ez pedig nemcsak migrációs, de szuverenitási szempontból is kritikus folyamatot vetít előre, mert több ilyen ügy is folyamatban van az Európai Unió Bírósága előtt, és az példátlan, hogy egy tagállami legfelsőbb bíróság jogalkalmazás számára iránymutatásként kialakított gyakorlatát felülírják. 

Nem ez az első eset persze, amikor a luxembourgi bírák a magyar emberek azon alapvető jogát ássák alá, hogy maguk dönthessenek arról, kivel-kikkel akarnak együtt élni. Ebben már eddig is partnerre leltek a von der Leyen vezette Európai Bizottságban, valamint azokban a helyi baloldali politikai erőkben – mint amilyen a Tisza is –, melyek követve az Európai Néppárt irányvonalát, eljárási és pénzügyi eszközökkel zsarolják Magyarországot, hogy bontsa le a jogi és fizikai határzárt. 

Az ügy lényege szerint egyébként az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság kiutasított egy külföldi állampolgárt, aki bár szeretett volna Magyarországon maradni, a megélhetéséhez megfelelő jövedelem meglétét – mint kötelező jogi feltételt – nem tudta igazolni. A döntés elleni per során a Fővárosi Törvényszék – a Kúria jogértelmezésével szembe menve – előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához, amely a kiutasított személynek adott igazat. Az uniós jog elsőbbségének szélsőségesen kiterjesztő, brüsszelita értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy a magyar jogszabályok alapján meghozott kúriai döntés ellenére a kiutasított személy továbbra is Magyarországon maradhatna.  

A döntés pontosan illik Brüsszel és a vele összeköttetésben lévő tagállami politikai aktorok azon törekvéseibe, hogy a szuverén tagállamok helyett, hatásköri felhatalmazás nélkül maguk diktálják a bevándorlással, idegenrendészettel és határvédelemmel kapcsolatos európai politikát. Ez egyszersmind arra is rávilágít, hogy Brüsszel szemérmetlenül felhasználja az uniós jogot, az uniós és emberi jogi bíróságokat globalista politikájának érvényesítésére a szuverenista országokkal szemben.