Taleski és társai kontra Észak-Macedónia

Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Taleski és társai kontra Észak-Macedónia ügyben (34261/23 és 7877/24. sz. kérelmek) hozott ítéletében olyan alkotmányjogilag és büntetőeljárás-jogilag egyaránt kiemelkedő jelentőségű kérdéseket vizsgált, amelyek a jogállamiság tartalmának, a jogbiztonság követelményének, valamint a közhatalmat gyakorló személyek büntetőjogi elszámoltathatóságának egymáshoz való viszonyát érintik. Az ügy sajátosságát az adta, hogy a Bíróságnak egy olyan jogalkotói beavatkozás egyezménnyel való összhangjáról kellett állást foglalnia, amely visszamenőleges hatállyal tette lehetővé korábban véglegesnek és visszavonhatatlannak tekintett elnöki kegyelmi döntések megsemmisítését, és ezáltal a kedvezményezettekkel szemben folyamatban lévő büntetőeljárások folytatását.

Az ügy előzményei a 2015–2016-os észak-macedón politikai válságig nyúlnak vissza, amelyet a kormányzati szereplők széles körét érintő, tömeges és jogellenes telefonlehallgatások nyilvánosságra kerülése idézett elő. A botrány nyomán létrehozott Különleges Ügyészség több magas rangú politikus és köztisztviselő, köztük a kérelmezők ellen is büntetőeljárást indított korrupciós, hivatali visszaélési és választási bűncselekmények miatt. Ezen eljárások lezárását kívánta megakadályozni az akkori köztársasági elnök, amikor 2016 áprilisában 56 személy részére kegyelmet biztosított, amely intézkedés a közvélemény és a jogi szakma jelentős részének megítélése szerint valójában nem egyedi kegyelmi aktusnak, hanem a parlament kizárólagos hatáskörébe tartozó amnesztiának felelt meg.

Az ezt követő alkotmányos és politikai konfliktus eredményeként a parlament elfogadta a 2016. évi kegyelmi törvényt, amely átmeneti időre felhatalmazta az államfőt a korábban megadott kegyelmek visszavonására. Az elnök e felhatalmazás alapján rövid időn belül semmissé nyilvánította saját korábbi döntéseit, aminek következtében a kérelmezőkkel szembeni büntetőeljárások folytatódtak, és végül jogerős elítéléssel zárultak.