JOBBOLDALI TÁRSADALOMELMÉLETI HAGYOMÁNYOK NÉMET NYELVTERÜLETEN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

Az első világháborút követően – különösen, bár nem kizárólag a vesztes államokban – felerősödött a fennálló társadalmi és politikai berendezkedés kritikája, valamint az azt felváltani képes új rend keresése. A háborús vereség, a gazdasági és társadalmi megrázkódtatások, valamint a korábbi politikai keretek meggyengülése a német nyelvű társadalomelméleti gondolkodást is alapvetően meghatározta. A korszak számos szerzője számára a modern társadalom egyik központi problémájává az a kérdés vált, hogy miként őrizhető meg vagy állítható helyre a társadalmi integráció egy olyan közegben, amelyet az osztálykonfliktusok, a politikai érdekellentétek és a hagyományos közösségi kötelékek fellazulása jellemez.

Az erre adott jobboldali válaszok korántsem alkottak egységes irányzatot. A katolikus társadalomtan, a rendi-korporatív elképzelések, a konzervatív társadalomfilozófia, a völkisch[1] irányzatok és a konzervatív forradalom eltérő hagyományokból indultak ki, és politikai következtetéseik is jelentősen különböztek. Kapcsolatukat ezért nem valamiféle egységes ideológiai fejlődés, hanem fogalmi átfedések, kölcsönhatások és konfliktusok jellemezték. Különösen Ausztria esetében indokolt a „jobboldal” kategóriájának óvatos használata, ahol az gyakran mindenekelőtt a keresztényszociális politikai táborhoz való kötődést jelölte. Az eltérő irányzatok között ugyanakkor felismerhetők közös problémafelvetések: mindenekelőtt a liberális individualizmus és a marxista osztályelmélet kritikája, valamint a társadalom organikus, közösségi vagy funkcionálisan tagolt egészként való felfogása. Számos képviselőjük a parlamentarizmusban a részérdekek uralmát, a kapitalizmusban a közösségi kötelékek fellazulását, az osztályharcban pedig a társadalmi egységet fenyegető konfliktust látta. A társadalomelmélet feladatát ezért nem pusztán a fennálló viszonyok leírásában, hanem az új társadalmi és politikai integráció lehetőségeinek keresésében is látták.

A kérdés napjainkban ismét aktualitással bír, amennyiben a liberális-demokratikus intézmények működésével, a társadalmi integráció meggyengülésével és a politikai rend lehetséges alternatíváival kapcsolatos viták újra a közéleti és társadalomelméleti gondolkodás előterébe kerültek.[2] Ebből a szempontból a két világháború közötti, mára részben feledésbe merült német nyelvű társadalomelméleti kánon vizsgálata nem pusztán eszmetörténeti jelentőséggel bír: olyan fogalmi és elméleti kiindulópontokat biztosíthat, amelyek a jelenlegi útkeresés történeti előzményeinek és lehetséges következményeinek értelmezéséhez is értékes szempontokat kínálhatnak. 

[1] A német Volk („nép”) szóból képzett jelző. A 19. század végétől olyan etnonacionalista irányzatok megjelölésére használták, amelyek a népet kulturális, származási, később gyakran faji közösségként értelmezték; történeti jelentése ezért nem azonos a magyar „népi” szóéval.

[2] Békés Márton: „Belülről vezérelt Magyarország”, Kommentár, 2022/1, 100–115.; Uő: „A világrendszerváltás. A többpólusú világrend forgatókönyve”, Kommentár, 2022/4, 71–85.