MŰKÖDŐKÉPES-E A VISEGRÁDI EGYÜTTMŰKÖDÉS A NÉGY ORSZÁG MINDENKORI KORMÁNYAINAK POLITIKAI VISZONYRENDSZERÉTŐL FÜGGETLENÜL?

A 2025–2026-os magyar V4-elnökséget lezáró, 2026. június 23-i budapesti visegrádi kormányfői csúcstalálkozó aktualitássá teszi a kérdést, hogy vajon a Visegrádi Együttműködés rendelkezik-e olyan alapokkal, amelyek túlmutatnak a részt vevő államok mindenkori politikai viszonyain. A V4 nem állandó intenzitású politikai blokk, hanem rugalmas, változó intenzitású, elsősorban koordinációs platform. Bár a működése függ a tagállamok kormányait meghatározó politikai ciklusoktól és a kétoldalú kapcsolatok alakulásától, ugyanakkor e működést, és ezáltal a V4 fennmaradását olyan strukturális tényezők támogatják, amelyek függetlenek a politikától. Ilyen tényező a földrajzi kompaktság, a gazdasági összekapcsoltság, az egymás közötti külkereskedelem növekvő volumene, a közös történelmi tapasztalat a nyugati civilizáció keleti határvidékén, a kulturális és tudományos kapcsolatok, a Nemzetközi Visegrádi Alapon keresztül is intézményesült rendszere, valamint az, hogy a régió országai hasonló módon vannak kitéve a nagyhatalmi versengés következményeinek, amelyek időről időre együttműködési szükségszerűséget teremtenek, például a védelem és az agrárium területén. A V4 laza intézményesültségből fakadó gyengesége egyszerre erősség is: ez okozza, hogy az együttműködés egyes időszakokban ugyan visszafogottabb, de azt is megakadályozza, hogy a politikai konfliktusok szétfeszítsék a formátumot. A V4 ezért akkor értelmezhető helyesen, ha nem állandó politikai egységet várunk tőle, hanem azt vizsgáljuk, mely területeken tud aktív lenni, függetlenül a mindenkori politikai kapcsolatoktól.